Az utcán minden tekintet rám szegül – ez eleinte büszkeséggel tölt el, hiszen bizonyára mindenki azért néz, mert tekintélyt parancsoló, koromat meghazudtolóan csinos alkatommal szelem az aszfaltot. Aztán jön a szomorú felismerés: nem engem néztek a járókelők, hanem azt a kétkerekű UFO-t, amin kerülgettem őket és a városi dugóban, a nyári hőségben veszteglő autókat, buszokat. Bizony, a Xiaomi Electric Scooter 4 Ultra igen kirívó látványt nyújt. Ezüstszürke színe, letisztult, sima vonalvezetése pedig némi hunyorgással tényleg valamiféle űrjárműre emlékeztet.
Jelenleg az Electric Scooter 4 Ultra a Xiaomi elektromos rollereinek csúcsa: nem csak erőben, hanem hatótávban és menetkényelemben is a toppon van a járgány. A korábban bemutatott Electric Scooter 4 Pro-hoz képest az Ultra plusz egy, azaz immár négy menetmódot kínál: a korábbi gyalogos, D, illetve S-módok mellé jött még az S+ mód, ami a Xiaomi weboldalának leírása szerint „[…] erős teljesítmény gyors leadását biztosítja. Mindössze 4 másodperc alatt 25km/óra* sebességre gyorsul, így ad lendületet az utazásodnak.” – a gyorsulásról később még lesz szó, most nézzük a további adatokat.
A Xiaomi Electric Scooter 4 Ultra – csakúgy, mint a Pro – maximális sebessége 25 km/ó, ami megfelel az európai szabályoknak, így még ez a gép is bukósisak, kötelező biztosítás és jogsi nélkül vezethető – akár a biciklisávban is. Az Ultra 500 Watt névleges, 940 Watt maximális teljesítményű motorja a hátsó kereket hajtja, ami vezetéstechnikailag valamivel kedvezőbb, mint az elsőkerék hajtás. A nyomaték leadása ennél a modellnél is ugyanolyan lágy és egyenletes, mint a Pro esetében: nincs rángatás, nem akar kiugrani alólunk a roller, azaz még a kezdőket sem ijeszti el első gázadáskor. Apropó gázadás: az Ultra motorja is csak akkor kapcsol be a hajtásba, ha előzőleg 4 km/ó sebességre „elrúgtuk” magunkat.
Minden takarosan elrejtve
Az Ultra immár tekintélyes 24,5 kilogrammot nyom, tehát már nem esik olyan jól felvinni a lépcsőn a negyedikre, mint mondjuk a kisebb és könnyebb Pro-t, de valamit valamiért, a nagyobb kapacitású akku és a rugózás némi „túlsúllyal” jár. A Xiaomi Ultra elől és hátul is rugózik, de nem klasszikus rugóstagokkal van felszerelve, hanem (valószínűleg) gumipatronokat helyeztek el a felfüggesztésben. A rugózás kellemes, teljesen néma, és még az én súlyom (105 kg) alatt is marad benne tartalék. A nagyobb kapacitású akkumulátor (12 000 mAh, 561,5 Wh) a nagyobb teljesítményű motor dacára nagyobb hatósugarat ígér: a gyártó szerint a 70 km is elérhető. Itt, a Hegyvidéken, az én terhelésemmel a 45-50 km reálisabb érték. A nagyobb teljesítményű töltővel (124 Watt, 2,3 A) ezt az akkut kb. 6-7 óra alatt lehet feltölteni.
Csakúgy, mint a Pro esetében, az Ultra is „öngyógyító” („DuraGel” zselés bevonat a gumik belső falán), 10”-os, belső nélküli gumiköpenyeken gördül. A járgány maximális kapaszkodóképessége 25%, teherbírása 120 kg, üzemi hőmérséklet-tartománya -10°C és 40°C közé esik. A roller szigeteltsége valamivel komolyabb, mint a Pro-é, ugyanis már a por elleni védelmet is megadták: IP55 a hivatalos besorolása. A gyártó ennél a modellnél is a 120-200 cm közti sofőrmagasságot adja meg ideális tartományként, így az én 175 centim pont a „tökéletest” képviseli. Ja, még mielőtt elfelejteném: a roller menetkészen 1260 x 1200 mm terjedelmű, míg összecsukva 535 x 1200 mm.
„DuraGel” defekt-gátló zselé a 10”-os gumiköpeny belső falán
A Xiaomi Electric Scooter 4 Ultra fékrendszere elől egykulcsos, Bowden-huzalos dobfékből, míg hátul az elektromos E-ABS motorfékből áll. A Xiaomi Home alkalmazásban háromféle visszatöltési (regeneratív) szint közül választhatunk: gyenge, közepes, illetve erős. Már a Pro-nál leírtam, az Ultránál ugyanazt tapasztaltam: az egyes beállítások közt nagyon csekély a különbség, ami a fékhatást illeti. Egyébként csodálkoztam rajta, hogy ezen a komoly(abb) rolleren nincs elől és hátul tárcsafék. Bár a dobfék kevésbé szervizigényes, és adott esetben nagyobb felületen tudja lassítani a kereket, én a „hidraulikus tárcsaféket” részesítem előnyben. Az E-ABS alapvetően jól fog, de nem, vagy csak nehézkesen lehet adagolni, szinte kiszámíthatatlan, hogy mikor fog odaharapni, ezért a Hegyvidéken, nagyobb lejtőkön elég faramuci vele élni. A dobfék gyárilag „lágyra” van beállítva, azaz nem harap oda rendesen, ha belemarkolunk a fékkarba. Nem is baj, mert egy megcsúszó első kerék szinte biztosan eséshez vezet.
Egykulcsos dobfék elől
Amint már azt fentebb említettem, a roller motorja az úgynevezett „Direct Drive Motor” kategóriába esik, azaz közvetlen hajtású agymotornak számít. Ennek előnye a halkabb üzem, a nagyobb elérhető csúcssebesség, a regeneratív fékezés lehetősége, az akkumulátor újratöltésének lehetősége (a regeneratív fékezés a fékpofák élettartamára is jótékony hatással van), de kevesebb a mozgó-kopó alkatrész, így kisebb a szervizigénye. Sajnos, hátrányokkal is számolnunk kell a beépített áttételes motorokkal szemben: a közvetlen hajtású agymotor jellemzően nagyobb és nehezebb, mint hasonló teljesítményű áttételes társa, nyomatéka kisebb (emelkedőket nem is szereti annyira), és többet fogyaszt.
