Az ultra nagylátószögű objektív egyike azon lencserendszereknek, amelyekkel roppant érdekes fényképeket készíthetünk. Ráadásul a kreativitásnak is óriási löketet adhat egy hatalmas látóteret nyújtó optika, amivel teljesen új szemszögből láthatjuk témáinkat. Persze, nem mindenki tud mit kezdeni egy nagylátószögű lencserendszerrel – van, aki a fényerős kisteléket, vagy a szuperteléket, és az általuk elérhető szeparációt, kis mélységélességet preferálja. Akinek viszont mindene a nagy látószög, az igazi csemegére lelhet a Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art személyében!
A Sigma 2016 őszén, a Photokina fotós/videós szakkiállításon mutatta be ezt az objektívet, ami – szerintem – elsősorban a Canon nagyágyújával, az EF 11-24 mm F4L USM-mel akar konkurálni. A japán gyártónak bár nem ez az egyetlen ultra nagylátószögű zoomobjektívje, hiszen ott van a nagyobb F-értékű 14-24 mm F2.8 DG HSM Art, vagy a jóval kisebb és könnyebb (no, meg persze olcsóbb) 12-24 mm F4.5-5.6 DG HSM II, de mégis ez az egyetlen csúcsminőségű, rektilineáris képet adó lencserendszer, amivel 14 mm alá is „benézhetünk”. Korábban már egyszer leírtam valamelyik cikkemben, hogy míg a teleobjektíveknél akár egy 50 milliméteres ugrás sem kínál drámai változást a látómezőben, illetve a téma kinagyításában, addig az ultra nagylátószögű optikáknál (azaz 24 mm alatt), szinte minden milliméterrel egy újabb világ nyílik meg a fotós előtt.
Nos, a Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art egy szép példa arra, hogy mennyire következetes a gyártója: az Art sorozatnál a termékek fejlesztése és tervezése során az elsődleges cél a kimagaslóan jó képminőség. S mint olyan, ennek a mérnökök mindent alávetnek: szinte mindegy a méret, a tömeg, az ár, ha stimmel a minőség! És bizony, a Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art esetében kapunk rendesen a méretből (132 x 102 mm), a tömegből (1151 gramm), de szerencsére az árát nem engedték annyira szabadon, mint más, konkurens gyártók. A 24 cm-es közelponttal rendelkező objektív 16 lencsetagot tartalmaz 11 csoportba rendezve (köztük aszférikus, FLD és SLD lencsékkel), a becsillanásokat és szellemképeket többrétegű bevonatokkal csökkentik (Super Multi-Layer Coating). A kilenc lekerekített lamellából álló blende íriszét F4 és F22 közti értékekre lehet állítani a teljes zoomtartományban. A halk, gyors és pontos élességállításról a megnövelt nyomatékú, gyűrűs kialakítású HSM motor gondoskodik. A belső élességállításba egyébként bármikor bele lehet nyúlni – még akkor is, ha a fókuszmód kapcsolója „AF” állásban van. A por- és cseppálló kiviteltű, hőstabil kompozit anyagból kialakított tubust hátul, a bajonettnél puha gumigyűrű zárja le:
A Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art Canon, Nikon és Sigma bajonettel kapható; nálam közülük a Canon EF végű járt, amit egy Canon EOS 5Ds R fényképezőgépre csavarva teszteltem. Persze, mint a Sigma legtöbb új kiadású optikája, úgy ez is használható az MC-11 típusú konverterrel, amivel a Sony full frame szenzoros tükörnélküli fényképezőgépeire is felcsavarhatjuk.
A Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art tubusán két gyűrű és egy kapcsoló található: az elülső gyűrűvel az élességet, a hátsóval a gyújtótávolságot állíthatjuk be. A kapcsolóval az AF/MF közt válthatunk igény szerint. Zoomoláskor a hatalmas frontlencse besüllyed a tubusba, ahol kb. 21 mm-es állásban ül a legmélyebben. A zoomgyűrű két végpontja között körülbelül 75 fokot lehet forgatni a rendszeren, míg a teljes fókusztartományt kb. 150 fokos elforgatással járhatjuk be.
A fenti animáción látható, hogy 12 mm-es állásban nem csak a frontlencse van a legjobban kitolva, hanem a hátsó lencsetag is ekkor kerül síkba a tubus külsejével.
