Bevezető, Külsőségek
Nincs könnyű dolga a Pentaxnak, hiszen a K-3 II-nek olyan közegben kell helytállnia, ahol a Canon 70D, a 7D Mark II, a Nikon D7100 és a D7200 uralkodnak. Azonban nem kell félteni a Pentax (jelenlegi) zászlóshajóját, mert bőségesen fel van fegyverkezve a megmérettetésekre! Első körben említendő strapabíró felépítése: a váz magjának alapanyaga – eltérően a megszokottól – rozsdamentes acél; magnéziumötvözetet itt csupán az alsó, a felső, és az oldalsó panelek tartalmaznak. Összesen 92 speciális tömítés akadályozza meg a por és a nedvesség bejutását a váz belsejébe, és akár esőben is használható marad a készülék (a megfelelően szigetelt objektívvel ellátva, persze).
Aztán ott van, ugye, a belbecs, ami olyan szolgáltatásokkal és funkciókkal látja el a fotóst, hogy máshol még csak hasonlókat sem találunk. Itt van például a szenzor, ami elé nem tettek aluláteresztő szűrőt a mérnökök. Igaz, AA filter nélküli képérzékelő már van más fényképezőgépben is, ám a Pentax K-3 II – hogy kiküszöbölhessük az esetlegesen fellépő moiré effektust (avagy a labirintus formában látható hamis színeket) – képes szimulálni az aluláteresztő szűrő hatását!
Egy másik érdekes tulajdonsága a gépnek az úgynevezett „Csillagkövetés”, amit a GPS szekcióban találunk. Ennek a szolgáltatásnak – amint már neve is árulkodik róla – csillagfotósok fognak örülni, hiszen hosszabb záridős felvételeken is elkerülhetjük vele a csillagsávok húzását, azaz pontszerű csillagképet kapunk.
A „Láthatárhoz igazítás” egy szinte csak úgy, mellékesen a menübe biggyesztett funkció, aminek köszönhetően soha többé nem kell ferde képek utólagos igazításával, szintezésével bajlódnia senkinek. Azonban kétségkívül a legfontosabb funkciója a Pentax K-3 II-nek a „Pixel Shift Resolution”, azaz a szenzor eltolásával elérhető extra felbontású kép:
Ezekről a funkciókról majd kicsit később részletesebben is beszámolok, most egyelőre térjünk vissza a K-3 II külsejéhez, ergonómiájához. Az első, ami feltűnik, hogy a Pentax váza kisebb, mint a konkurencia hasonló kategóriába sorolt tükörreflexes gépei. Két példa: a Canon EOS 7D Mark II 148,6 mm széles, 112,4 mm magas és 78,2 mm vastag, a Nikon D7200 pedig 135,5 mm széles, 106,5 mm magas és 76 mm vastag, míg a K-3 II csupán 131,5 mm széles, 102,5 mm magas és 77,5 mm vastag. Tehát szélességében és magasságában kisebb a felsorolt készülékeknél, ami előnyökkel (kisebb toploader jellegű táskában is elfér) és hátrányokkal egyaránt jár. Markolata kellően mély és vastag, ám a viszonylag keskeny felépítése miatt ujjainknak már csak kevés hely jut a felcsavart objektív és a markolat belső fala között. Közepes méretű a kezem, de a masina mellé kapott 16-50 mm F2.8 üveggel már néha egy kicsit kényelmetlen volt kézbe venni a szettet. Lehet, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik ez az észrevétel, de úgy gondolom, hogy egy csúcskategóriás gépnek nagy objektívekkel is minden esetben kényelmesnek kellene lennie.
Elölnézetből a K-3 II rendkívül vonzó (egy technokratának ez is fontos szempont lehet gépvásárláskor..); ahol más gyártmányú dSLR vázakon egy funkciógomb, vagy a blendebeugrasztó található, ott a Pentax masináján az objektív reteszének kioldója van (a bajonettől balra lent) – és ha már említettem a blendebeugrasztást: ez a K-3 II-n a kioldó köré helyezett bekapcsolóra került (húzzuk túl a bekapcsolási pozíción, majd tartsuk úgy a kapcsolót és az optikai keresőben látni fogjuk az épp kiválasztott rekeszérték vizuális hatását). A markolaton látható az infravörös távkapcsoló érzékelőjének ablaka, illetve fent, a tükörakna és a kioldó között az AF segédfény.
A váztest bal oldalán (fentről lefelé haladva) a GPS-t aktiváló nyomógomb (a K-3-nál itt a beépített vaku nyitógombja volt – a K-3 II-nek nincs beépített villanója), a mini vakuszinkron aljzat, a RAW/FX (funkció-) gomb, az autofókusz módok közti váltó, illetve az AF/MF kapcsoló található, ami tulajdonképpen egy mechanikus váltókar: a vázból kinyúló, az objektívek AF motorját hajtó, csavarhúzófejre hasonlító tüske ki- és betolását hajtja végre.
Ugyanerre az oldalra helyezték a tervezőmérnökök a fotómasina csatlakozó aljzatait is. A hosszúkás gumifedél alatt az USB 3.0, a HDMI és a külső tápellátás konnektorai találhatóak, míg külön gumidugók védik a mikrofon és a fejhallgató aljzatokat (mindkettő 3,5 mm-es Jack).
A másik oldalon (tehát a markolatnál) a kettős memóriakártya foglalat, és a vezetékes távkioldó aljzata látható:
Hátul, a Pentax K-3 II hátoldalát a 3:2 oldalarányú, 3,2”-os átlóval bíró kijelző uralja. Ez a TFT LCD speciális tükröződésgátló bevonattal van ellátva, képe már alaphelyzetben is kellemes (éles, kontrasztos), de ha akarjuk, szinte teljesen egyénre szabható: nem csak a fényerejét, hanem a színtelítettségét és fehéregyensúlyát (kék-borostyán illetve zöld-bíbor) is igényeink szerint alakíthatjuk.
A pentaprizmás kereső 100%-os képfedést nyújt, nagyítása 0,95-szörös, a betekintési távolság 20,5 mm, a dioptriakorrekció -2,5 és +1,5 dioptria között állítható. További pluszpont jár a cserélhető mattüvegért, azonban ezt a szolgáltatást valószínűleg csak kevesen fogják kihasználni/értékelni. A hüvelykujjnak kényelmes, biztonságos támasz lett kialakítva; a hátsó vezérlőtárcsa az én ízlésemnek kissé messze került a hüvelykujjtól, kb. 3-4 milliméterrel jobbra eltolnám. A nyomógombok – noha érezhető rajtuk az időjárásálló kialakítás (tehát a szigetelés alattuk) – határozott nyomásponttal rendelkeznek, és zömük fogásváltás nélkül is elérhető. Érdekes, hogy az élőképet aktiváló gomb vörössel, míg a videofelvételt indító nyomógomb zölddel lett jelölve – a logika pont a fordítottját követelné, tehát némi ráhangolódásra lesz szükségünk a használat során.
A váztest alján az optikai középvonal alá helyezett, fém állványmenet, a portrémarkolat csatlakozói, és az akkumulátor foglalatának ajtaja látható. Ez utóbbi kihajtható/elforgatható biztonsági retesszel lett ellátva.
Végül, a fotómasina tetőlemezén a módválasztó tárcsát (a véletlen elforgást megakadályozó, reteszelhető retesszel ellátva), a vakusarut, a státusz LCD-t, az expozíció korrekció, az ISO gombokat, valamint a kioldót és az azt körbeölelő bekapcsolót/blendebeugrasztót találjuk.
