Bár elsősorban az ultra nagylátószögű objektívek képi világa áll közel hozzám, mostanság egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy leképelnék valami távoli témát is. Jelenleg Sony full frame rendszert használok, tehát olyan lencserendszer után kell néznem, ami kirajzolja a 36 x 24 mm-es érzékelőt, jó a képminősége, s ugyanakkor megfizethető. És valóban, itt is jelentkezik a klasszikus háromszög-probléma, ahol két tulajdonságot szabadon választhatsz, de a harmadikról le kell mondanod. Vagy mégsem? A Sigma ugyanis június 18-án jelentett be egy igen érdekes telezoomot, a 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS Contemporary-t, ami papíron mindhárom feltételnek megfelel. Nos, a márka hazai képviseletének köszönhetően most végre magam is meggyőződhettem arról, hogy léteznek-e egyszarvúak, azaz akadnak-e még olyan optikák, amik a jó képminőség mellett még meg is fizethetőek.
A Sigma 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS | C nem csak egy kívánatos tartományt fed le, hanem beépített képstabilizátorral, fókuszkorlátozóval, valamint egy felprogramozható gombbal is rendelkezik. Ráadásul a stabija a vázéval együtt használható, ami igen hatékony bemozdulás-gátlást eredményez (lásd később). No, de előbb nézzük meg, mivel is van dolgunk! A 100-400 F5-6.3 DG DN OS | C immár az ötödik „DG DN” jelű a gyártó felhozatalában. A mérnökök különösen nagy figyelmet szenteltek annak, hogy a kiváló képminőség mellett könnyű és (a gyújtótávolsági tartományhoz képest, persze) kompakt méretű lehessen a termék. A Sigma 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS | C L-bajonettel és Sony E-foglalattal kapható, tehát kifejezetten a tükörnélküli fényképezőgépekhez lett tervezve.
A tubusban 16 csoportba rendezve összesen 22 lencsetagot találunk, melyek közül egy FLD, négy pedig SLD kialakítású. Külön piros pontot érdemel, hogy az objektív a Sigma két új telekonverterével is használható, melyeket az üveggel együtt jelentettek be. Gyárilag kapunk mellé egy napellenzőt, de a termékfotókon is látható állványcsonkot opcionálisan kell megvásárolni (bruttó 44 990,- Ft). Ez utóbbit egyébként kifejezetten ajánlom, mert bár nem túl nehéz az objektív, használat közben – főleg 400 mm-en – sokkal stabilabb a szett, ha a csonknál fogva szereljük fel egy monopodra.
Gyárilag egy gumigyűrű van ráhúzva az állványcsonk helyére
A Sigma 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS | C-ben egy léptető fókuszmotor gondoskodik az AF megfelelően gyors és néma működéséről. A beépített képstabilizátor önmagában 4 FÉ előnyre képes, de ha párosítjuk a váz saját stabilizációs rendszerével, akkor még hatékonyabb egységet kapunk. A Sony A7 III esetében nem is lehet külön-külön használni a két stabilizátort: amint a vázra csavarjuk az objektívet, a Sony menüjében inaktívvá válik a stabilizátorra vonatkozó bejegyzés, azt az objektíven található kapcsolóval tudjuk be- és kikapcsolni. A tubuson található AFL gombhoz a fotógép menüjében párosíthatunk funkciót; a fókuszkorlátozó kapcsolóval még tovább gyorsíthatjuk a rendszer élesre állását, ha gyorsan mozgó, de kiszámítható távolságra lévő témát szeretnénk fotózni.
