A Canon EF 11-24 mm F4L USM objektív tesztje


Bevezetés, külsőségek

In medias res.. Fölöslegesen próbálnám takargatni rajongásomat: mivel én egyébként is a nagy (oké: hatalmas) látószöget nyújtó gyújtótávolságok rajongója vagyok, a Canon EF 11-24 mm F4L USM nálam konkrétan függőséget váltott ki; a visszaadás pillanatát pedig már most fájlalom – szerencse, hogy a cikk írásának időpontjában még az íróasztalomon, velem szemben tudhattam a csöppkének csöppet sem mondható szépséget. Mikor a Canon idén, év elején lerántotta a leplet az EF 11-24 mm F4L USM-ről, azt hittem, elírták az alapvető adatszámokat a sajtóanyagban. Tizenegy milliméter? Nem a páratlansága miatt hittem hibás értéknek a számot, hiszen számtalan 15, 17 stb. gyútávról induló zoomja van szinte az összes gyártónak, hanem maga az érték miatt. Tizenegy milliméter? Aki gyakran használ ultra-brutál nagylátókat, az tudja, mit jelent lefelé menve egy-egy milliméter: ellenben a telékkel, ahol még egy 50 milliméteres ugrás sem okoz (nagyobb) felhördülést, kb. 16 mm-es gyújtótávolságtól lefelé milliméterenként szinte egy új világ nyílik meg a fotós előtt. Tizenegy milliméter!

Ki lehet az, akinek a Canon EF 11-24 mm F4L USM 126 fokos (átlós) látószögére van szüksége? Nos, a gyártó szerint elsősorban épület- és tájfotósok örülhetnek eme mérnöki remeknek, de szerintem meg bárki, aki minél többet szeretne egyszerre befogni a kompozícióba. Ne feledkezzünk meg a csillagfotózásról sem, mert bármennyire is elképzelhetetlen, hogy ne épp a legnagyobb gyújtótávolságú szuper-giga telefotó objektívet használjuk az éjszakai égbolt megörökítése során, a nagyon nagy látószögű lencserendszerek is legalább akkora örömet okozhatnak, ha nem pont a Jupiter szépségfoltját szeretnénk lencsevégre kapni, hanem mondjuk a teljes Tejutat. Pechemre a tesztidőszak alatt vagy a növekvő Hold mindent elnyomó fénye, vagy a zárt felhőzet akadályozta meg az asztrofotózás gyakorlását – ez van, majd talán legközelebb. De elég a dumából, nézzük, mit kínál az EF 11-24 mm F4L USM!

A Canon EF 11-24 mm F4L USM egy egyenes vonalú, avagy rektilineáris képet adó, ultra nagylátószögű zoomobjektív, tehát nem görbe (mint a halszemobjektíveknél), hanem egyenes vonalakból álló képünk lesz. Jelenleg ez az optika nyújtja full frame-es fényképezőgépeken a legnagyobb látómezőt. Felépítésének minősége követi a Canon „L-üvegektől” (Luxury) megszokottat, ami nem hagy kívánnivalót maga után. Igaz, ennek az objektívnek „csupán” F4 a nyitó fényereje, mégis hatalmas: 132 x 108 mm-es terjedelméhez 1180 grammos tömeg párosul, ami még a szintén óriási Nikon AF-S 14-24 mm F2.8G ED-n is túlmutat (131,5 x 98 mm és 1000 grammos tömeg).

A gömbíves frontlencsének kialakítása miatt a napellenző egybe van építve a tubussal, és a hagyományos módon ezáltal nem szűrőzhető az objektív. Két lehetőségünk van, ha mégis szeretnénk valamiféle kreatív, vagy „szükség” szűrőt használni: vagy lapszűrőre és annak drága felfogató mechanikájára ruházunk be, vagy pici, gél filtereket vetünk be munkánk során. Ezeknek a hátsó lencsetag mögött van a felfogató helye, ahová csak be kell csúsztatni a lapocskát:

Igaz, a Canon EF 11-24 mm F4L USM időjárásálló felépítésű, de nekem két okból sem lenne szívem kivinni a szakadó esőbe, vagy egy porosabb környezetbe: egyrészt a gömbíves frontlencse zoomoláskor be-ki mozog, s így óhatatlanul is szív be port, nedvességet, másrészt a tubus hátulja nem zárt, az utolsó (vagy első – ki honnan nézi) lencsetag gyújtótávolság váltásakor (rázoomoláskor) behúzódik a tubusba, így – noha a bajonett körül gumi szigetelés található – hátulról is kerülhet szennyeződés a lencserendszer belsejébe.

A teszteléshez egy Canon EOS 6D dSLR vázat kaptam a Canon magyar képviseletétől, amivel kissé orrnehéz volt a szett. Az EF 11-24 mm F4L USM-hez a tömegelosztás szempontjából jobban illenek a nagyobb gépvázak, de panaszra azért nem volt okom így sem, legalább nem kellett a kelleténél nagyobb összterhet cipelnem.

A Canon EF 11-24 mm F4L USM hátsó gyűrűje a zoomolásért, az elülső pedig az élességállításért felel. Az élességállító gyűrű két végpontja közt körülbelül 50-55°-ot mozoghatunk; az autofókusz működésébe bármikor belenyúlhatunk manuálisan is. Az USM ultrahangos élességállító motor gyorsan és halkan dolgozik, ami ebben a kategóriában el is várható. A fókuszálás belsőleg történik, sem a frontlencse, sem a hátsó lencsetag nem mozog, nem forog élességállítás közben.

A frontlencsét védő kupak hatalmas, a véletlen lecsúszás ellen két oldalt egy-egy retesz védi. Érdemes vigyázni rá, mert pótlása nem olcsó mulatság (igaz, akinek van 1 millió forintja erre az objektívre, azt egy tízezres tétel már nem fog földhöz vágni..).

A Canon EF 11-24 mm F4L USM 16 lencsetagot tartalmaz, amik 11 csoportba vannak rendezve (4 db aszférikus, 1 db Super UD, 1 db ED lencsetag, és speciális bevonatok). Blendéje 9 db lekerekített lamellából áll; a legkisebb tárgytávolsága 28 cm (a szenzor síkjától mérve). A legnagyobb nagyítása 0,16-szoros (24 mm-es állásban), a legtágabb rekesznyílása F4, míg a legszűkebb F22. A látószöge vízszintesen 117o 10′, függőlegesen 95o 10′, míg átlósan 126o 05′.

Költői kérdés: mi a közös a Canon EF 11-24 mm F4L USM és a Panasonic Lumix G Vario 7-14 mm F4-ben?

Hirdetések:
Weboldal készítés Komel Kft. Matéria Kft.

.

Ezek is érdekelhetnek...