Bevezető
Míg a politikában az 1980-as évek közepétől beszélhetünk korszakváltásról (lehet akár rendszerváltásnak, rendszerváltozásnak is nevezni az akkoriban lezajlott folyamatokat), addig a fotográfiában – már ami a digitális érát illeti – csak most értünk el oda, hogy a tükörreflexesek két utolsó nagy bástyája is megremegett. A Nikon augusztus 23-án mutatta be az első „igazi” tükörnélküli fényképezőgép rendszerét, ami full frame, azaz 36 x 24 mm-es képérzékelők és a hatalmas Z-bajonett köré épül. Persze, korábban már kísérletezett a japán gyártó MILC gépekkel, de az 1”-os CMOS lapkákkal szerelt Nikon 1 nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (hogy ennek mi volt, mi lehetett az oka, azt most hagyjuk, az önmagában kitenne egy teljes cikket). A fotós társadalom és az ipar éveken át csodálkozva nézhette, ahogyan a két nagy gyártó látszólag szó nélkül hagyta, hogy egy szórakoztatóelektronikai termékek gyártására szakosodott cég letarolja a full frame rendszerkompaktok piacát. Mindenki azt várta, hogy vajon végre mikor ébred fel az „alvó oroszlán”, és csap oda kellő erővel, hogy ismét rend és harmónia uralkodjon.
Röviden a Nikon Z-bajonettről
„Fényerőt a népnek!” – hallatszott szinte mindenhonnan. A Nikon F-bajonett, ami 1959 óta kísérte(tte) a márka rajongóit, elvileg nem képes problémáktól mentesen kiszolgálni a „nagy F-értékű” lencserendszereket, hiszen a 44 mm-es belső foglalatátmérő túl szűknek bizonyult ahhoz, hogy például autofókuszos F1.2, vagy annál nagyobb kezdő F-jelű objektíveket fejlesszenek hozzá. Ráadásul az ilyen optikák (mármint az F1.2-esek) legfeljebb 50-60 mm gyújtótávolságúak lehettek volna, hogy az elektronikus kontaktok még elférjenek a hátsó lencsetag körül. A nagy F-érték még a C-vel kezdődő nevű konkurens gyártónak is fejtörést okozott, holott náluk 54 mm a belső átmérője a bajonettnek: a 85 mm F1.2 autofókuszos objektívnél az elektronikus kontaktok már takarják a hátsó lencsetagot. A Nikon Z-foglalatot éppen ezért eleve úgy tervezték, hogy akár az F0.95-ös lencserendszerek se okozzanak gondot a mérnököknek (a Nikon már be is jelentette a Nikkor Z 58 mm F0.95 S Noct fejlesztését). Szóval, a Z-bajonett 55 mm belső átmérővel rendelkezik úgy, hogy közben a bázistáv csupán 16 mm, azaz a szenzor nagyon közel van az objektívnyílás síkjához. A rövid bázistáv hozadéka, hogy szinte bármilyen más rendszerre tervezett optikát rá lehet csavarni a megfelelő átalakító közgyűrűvel!
Röviden a Nikon FTZ bajonett-átalakítóról
Persze, a fényképezőgép gyártóknak nem érdekük, hogy márkaidegen objektívekkel használjuk a fotómasináikat, hiszen a márkához való kötöttséget, és az igazán nagy bevételt a saját gyártású lencserendszerek forgalmazása jelenti. S hogy azok a fotósok is meg legyenek elégedve (és ne kelljen mindent eladniuk, majd újra megvásárolniuk), akik az évek, évtizedek során akár több tucatnyi F-bajonettes objektívet halmoztak fel, a gyártó úgy döntött, hogy egy átalakító közgyűrűvel megoldja a Nikon F üvegek és Z vázak közti kompatibilitást.
