Míg a kezdők általában Programautomatika („P”) módban bontogatják szárnyaikat, addig a haladók már elmerészkednek a Rekeszprioritásos („A”), vagy a Záridő prioritásos („S”) módok világába is. Az igazi profik viszont kőkeményen a Manuális („M”) expozíciós mód rabja. Vagy mégsem? Néha a kevesebb több, azaz kevesebb befektetett munkával is tökéletes eredményt érhetünk el; gyakran elegendő a P-mód, hagyjuk a fényképezőgépet is dolgozni a pénzéért! Azonban adódnak olyan helyzetek, amikor nincs mese, kőkeményen a kézi, avagy manuális beállításokat kell alkalmaznunk. Íme, pár példa, amikor elengedhetetlen a fotós tudása:
1. Termékfotózás
Ha kontrollált, előre beállított környezetben és fényekkel fényképezünk – adott esetben termékfotózás céljából -, akkor is érdemes a manuális módot használni, hogy minden expozíció azonos lehessen. Persze, lehetne használni rekeszprioritást is, a korrekciót pedig expozíciókorrekcióval végezhetnénk, de ha némileg eltérő színű és felületű, vagy akár más-más méretű termékeket kapunk lencsevégre, akkor a fotómasina fénymérése más expozíciót állíthat be, mint mi azt szeretnénk. Szóval, kötelező a kézi beállítású blendeérték, zársebesség és ISO!
2. Vaku használata bel- és külterületen
Mivel a fényképezőgép fénymérése nem látja előre a vakuval megvilágított jelenetet, a fotósnak kell előre megadnia az értékeket záridőre, rekeszértékre és érzékenységre. Főleg akkor fontos ez, ha a jelenet mozgó témát is tartalmaz, vagy trükkös az alapfény (pl. erős ellenfény). A zársebesség beállításakor vegyük figyelembe a váz képességeit, legrövidebb vakuszinkron-idejét!
Ha épp ellenkezőleg, nem akarunk villantani, akkor is érdemes manuális beállításokat alkalmazni, így tudunk játszani a jelenetnek/témának megfelelően az expozíciós háromszöggel. Ha van mozgó téma/személy, akkor rövidebb záridő kell, tehát növelni kell az érzékenységet és tágítani a blendét, de ha statikus a téma (és van állványunk, vagy jó képstabilizátorunk), akkor nyugodtan csökkenthetjük az ISO értéket, de akár szűkíthetjük is a fényrekeszt.
3. Panoráma elkészítésekor
A panorámák jellemzően több képkockából állnak, ezért – gondolom – egyértelmű, hogy miért kell teljesen manuális módot használnia a fotósnak. Persze, ha művészkedni akarunk, és időeltolásos panorámát készítünk, akkor érdekes hatást érhetünk el, ha például az ISO-t automatikusra állítva használjuk.
4. Éjszakai felvétel
Mivel a fényképezőgépek fénymérése általában a középszürkére törekszik, ez nem szokott jó eredményt hozni éjjeli felvételeinkhez. Ráadásul a blendeértéket és az érzékenységet eleve meghatározza a téma (pl. kivilágított városkép esetén szűk rekesz, alacsony-közepes ISO), a zársebességet meg ezekhez kell állítanunk a gyújtótávolság figyelembevételével is. Szóval, a legjobb a manuális mód itt is.
Ugyanez vonatkozik csillagfotózásra is, ahol általában a legtágabbtól egy-két FÉ-vel szűkebb blendét használunk (jellemzően ott jobb képminőséget kapunk a képszéleken is) alacsony ISO és hosszú zársebesség mellett, de itt is a téma határozza meg a beállításokat (Teliholdat szűkebb rekesszel és rövid záridővel, alacsony érzékenységgel érdemes leképelni).
5. Kiszámíthatatlanul váltakozó fényben
Míg a programautomatika a fénymennyiség legkisebb változására is módosítja a beállításokat, addig a nemkívánatos expozícióváltásokat kiküszöbölhetjük a manuális beállításokkal. Például fényfestésnél nem lenne túl előnyös a P-mód.
6. Hosszú expozíciós felvételek
Nagyon érdekes és szép hatásokat lehet elérni extrém hosszú záridő választásával, de ekkor értelemszerűen szükségünk lehet szürkeszűrőre (ND), vagy polárszűrőre is, ami eleve becsaphatja a gép fénymérését, szóval érdemes minden paramétert kézzel betáplálni a gépbe.
7. „Mert csak”
Művészi felvételeket egyértelműen csak kézi beállítások alkalmazásával tudunk tökéletesen megalkotni, hiszen a gép fénymérése honnan tudhatná, hogy épp mit szeretnénk kiemelni egy jelenetből.
