Bevezető, külsőségek
Idén augusztus végén érkezett a Nikon full frame szenzoros MILC ikerpárosa, a Z6 és a Z7 – a két fényképezőgép a típusjelölésen kívül külsőleg teljesen azonos, de tudásra sincs köztük sok különbség: a Z7 45,7 MP felbontást kínál (24,5 MP-t a Z6), érzékenységi tartománya alapesetben ISO 64-25 600 közé esik (a Z6-nál ISO 100-on indul a skála és ISO 51 200-ig megy), sorozatfelvételi sebessége legfeljebb 9 kép másodpercenként (ez folyamatos autofókusszal, 14-bites RAW esetében 5 kép/mp-re módosul – a Z6 maximum 12 kép/mp-re képes, de 14-bites RAW és követő AF használatakor 9 kép/mp a csúcs), fókuszrendszere összesen 493 fázisérzékelővel rendelkezik (a Z6 kevesebb, 273 fázisérzékelőt kapott), és a 4K felbontást videofelvétel során képvágással teljesíti (nem a teljes szenzorfelületet használja felvételkor), valamint képes 8K felbontású time lapse felvételekre.
A Nikon Z6 és a Z7 egyaránt egy az XQD formátummal kompatibilis memóriakártya foglalattal rendelkezik. Van, akit ez zavar (bizonyára vannak olyan fotós feladatok, ahol „létszükséglet” a két foglalat), de gondoljunk csak bele, hogy az analóg érában sem futott párhuzamosan két tekercs film a fényképezőgépekben..
A Z7 bemutatójában már részletesen leírtam a fényképezőgépek műszaki paramétereit, fizikai jellemzőit, és esett szó bőven az új Z-bajonettről (55 mm-es belső átmérő, 16 mm-es bázistáv – gyakorlatilag egy uborkásüveget is rácsavarhatunk a megfelelő közgyűrűvel).
Amint már említettem, az egyetlen, kívülről észlelhető különbség a páros között a típusjelölés, ami a foglalat alatt jobbra található egy kis plaketten.
A hátoldalon felfelé és lefelé dönthető, érintésérzékeny kijelző található. A kezelőszervek, köztük a multifunkciós egység és a kis joystick, a paneltől jobbra lettek elhelyezve.
A kártyafoglalat ajtaja is ugyanúgy működik mindkét készüléknél: húzzuk hátrafelé, majd az automatikusan kinyílik a beépített rugónak hála. Egyesek szerint túl könnyen, akár véletlenül is kinyílik az ajtó – a próbák során én nem találkoztam ezzel a jelenséggel.
Ugyanazokkal az aljzatokkal lettek megszórva a vázak: bal oldalon fejhallgató kimenet, mikrofon bemenet, USB aljzat, HDMI csatlakozó, vezetékes távkioldó port áll rendelkezésünkre.
Persze, árban is akad azért különbség: a nagyobb felbontású, táj-, vagy divatfotózásra nagyon jól használható Z7 bő másfélszer annyiba kerül, mint a magasabb érzékenységű és jobb videós képminőséggel megáldott Z6 – szóval, kinek mire kell, úgy választhatja meg a megfelelő szerszámot.
A Nikon a Z-rendszert két vázzal (Z6, Z7) és három objektívvel (Nikkor Z 24-70 mm F4 S, Nikkor Z 50 mm F1.8 S és Nikkor Z 35 mm F1.8 S) indította útjára, de már jövőre, azaz 2019-ben izgalmas új objektívek várhatók, mint például a Nikkor Z 58 mm F0.95 S Noct, a Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S, vagy a Nikkor Z 70-200 mm F2.8 S (a teljes útiterv a Nikon weboldalán, ide kattintva található).
A Z6 menürendszere is teljesen megegyezik a Z7-ével, ezért mindenképp ajánlom a nagyobbik testvérről készített bemutatómat, nem akarom itt ismételni magam. Térjünk egyből a lényegre, a Z6 képminőségére!