A Nikon FTZ („F-to-Z”) konverter használatával elvileg ugyanazt a teljesítményt kapjuk egy F-bajonettes objektívvel, mint a natív Z-foglalatúakkal. Az időjárásálló konverter közreműködésével több mint 90 optika élvezhet teljes mértékű kompatibilitást, és összesen körülbelül 360 féle Nikon objektív bírható „valamiféle” működésre a Z6/Z7 vázakon. Érdekesség: a Nikon Z gépek beépített képstabilizátora az összes konverterezett Nikon F optikával használható (3-tengelyes stabilizáció álló- és mozgóképek alatt egyaránt). A beépített VR-rel ellátott lencserendszerek pedig így 5-tengelyes stabilizációt kapnak (a szenzormozgatásos és az optikai VR együttműködik).
Mivel a Nikon FTZ közgyűrű saját állványmenettel is rendelkezik, ezért érdemes a szettet általa állványra csavarni.
A Nikon konvertere elektronikusan hajtott rekeszmozgató karral is el van látva, tehát nem okoz gondot az automatikus blendeállítás. Íme, pár további kép az átalakítóról, hogy lássuk, hogyan is néz ki vele a konverterezés:
A Nikon Z-rendszer
A Nikon új, tükörnélküli rendszere jelenleg két gépvázból, a Z6-ból és a Z7-ből, valamint három natív objektívből (Nikkor Z 24-70 mm F4 S, Nikkor Z 35 mm F1.8 S, Nikkor Z 50 mm F1.8 S) áll. A gyártó továbbá – amint fentebb már említettem – bejelentette a Nikkor Z 58 mm F0.95 S Noct fejlesztését, ami azt jelenti, hogy a termék „záros határidőn belül” kapható lesz. Jövőre, illetve 2020-ban majd további objektívek érkezése várható, mint például a 20 mm F1.8-é, a 85 mm F1.8-é, a 24-70 mm F2.8-é, a 70-200 mm F2.8-é, a 14-30 mm F4-é, majd az 50 mm F1.2-é, a 24 mm F1.8-é, valamint a 14-24 mm F2.8-é.
A Nikon Z6 és a Nikon Z7 külsőleg – a típusjelző feliraton kívül – megkülönböztethetetlen egymástól. A pár létező különbség kettejük közt a fenti táblázatban van összefoglalva – akinek a hatalmas felbontás kell, cserébe beéri az alacsonyabb érzékenységi plafonnal, a lassabb sorozatfelvétellel és a képvágásos 4K videóval, de hajlandó kifizetni a felárat, az válassza a Z7-et. Akinek fontosabb a vágatlan, a teljes képszenzor szélességet használó 4K videó, a magasabb ISO, a gyorsabb sorozatfelvétel, az vigye majd november végétől a Z6-ot. Bár van eltérés a fókuszérzékelők számában is, mindkét esetben 90%-os a képfedés, így az eltérő felbontások miatt sok különbséget ne várjunk a Z6 és a Z7 élességállítási képessége kapcsán.
A Nikon magyarországi képviseletétől egy 1.00 firmware-es Z7 vázat és egy Nikkor S 24-70 mm F4 objektívet kaptam kölcsön, így az első benyomásaimat ennek a párosnak a teljesítményére és viselkedésére alapozom. Komoly, mélyreható tesztelésről sajnos egyelőre szó sem lehetett, hiszen egyrészt a szett csak pár napot töltött nálam, másrészt még az ipari szabványnak tekinthető Adobe Camera RAW (ACR) sem ismerte a Z7 RAW fájljait, a JPEG-ek alapján meg csacsiság lenne messzemenő következtetéseket levonni a fényképezőgép képminőségéről. A Nikon Z-rendszer egy teljesen új fejezetet nyitott a gyártó életében, ezért mindenképp érdemes komolyan és alaposan megvizsgálni azt. Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban valószínűleg vissza-visszatérő vendég lesz a Z7, sőt, igyekszem majd a natív objektíveket is részletesen megvizsgálni. Aztán a téli sötét napokra jöhet majd a kisebb felbontású, de nagyobb érzékenységű Z6 is, aminek magas ISO értékeit majd jól ki lehet hajtani. Most azonban lássuk, milyen fizikai tulajdonságokkal vértezte fel a Nikon mérnökgárdája a Z7-est!