Érdekessége a Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Artnak, hogy az „Objektívtorzítás korrekciója” szolgáltatás mind az EOS 5Ds R, mind az új, tükörnélküli EOS R esetében is elérhető! Az EOS R esetében csupán a „Digitális obj. optimalizáló” funkciót nem lehet igénybe venni. A külső megtekintés utolsó lépéseként lássuk, hogyan fest az optika az EOS 5Ds R és az EOS R fényképezőgépeken:
Nézzük, hogy a megnyerő külső mögött milyen képminőség rejtőzik! Vajon a Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art képes arra, amire 14-24 mm F2.8 DG HSM Art testvére képes volt? Első körben lássuk a geometriai torzítások mértékét:
Jellegénél fogva az várható volt, hogy ez az ultra nagylátószögű, rektilineáris képet adó lencserendszer sem lesz mentes a hordótorzítástól. Azonban bármiféle korrekció használata nélkül sem nevezhető óriási mértékűnek a torzítás, hiszen még 12 mm-es állásban sem teszi tönkre a képet. A négyzetrácsok fotózása egyértelműen kiemeli ezt a jelenséget, de a való világban, „igazi” témák esetében ez kevésbé szembeszökő.
Arra is kíváncsi voltam, hogy a Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art vajon parfokális-e, azaz megtartja az élességet a teljes gyújtótávolsági tartományban. Bár a tapasztalatok és a fenti animáció szerint majdnem tökéletes marad a képélesség, nem merem egyértelműen kinyilatkozni, hogy igen, ez a Sigma teljesen parfokális.
Zoomoláskor szinte az összes gumiobjektív középpontja elmászik valamelyest, ezért nem ért meglepetésként, hogy a Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art sem lóg ki a sorból.
A filmkészítőknek üzenem, hogy van látható fókuszlégzése az objektívnek, így a fókuszsíkok váltásakor érdemes ügyelni a nagyítás változására.
A peremsötétedés, avagy vignettálás a gyújtótávolsági tartomány teljes egészén ugyanolyan mértékben van jelen: teljesen nyitva, azaz F4-en a képsarkokban látszik, majd egyre enyhül a hatása, ahogyan haladunk F8 felé, ahol végül tejesen megszűnik. Valószínűleg az APS-C méretű szenzor köré épített tükrös vázakon jóval kisebb a sötétedés, vagy akár nincs is jelen – igaz, ott a látómező sem lesz olyan nagy, mint egy full frame lapkás gépnél.
Kattints!
Kattints!
Kattints!
Az egyenletesség a kép élessége kapcsán is elmondható a Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art kapcsán: az objektív gyakorlatilag minden gyújtótávolságon F5.6-F8 közt adja a legélesebb képet (ez főleg a képsarkokra értendő). Észrevétel: az optika 12-16 mm között nyújtja a legpengébb élességet, majd 18 mm után, ahogyan haladunk a gyútáv 24 mm-es vége felé, úgy lágyul kissé a rajz.
Bár külön tesztképeket nem készítettem a színezésről (gyakorlatilag nem látszik CA), vagy a becsillanásokról (nagyon jól kordában van tartva a becsillanás), a képmintákon látszik majd, hogy mennyire szép, „teljes” képe van a Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Artnak.
Értékelés
Aki autofókuszos, ultra nagylátószögű, rektilineáris képet adó zoomobjektívet keres, az jelenleg csak egy maréknyi opció közül választhat. Ha azonban a képminőséget és az árat is bevonjuk a választásba, akkor gyakorlatilag csak a Sigma termékei maradtak: a 14-24 mm F2.8 mellett a 12-24 mm F4 DG HSM Art a másik életképes opció. A Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art nagyon alacsony mértékű színezése, moderált peremsötétedése és látószögéhez képest csekély geometriai torzítása konkurencia nélküliek. A kép élessége viszont némileg csökken, a rajz valamelyest lágyul, ahogyan 18 mm fölé érünk. Csak azért nem kap „Kedvenc” besorolást ez a Sigma, mert a fentebb említett 14-24 mm F2.8 DG HSM Art valamivel jobban teljesít, valamivel olcsóbb, és 1 FÉ-vel fényerősebb is – igaz, annak 12 mm-en nem ilyen jó a képe.. Szóval, a Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art így is egy nagyon erősen „Ajánlott” kategória! Jelenleg bruttó 470 000 Ft környékén megvásárolható, ráadásul 3 év garancia jár hozzá.
Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art
A Sigma 12-24 mm F4 DG HSM Art objektívet a Hama Kft.-től kaptam bemutatóra.
