A Venus Optics hazai forgalmazójának, a Fotoplus Kft.-nek köszönhetően egy újabb gyöngyszemhez volt szerencsém az elmúlt napokban. Ezúttal egy ultra nagylátószögű, fix gyújtótávolságú, és teljesen manuális objektívet tesztelhettem. A Laowa D-Dreamer 12 mm F2.8 rektilineáris képet adó lencserendszert Sony E bajonettes változatban egy Sony A7S II fényképezőgép váz társaságában tehettem próbára. Tapasztalataimat szeretném megosztani veletek.
Azzal már bizonyára sokan tisztában vannak, hogy a Venus Optics egy ízig-vérig kínai gyártó; ezt szerencsére manapság az egyre szigorodó minőségellenőrzésnek köszönhetően már nem félve kell kimondani. Ráadásul ez a márka már bizonyított, és nem egy érdekes, értékes objektívvel ajándékozta meg a fotós közösséget (lásd például a Laowa STF 105 mm F2 (T3.2) portréobjektívet).
Csakúgy, mint a gyártó többi objektíve, a Laowa D-Dreamer 12 mm F2.8 is igényes, „színes-szagos” csomagolásban érkezik. Elegánsan egyszerű mintával megrajzolt, fehér keménydobozban kapjuk az optikát: a csomagolás belsejében kemény habból kialakított kivágásba illesztve, légmentesen lezárt (!) nejlonba ágyazva található a termék. Miután ollóval ügyesen kihámoztam a lencserendszert, végre „testközelből” is alaposan szemügyre vehettem.
Pár oldalas leírásán kívül két zárókupakot és egy napellenzőt kapunk mellé – mint az objektív tubusa, úgy ez is fémből készült. A napellenző finoman, passzentosan csavarható helyére, ahol a bajonettzár tartja rögzítve.
A tubuson a két gyűrűn (fókusz- és rekeszállítás) kívül semmi más kezelőszervet nem találunk. Az élességállító gyűrű kb. 180 fokban forgatható el, kellemesen tompított és lágyan jár. A rekeszállító F2.8 és F22 közötti értékekre csavarható; a teljes FÉ-nyi értékek közti távolság egyre kisebb, ahogyan a legszűkebb érték felé haladunk. Minden értéknél kattan a gyűrű, azaz a blendevezérlés átmenetes, nem folyamatos.
Az objektív belső élességállítású, tehát a fókuszgyűrű tekergetése során nem végez semmiféle mozgást a frontlencse. Hátul is csak a mélyen besüllyesztett, kis belső tubus (amiben a hátsó lencsetag látszik a képen) végez apró mozgást. Azok a belső felületek, melyek kívülről láthatóak, mind matt fekete festéssel vannak leszórva, és a felületek kialakítása barázdált. Ezen jellemzőknek azért van fontos szerepük, mert meggátolják a belső becsillanásokat. Amint az a bajonetten látszik, a Laowa D-Dreamer 12 mm F2.8 nem rendelkezik elektronikus csatlakozással, így semmiféle értéket nem ad át a váznak. A fénymérés tökéletesen működik, ám az aktuális rekeszérték nem kerül be az elkészített képek EXIF táblájába.
Az írisz hét lamellából áll, s bár ezek alakja lekerekített, F5.6-on már nem kör alakú a blendenyílás. Szerencsére itt, egy ilyen nagylátószögű objektívnél ennek nincs is olyan fontos szerepe, mint például egy makró- vagy egy portréobjektív esetében.
Az A7S II-nek jól állt a Laowa D-Dreamer 12 mm F2.8, bár a szett egy kissé orrnehéz volt a viszonylag hosszú objektívvel.
Ha levesszük a napellenzőt (használat közben ezt ne tegyük, mert különben az optika érzékenyebbé válik az oldalirányú fényre, s csökken a kontraszt és megjelennek a becsillanások), akkor valamivel jobb a helyzet, és könnyebben elcsomagolhatjuk a felszerelést.
No, a Laowa D-Dreamer 12 mm F2.8 tesztelésekor ugyanazokra a tulajdonságokra voltam, kíváncsi, mint úgy általában, ha egy objektívet „lencsevégre kapok”. Érdekelt a peremsötétedés mértéke, a geometriai torzítás, a fókusz-légzés, a becsillanások és a színhibák. Mivel ez az objektív full frame szenzoros fényképezőgépekre lett tervezve, gondolhatjátok, hogy igen nagynak kell lennie a geometriai torzításnak. Azonban az eredményen magam is meglepődtem: bármiféle profil betöltése nélkül is szerény mértékű maradt a hordótorzítás:
A peremsötétedés, avagy vignettálás már egy fokkal keményebb dió, ez ugyanis csak F5.6 és F8 között szűnik meg teljesen. Persze, aki szeretné, az RAW-ban fotózva képhíváskor egy csúszkával kedvére állíthatja ezt a hatást is.
A fókusz-légzés mértéke sem orbitális, de gondoljunk rá, ha megkomponáljuk képünket:
A Laowa D-Dreamer 12 mm F2.8 nagyon szépen kordában tartja a becsillanásokat. Még erőltetett kompozíciókban is csak diszkréten jelenik meg a Nap okozta flare-hatás:
A háttérelmosás is szemrevaló, bevallom, nem számítottam ilyen lágy bokeh-ra:
Egyéb észrevételek: míg a kép közepe teljesen nyitott rekesz mellett is éles, a széleken és a sarkokban láthatóan gyengébb a képminőség. A CA jelensége elég ritkán van jelen a fotókon, de ha igen, akkor pont a kissé „elkent” sarkokban jelentkezik. A képmintákon látható a legjobban, mire gondolok.
A Venus Optics Laowa D-Dreamer 12 mm F2.8 egy nagyon masszív, jó kiviteli minőségű objektív (igaz, a belsejébe nem látok, de az egyszerű felépítés és a hiányzó AF motor miatt gyanítható az erős kialakítás). Megmunkálása elsőrangú, még akár a híres német márkák korábbi objektív-generációival is felveheti a versenyt. Igazából két dolog zavart csak használata közben: az egyik a hiányzó csatlakozósor, ami miatt nem kapunk EXIF adatokat (a képminták EXIF adatai közül hiányoznak a rekeszértékek), és a gyengébb képminőség a képszéleken és sarkokban. No, meg az ára nem ízlett, amit nem az én pénztárcámnak találtak ki: a Laowa D-Dreamer 12 mm F2.8 bruttó 349 900 forintért vásárolható meg a Fotoplus szaküzleteiben és webshopjában.