A Sigma 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS | C – csakúgy, mint a többi DG DN jelű objektív – kompatibilis a gyártó USB dokkolójával, ami lehetővé teszi az üveg paramétereinek finomhangolását. Egy további nagyon hasznos funkció a húzásos zoomolás: a lencserendszert nem csak a zoomgyűrű forgatásával, hanem a napellenző húzásával-tolásával is beállíthatjuk a kívánt gyújtótávolságra (Dual Action Zoom)! Egyéb fontos műszaki paraméterek: a legkisebb tárgytáv 112-160 cm (nagylátó-tele végeken mérve), a legnagyobb nagyítási arány 1:4,1, a szűrőmenet átmérője 67 mm, a 86 x 197,2 mm-es terjedelemhez 1135 grammos tömeg társul. A blende 9 db lekerekített alakú íriszlamellából áll (kezdő F-értékek: 100 mm-en F5, 200 mm-en F5.6, 300 mm-től F6.3).
A Sigma újdonsága a bajonettnél por- és cseppálló szigeteléssel van ellátva (gumigyűrű), de a teljes tubus nem védett például a fröccsenő víz ellen, így ezt tartsuk szem előtt, ha épp szakadó esőben indulnánk fotós szafarira.
Igaz, fentebb már említettem a Sigma 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS | C „műszerfalának” funkcióit, de nézzük végig kicsit részletesebben, melyik kapcsoló mire való. Legfelül az AF/MF kapcsoló látható, amivel automatikus, illetve kézi élességállítás között választhatunk. Természetesen AF használata során is belenyúlhatunk kézzel a fókuszálásba anélkül, hogy átváltanánk MF-be. Alatta a fókuszkorlátozó előválasztója található, amivel kiválaszthatjuk a teljes tartományt, a 6 m és a végtelen közti tartományt, illetve a közelit, a legkisebb tárgytáv és 6 m közti részt. Az „AFL” gomb alaphelyzetben a fókuszt rögzíti (tehát komponálsz, élesre állítod a rendszert, megnyomod és nyomva tartod az AFL gombot, újra komponálsz és exponálsz – közben a beállított élesség nem mászik el). Ehhez a gombhoz azonban más funkció is párosítható a fényképezőgép menüjében. A Sony A7 III esetében például a „Testreszabás művelet1 -> Egyéni gomb -> 3 -> Fókuszrögzít. Gomb” oldalon lehet válogatni „Alanyfelismerés”, „AF Követ. Érzék.”, „AF be”, „Fókuszrögzítés”, valamint „Rekesz meg. AF-ban” közül. Az utolsó kapcsolóval a képstabilizátor működését választhatjuk ki: kikapcsolva, általános (minden irányú stabilizáció), illetve témakövetéses mód (svenkelés).
Az objektív tubusán van egy további kapcsoló is: a „LOCK” feliratú csúszókapcsolóval 100 mm-es állásban rögzíthető a zoomgyűrű (ennél az objektívnél ez a retesz nem automatikus kioldású, mint például a Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | A-nál, ahol kizoomoláskor automatikusan kiold a reteszelő).
A Sigma 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS | C-hez a fényképezőgép menüjében különféle képkorrekciós funkciók is bekapcsolhatók, mint például a peremsötétedés, a szín-, vagy a torzítás korrekció. A tesztelés során – szokás szerint – ezeket mind kikapcsolva hagytam.
