1975-ben mutatkozott be a Pentax K-bajonettje az Asahi Pentax K2 tükörreflexes fényképezőgépben. Ebben a készülékben a Seiko MF függőlegesen mozgó, fémlamellás redőnyzára volt megtalálható (precíz zársebességgel és megnövelt tartóssággal működött az egység).
„A Pentax K-bajonett, amelyet néha „PK-bajonettként” is emlegetnek, egy bajonettzáras objektívfoglalat-szabvány 35 mm-es tükörreflexes (SLR) fényképezőgépekre való cserélhető objektívekhez. A Pentax fejlesztette ki 1975-ben, és azóta minden Pentax 35 mm-es és digitális tükörreflexes fényképezőgépben, valamint a MILC Pentax K-01-ben is használják. Számos más gyártó is gyártott K-bajonettes objektívet és K-bajonettes fényképezőgépet. Eredetileg a Zeiss tervezte a Pentax-szal karöltve: közös objektívfoglalatnak szánták egy tervezett fényképezőgép- és objektívsorozathoz. A terv azonban nem valósult meg, és a két cég békésen elvált, de a Pentax megtartotta az objektívfoglalatot és legalább egy Zeiss objektívtervet saját használatra.” (Wikipedia)
A Pentax K-bajonett a korábbi M42 csavarmenetes foglalatot hivatott váltani: az újdonság sokkal biztonságosabb és gyorsabb optika-cserét tett lehetővé, aminek elsősorban a professzionális felhasználók örültek. Az eredeti K-bajonettnek három retesznyelve, illetve mechanikus csatlakozói voltak, melyek a vázat és az objektívet kötötték össze (utóbbiak a blendevezérlésnél és a nyitott blendés fénymérésnél játszottak szerepet).
Az évtizedek során aztán jelentős fejlődésen ment keresztül a Pentax K-bajonettje, jöttek a KAF, a KAF2, a KAF3 és végül a KAF4 elnevezésű generációk, ahol már a modern kornak megfelelve a digitális kapcsolat is biztosított objektív és váz között. Az újabb K-bajonett variánsok kompatibilisek a régebbiekkel, de értelemszerűen bizonyos funkciókat nem lehet kihasználni régebbi objektívekkel.
