Karácsonyi fotós „Jaj, mit vegyek ajándékba” ajánló – második rész

Karácsonyi vásárlási tanácsadóm első részében az állványokkal és az objektívekkel foglalkoztam, most – ígéretemhez híven – a dSLR és a MILC vázak, valamint a fotós táskák és pár érdekesség kerül sorra. Ismét hangsúlyoznám, hogy kizárólag azon termékek közül válogattam, amik megfordultak nálam, tehát lehetőségem volt egy bemutatót, vagy egy tesztet írni róluk (összehaverkodhattam a termékkel). Kezdjük hát a tükörreflexes gépekkel:

D, mint dSLR

A tükörreflexes fényképezőgépek a tükör nélküli rendszerkompaktok egyre nagyobb térnyerése ellenére komoly népszerűségnek örvendenek. A „komolyabb kezdőknek szánt” kategóriában a Canon EOS 750D-t merem ajánlani, mert:

canon_eos750d

„A Canon EOS 750D határozott fejlődést mutat az elődmodellhez képest, a forradalmi újítás azonban most is elmaradt. Igaz, a CMOS szenzor felbontása immár 24 MP, de a képi tulajdonságok nagyjából megmaradtak az EOS 700D-ben található 18 MP-es lapka szintjén – ami nem baj, sőt, ha azt vesszük, hogy nyertünk 6 MP-t képminőség-romlás nélkül, máris jól jártunk. A dinamikatartomány még mindig nem olyan tág, mint a konkurencia hasonló kategóriás gépeinél, de az a felhasználóréteg, akit ez a gép céloz meg, valószínűleg soha nem fogja majd hiányolni azt a „hiányzó” 1,5 FÉ-t. A 750D formavilága szinte megegyezik az EOS 700D-ével, a kezelhetősége kisebb kezűeknek elfogadható, de nagyobb mancsokkal megáldott embereknek a markolat például túl kicsi (keskeny) lehet. A készülék felépítése kissé műanyagos, de ez eddig is így volt, és ennek ellenére soha nem voltak problémák ezzel a kategóriával. Nagyon tetszett a kihajtható és elforgatható érintőképernyő, a gyors élességállítás élőképes módban, a 19 keresztmezős, zónásan is használható AF rendszer (kora ellenére jó döntés volt a gyártótól, hogy beletették ebbe a kategóriába), és nagyon hasznos lehet a vezeték nélküli vezérelhetőség a beépített WiFi és NFC modul segítségével, noha az amúgy sem túl nagy teljesítményű akkut ezek a funkciók pluszban leterhelik.” – cikkem róla itt olvasható.

Egy (pár) kategóriával feljebb már komoly fotómasinával fogad a Canon: a népszerű Jolly Joker EOS 7D utódja, az EOS 7D Mark II kiérdemelte tőlem a „Kedvenc” medált. Róla alábbiakat írtam:

 canon_eos7dmk2

„A Canon EOS 7D Mark II talán az APS-C méretű szenzorral szerelt, „igényes amatőröknek” szánt tükörreflexes gépek utolsó mentsvára, bár a besorolás kissé sántít, hiszen számtalan olyan szolgáltatással látták el a tervezők ezt a készüléket, melyekkel a profi kategóriában is összefuthatunk. Fentebb már fel lett sorolva pár ezen tulajdonságok közül, de muszáj párat ismételten kiemelni: 10 kép/mp sorozatfelvételi sebesség, kettős memóriakártya foglalat, 65 mezős, részletesen paraméterezhető AF rendszer, rendkívül masszív felépítés (időjárásálló szigeteléssel ellátva), 20 MP-es, integrált fázisérzékelőkkel rendelkező CMOS szenzor (rendkívül gyors AF működés élőképes módban is), beépített GPS modul, 252 zónás, 150 000 pixeles fénymérő rendszer, de nem utolsósorban USB 3.0 kommunikációs aljzat kényezteti a tulajt. Igaz, a 7D Mark II a konkurenciához képest felbontásban némileg le van maradva (és bizonyos mérések szerint a képérzékelő dinamikatartománya sem olyan széles), de biztosak lehetünk abban, hogy a profi fotós, aki egy, a főgépénél kisebb, könnyebb vázat keres, minden bizonnyal szemet huny majd ezen „mankók” fölött, hiszen cserébe annyi pluszt kap, mint máshol nemigen.” – cikkem róla errefelé olvasható.

