Valószínűleg nincs még egy olyan hobbi, foglalkozás a fotográfián kívül, ahol a gazdi annyira ragaszkodna eszközeihez, mint mi, fotósok. Nincs logikus ok arra, hogy egy teljesen jó objektívet lecseréljünk egy másik változatra, amikor már eleve a meglévő objektív is kiválóan teljesít. Ügyfeleink, megbízóink nem fogják észrevenni, hogy milyen jelölésű lencserendszerrel fotóztunk, és bizonyára nem is fogja őket érdekelni ez az információ. Akkor meg minek vesződni? Nos, ha a teljes fotós felszerelést a logika alapján vásárolnánk meg, akkor objektívek terén bizonyára csak a szentháromságra esne a választás (14-24/2.8, 24-70/2.8, 70-200/2.8), hiszen egy tág tartományt fedhetünk le velük, ráadásul évekig, akár évtizedeken át jó szolgálatot tennének. Viszont sík unalmas lenne velük az élet!
Elnézést kell kérnem a zoomok szerelmeseitől, de a fenti állítást nem lehet megtámadni, mert igaz. Megbízóink nem azért szerződtetnek le bennünket, mert „megbízható, a teljes tartományt lefedő” objektívjeink vannak, hanem mert a kreativitásunkat, a lelkesedésünket akarják. És tudod mi állhat a kreativitás, a lelkesedés útjába? Az unalom. Ha minden munkát, minden fotós feladatot automatikusan, mindig ugyanazzal a felszereléssel oldanál meg, nagyon hamar beleunnál. A kreativitásnak, a lelkesedésnek az írmagja is kipusztulna belőled, és rövidtávon kiégnél, ami erősen meglátszana a fotóidon is.
A kiváló fotográfus imád fényképezni. Keresi a kihívást, s minden pillanatban a következő témát lesi. És mi az, ami lendületbe hozhatja kreativitásodat? Hát az új cucc! Az új váz, az új objektív úgy kell, mint drogfüggőnek a következő lövés! Szóval, ha kedvesed legközelebb értetlenkedne, hogy minek neked az a nyolcadik optika, mikor már a meglévő hét is remekül működik, minek kiadni „fölöslegesen” újabb százezreket, akkor mutasd meg neki ezt a cikket. (Forrás: petapixel.com)
