Az angol szakirodalom „chimpingnek” hívja azt a (rossz) szokást, amikor a fotós a felvétel elkészítése után egyből visszanézi azt. Gyakorlatilag folyamatosan a kijelzőn „lóg a szeme”, ami több okból is előnytelen (pl. lemarad a tökéletesnek hitt pillanat utáni valóban tökéletesről, több ideig van egy munkával elfoglalva, mint kellene, elveszti az összhangot a portréalannyal stb.). Nyilván vannak olyan munkák, ahol valóban szükséges visszanézni szinte az összes képet, mert nincs második esély, de zömében ez tényleg csak egy fölösleges szokás, amiről jobb lejönni. Mi a megoldás?
Kapcsold ki
Először is tudjuk meg, miért lessük folyamatosan a kijelzőt: csak egy rossz beidegződés, vagy attól félünk, hogy nem megfelelő az expozíció, illetve nem oda fókuszált a gép, ahová mi azt szerettük volna? Ha előbbi, tehát egy rossz beidegződés miatt van az egész, akkor az alábbi „trükkök” jelenthetnek megoldást:
1. kapcsoljuk ki a fotómasina menüjében az expozíció utáni automatikus képmegjelenítést, így sokkal kényelmetlenebb és hosszabb ideig tart majd a fotók visszanézése, hiszen külön folyamat lesz a kép megjelenítése.
2. döntsük el, hogy csak egy adott számú expozíció után nézhetjük meg a képeket. Ha már nem minden egyes, hanem mondjuk csak minden tízedik, huszadik kattintás után leshetünk rá az eredményekre, akkor már azzal is elkezdhetünk lejönni a rossz szokásról. Idővel már egyáltalán nem lesz jelen a viszkető késztetés, hogy ránézzünk a kijelzőre.
Ha viszont a másik, tehát a technikai, műszaki rész miatt aggódunk (expozíció, fókusz), akkor fotózzunk sokat „tét nélkül”, hogy jól kiismerhessük a fotós felszerelésünket: tanuljuk meg használni a váz hisztogramját, ismerjük ki az egyes objektívek fókuszsebességét, tanuljuk meg már ösztönből beállítani az expozíció korrekciót adott helyzetekre. Én például már ösztönösen +1 FÉ korrekciót beállítok előre, ha a Sony A7 III vázammal és a Laowa 10 mm-es objektívvel megyek ingatlant fotózni. Középső fókuszmezőt használok, amivel pontosan oda tudom helyezni az élességet, ahová szeretném. Minden szögből több képet lövök, hogy megnyugtassam a lelkemet. Bő öt éve használom az A7 III-at, így már kiismertem annyira, hogy bármilyen helyzetben, „csukott szemmel” is merjem használni akár éles bevetésen is.
Szóval, érdemes elfogadni a tényt, hogy az a pillanat, amit megörökítettél, az már elmúlt, s amit rögzítettél a memóriakártyára, azt a kioldó lenyomása után már nem tudod megváltoztatni – tök mindegy, hogy lesed-e a kijelzőjét a gépnek, vagy sem. (Készült az fstoppers.com cikkének ötlete alapján)