Még ugyanebben az „igényes amatőröknek” való kategóriában (bár szerintem profik is szívesen használnák) szerepelt a Nikon D7200, ami valószínűleg a D400 hiányát hivatott pótolni: „A Nikon D7200 egy nagyon ütős fényképezőgép lett. Külsőleg a D7100 bevált formáját és kezelőfelületét kapta; itt már csak a markolaton lehetne finomítani a cikkben említett okok miatt. Tetszett, hogy a gombok kiosztása egyénre szabható, hogy minden funkciónak megvan a saját dedikált nyomógombja, tárcsája. Tetszett a jó optikai kereső, amiben minden szükséges információt megkapunk az expozícióról. Szolgáltatások terén is bőségesen „meg van tömve” a készülék, tulajdonképpen nincs olyan feladat, amit ne tudnánk elvégezni. A gyártó végre kezdi komolyan venni a videós funkciókat, és mégis lebutította a D7200-at (nem létező rekeszállítás felvétel alatt, alacsony bitráta, mikrofon érzékenysége csak menüből állítható). Az állóképek minőségével ebben a kategóriában nincs baj, de a JPEG motorral még mindig nem vagyok megbékélve, várjuk meg az Adobe támogatását, a RAW fájlokból sokkal több is kihozható, mint amire a gyári JPEG állományok képesek! Az AF nagyon jól teszi a dolgát, pontos és gyors, ráadásul a -3 FÉ-ről induló rendszerrel nem lesz problémánk az esti órákban sem, ha meg szeretnénk örökíteni például egy városnézést. A puffer méretét is szépen felsrófolták a mérnökök, de szerintem még lehetett volna akár másfélszer ennyi a beépített RAM, hiszen manapság nem aranyárban mérik az IC-ket, és a konkurencia sem alszik, ugye. Hogy van-e létjogosultsága a D7200 mellett egy esetleges D400-nak? Nos, ha kényelmesebb markolattal, még nagyobb pufferrel és fejlettebb videós tudással lepne meg minket még idén a Nikon, akkor mindenképp. Aki azonban két lábbal áll a földön, és nem szeret álmodozni, az nyugodtan cserélje le a más lassan hatéves D300S dSLR vázát a D7200-ra! Mivel ismerem már tapasztalatból a Nikon NEF fájlok minőségét, akár látatlanban is megadom ennek a fotómasinának az „Ajánlott” címkét.” – cikkem róla itt található.

nikon_d7200

Aki nem szereti annyira a CaNikon „szokványos” termékeit, hanem inkább egy kicsit az extravagáns megoldások felé hajlik, vagy csak már bevásárolt Pentax üvegekből, az ne hagyja ki a Pentax K-3 II tükrös vázat, ami telis-tele van érdekes megoldásokkal. „[…]a K-3 II egy rendkívüli fényképezőgép, ami telis-tele van olyan funkciókkal és szolgáltatásokkal, amik szinte egyik konkurens gépében sincsenek jelen, vagy nem ilyen formában, nem ilyen jól használhatóan vannak implementálva. Mivel ez a fotómasina azonban az APS-C szenzoros dSLR vázak csúcskategóriáját képviseli, ezért már el is várhatóak az olyan tulajdonságok, mint például a kettős memóriakártya foglalat, a beépített GPS modul, az 1/8000 mp-es záridőre képes zárrendszer, a 100%-os képfedésű, pentaprizmás kereső, az időjárásálló, masszív felépítés, az aluláteresztő szűrő nélküli képérzékelő. A fejlesztőmérnökök viszont dicséretet érdemelnek a többféle, az AA filter hatását szimuláló módért, a mikró-felbontást növelő Pixel Shift Resolution (PSR) módért, vagy a „Csillagkövetés” (avagy Astrotracer) funkcióért.[…]” – a teszt itt található róla.

