A digitális fényképezőgépek már olyan szintre fejlődtek, hogy még koromsötétben is épkézláb képeket lehet velük készíteni, pedig az ember szeme már nem lát semmit, csak „fekete macskát az alagútban”. A filmes érában azonban ez nem volt így, anno még rendes megvilágítást kellett használnia a fényképésznek, ha azt akarta, hogy látni is lehessen valamit a felvételen. Különösen nehéz feladatot jelentett, ha olyan témát kellett lencsevégre kapni az éjszaka kellős közepén, amit nem lehetett egy egyszerű vakuval, vagy lámpával bevilágítani.
Egy tipikus vaku-bomba
Gondolj bele: fotós vagy a hadseregnél, s felettesed kiadja neked parancsba, hogy fényképezd le a városotok teljes kikötőjét és az oda vezető tengeri utat. A levegőből, éjszaka. Nincs közvilágítás, mert háborús idők járnak, és a terület amúgy is túl nagy ahhoz, hogy reflektorokkal bevilágítsd. Mit teszel? Itt jön képbe a „vaku-bomba”, amit a hagyományos bombákhoz hasonlóan repülőgépekből dobtak ki, hogy majd a megfelelő magasságba érve felrobbantsák, és különleges összetételének köszönhetően megvilágítsák vele a fotózandó területet.
2015 júliusában a floridai St. Petersburg partjára mosott a víz egy fel nem robbant vaku-bombát, amit a helyi tűzszerészek hatástalanítottak (Forrás: WFLA News Channel 8)
Ezeket a speciális bombákat a katonai hírszerzés is előszeretettel használta, hiszen az éjszaka leple alatt akár biztonságos(abb) magasságokból is lekaphatták, mit titkol az ellenség. A külsőleg „igazi” bombának látszó eszköz azonban robbanóanyag helyett villanóporral volt megtöltve. Természetesen többféle méretű és tömegű vaku-bombákat készítettek, így az adott feladatnak legjobban megfelelő „kiszerelést” lehetett használni. Léteztek kisebb, például 8,5 kg-os, és komolyabb, akár 34 kilós töltetek is, melyek robbanáskor akár több százmillió kandelányi fénnyel árasztották el a célterületet. A Második Világháború során a harcoló felek rendkívül sok ilyen bombát használtak. (Forrás: petapixel.com)