A fenti felvételeken láthatjuk, hogy a mérnökök tényleg meg tudtak építeni egy olyan, akár 400 mm-ig húzható objektívet, ami kifejezetten kompakt méretű. Nyilván a fizikát nem lehet becsapni, így egy hagyományos „refraktor” esetében, ahol nem „hajtogatott” a fény útja (katadioptrikus üvegek, ugye), egy adott hossz alá nem lehet menni, különben nem jön ki a tubusra írt gyútáv. A bevezető után nézzük, milyen képminőségre képes a Sigma újdonsága! Első lépésben – mint mindig – a geometriai torzítást vettem nagyító alá:
Kizárólag RAW-ban fotóztam, a nyersfájlokat az Adobe Camera RAW beépülő moduljának 12.2.1.417-es verziójával alakítottam 10-es minőségű JPEG állományokká úgy, hogy a konverzió során csak az expozíciót korrigáló csúszkákat mozgattam. A fenti animáció az ACR konverziót mutatja. Bár van némi párnatorzítás (ez picit erősödik is a zoomolás során), de nem zavaró mértékű, ráadásul „egyenletes” görbületű, tehát könnyen korrigálható különféle profilok nélkül is. Hogy biztos lehessek abban, hogy a Sony A7 III nem alkalmaz semmiféle „beégetett” profilt, megnéztem a fájlokat a RawTherapee szoftverrel is:
A geometriai torzítás mértéke láthatóan nem változott, így kijelenthető, hogy nagy valószínűséggel a RAW fájlokban nincs beágyazott korrekció. A fotózás során azt tapasztaltam, hogy az „igazi” témákon egyáltalán nem látszik a párnatorzítás hatása. Lássuk, mi a helyzet a peremsötétedéssel:
A vignettálás jól látható a teljes zoomtartományban, ami nem is csoda, hiszen a 67 mm-es szűrőátmérő igen kicsi belépőnyílást jelent. Ez is egy olyan részlet, ahol a fizikát nem lehet meghazudtolni. A peremsötétedés viszont az egyik legkönnyebben korrigálható jelenségek egyike, ráadásul a kiigazítás során a képminőség romlásával sem igen kell számolni. Nagyobb frontlencse-átmérővel valószínűleg kisebb lenne a hatás mértéke, de akkor jóval drágább szűrőkre lenne szükségünk.
Kattints!
Amint arra fentebb már kitértem, a Sigma 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS | C beépített képstabilizátora a vázéval kéz a kézben működik, attól elkülönítve nem lehet aktiválni. A fenti kollázson látható, hogy 400 milliméteren akár az 1/5 mp-es záridő is kitartható; nyilván ilyet használva tízből nem mind a tíz kép lesz éles, de az 1/30 mp még egy bekávézott fotós kezével is megfogható. Ez az eredmény azért egy igen jó hatékonyságra vall!
A Sigma telefotó zoomjának még a viszonylag szűk kezdő F-értékek ellenére is kellemes a bokeh-ja, ami részben a kilenc lamellából álló blendének tudható be. Semmiképp se számítsunk a téma olyan mértékű szeparációjára, ami például egy 400 mm F2.8-cal valósítható csak meg – cserébe viszont a 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS | C ára is csak tizedannyi. A képélesség és a kontraszt viszont már nyitott rekesznél is „ott van a szeren”, ami a képmintákon figyelhető meg.
Értékelés
Igen, nagyon úgy tűnik, hogy a Sigma 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS | C lesz a következő objektívem, hiszen amellett, hogy kicsi és könnyű, a képminőségével is tökéletesen meg voltam elégedve. Nyilvánvaló, hogy ez az objektív nem feltétlenül a gyér megvilágítású és gyors mozgású teremsportok megörökítésére lett tervezve (bár a mai modern, alacsony zajszintű szenzorokkal miért is ne?), viszont a természetfotósok és a kültéri sportok rajongói remekül el lesznek vele. A fókuszsebesség kellemesen gyors (persze, a Sigma 500 mm F4-é azért gyorsabb), az AF pontos, a stabilizátor pedig meggyőző hatékonysággal dolgozik. Amin viszont nehezen tettem túl magam, hogy a „kötelező” állványcsonkot (TS-111 a típusjele) külön kell megvásárolni. 3-éves garanciával és bruttó 349 990,- forintos árával azonban így is a „Kedvenc” érdemjegyet viheti a Sigma 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS | C!
Sigma 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS | C
A Sigma 100-400 mm F5-6.3 DG DN OS | C objektívet és a TS-111-es állványcsonkot a márka hazai forgalmazójától, a Hama Kft.-től kaptam bemutatóra. Az objektív műszaki adatlapja itt található.