pentax k3 mark ii artsy1

A profi kategóriában, a Canon EOS 5Ds R-t merem ajánlani, olyannyira, hogy anno vissza sem akartam adni 🙂 „Mit is írjak? Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne szalonképesen és objektíven megfogalmazni véleményemet a Canon EOS 5Ds R-ről. Csupán négy napot tölthettem ezzel a fényképezőgéppel, így nem mélyülhettem el vele/benne úgy isten igazából. Ez a négy nap azonban elég volt ahhoz, hogy ugyanazt az eufóriát érezhessem, mint annak idején, amikor az eredeti, első EOS 5D jelent meg. Egyszerű, intuitív kezelhetőség, kategóriavezető felbontás, nagyon jó képminőség (főleg RAW-ból építkezve), jó autofókusz rendszer, minőségi, masszív felépítés, jó dinamikatartomány (kb. 1 FÉ-vel jobb az 5D Mark III-énál, de ez csak szubjektív vélemény), sallangmentes összkép. Ez a gép a fotóst valahol visszaröpíti a fotózás alapjaihoz – nem lassú, hiszen 5 kép/mp a sorozatfelvételi sebessége, mégis megfontoltságra, lassításra késztet. A videós tudása a mai sztenderdek szerint szinte elhanyagolható, igazából én ki is hagytam volna belőle teljesen a mozgóképkészítést, arra ott az 5D Mark III. Az EOS 5Ds R remekül kiegészíti a Mark III-at, a sima 5Ds-nek ezek után értelmét nem látom (oké, valamivel olcsóbb). Eleinte tartottam a moiré hatás jelentkezésétől, de akárhány képet is készítettem, sehol nem találkoztam hamis színekkel.

canon_eos5dsr

„50 MP nem játék” – és valóban, az 5Ds R keményen megszorongathatja a középformátum tökeit, de nem csak a felbontása miatt. Ha én egy fotóstúdió vezetője lennék, és most állnék a felszerelés összeállítása előtt, nagyon könnyen az 5Ds R mellett tenném le a voksomat. Minek költsek körülbelül tíz milliót egy KF rendszerre, ha most már (szinte) ugyanazt a képminőséget megkaphatom akár harmad áron? Ráadásul a „körítés” is a Canon felé billenti a mérleget: szinte biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb az 5Ds/R fókuszrendszere, mint bármelyik középformátumú gépé, sokkal többféle objektív közül válogathatok kedvemre.

Az 5Ds R fénymérése, automatikus fehéregyensúlya sokat javult a korábbi modellekhez képest, azonban az örömöt némileg beárnyékolja, hogy nem minden régebbi objektívünk lesz majd képes megfelelő képminőségre ezzel a szörnyeteggel. Pánikra viszont nincs ok, hiszen a cikkben is láthatta bárki, hogy már egy 42 ezer forintos kis műanyag objektívvel is olyan finom részleteket lehet lefényképezni, amiről korábban álmodni sem mertünk volna. Sajnálatos módon 1,25 milliós ára – egyelőre – sokaknak elérhetetlené teszi ezt a remek gépet, de aki eddig hiányolta a Canon termékpalettájáról a csúcsminőségű, hatalmas képeket produkáló dSLR vázat, az megnyugodhat, az 1Ds széria méltó, bár némileg kisebb utódot kapott. Nem akarom visszaadni!” – itt olvashatjátok a teljes cikket róla.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...