Teszt: Tamron SP 45 mm F1.8 Di VC USD (Canon)

Külsőségek

Tavaly szeptemberben mutatta be a Tamron legújabb, „Super Performance” objektívcsaládjának két első tagját, az SP 35 mm F1.8 Di VC USD és az SP 45 mm F1.8 Di VC USD objektívet, melyek közül a 35 millimétereshez már személyesen is volt szerencsém. Akkori cikkemben ezt írtam a bevezetőben: „A gyártó mindkét újdonsága kirajzolja a teljes kisfilmes szenzorméretet, és nem csak optikailag, hanem külső megjelenésükben is új minőségi szintet képviselnek. A Tamron elmondása szerint az új termékek tervezésekor az volt elsődleges szempont, hogy olyan karakterisztikákkal vértezzék fel azokat, melyek határozottan és jól láthatóan kiemelik őket a hagyományos modellek közül. Ennek tükrében a mérnökök arra törekedtek, hogy már teljesen nyitott rekesz mellett is a lehető legkisebb legyen a peremsötétedés, vagy a színhiba, és a képélesség már F1.8-as értéken is tökéletes legyen. Így hát nem csoda, hogy mindkét modellben megtalálható LD, XLD (alacsony és különösen alacsony szórású), valamint aszférikus lencsetag. Az elemek bevonata (eBAND és fluorit) segít a szellemképek és a becsillanások ellen, de az első lencse speciális védőbevonatának köszönhetően a szennyeződések is sokkal kisebb mértékben ragadnak meg az üvegfelületen.”.

tamron_main

A többi, a külsőre vonatkozó jellemzőt szintén megtaláljátok akkori cikkemben, a 35-ös és a 45-ös gyakorlatilag megegyezik a részletekben. „A gyors és halk élességállításról a márkától már jól ismert USD (Ultrasonic Silent Drive), avagy „Ultrahangos Csendes Motor” gondoskodik, ami semmiben sem marad el a nagynevű fényképezőgép-gyártók megoldásaitól. Az automatikus fókuszálás menetébe bármikor belenyúlhatunk anélkül, hogy előtte kézi állásba kellene kapcsolni a rendszert. Működés közben valóban csak a belső mechanika surrogása hallható.” . Ettől némileg eltér a 45 mm-es élességállítása, ugyanis a Canon EOS 6D vázon érezhetően lassabban fókuszált, mint 35 mm-es társa. Míg a 35-ösnél a frontlencse végzett be/ki irányú mozgást élességállításkor, addig a 45-ösnél a hátsó lencsetag mozgott ki/be:

tamron_back

Az élességállító gyűrűt két végpontja között kb. 190 fokban lehet elforgatni, így a kézi fókuszálás igen precízen kivitelezhető. A 35-ösnél említett puha gumigyűrű, ami a bajonett szélén látható, az itt is megtalálható, így por nem nagyon juthat be a tubusba:

tamron_gumi

Elölről semmiféle felirat nem árulkodik, így az SP 45-ös is remekül alkalmas a városi fotózáshoz – témánknak nem fog feltűnni, hogy micsoda komoly felszereléssel kapták le épp.

tamron_front

A Tamron SP 45 mm F1.8 Di VC USD meglehetősen nagy. Nem csak hosszával, hanem átmérőjével is jócskán túltesz a Canon EF 50 mm F1.8 STM-en, ami hozzá képest úgy fest, mintha egy palacsinta objektív lenne.

tamron_comp1 tamron_comp2

A viszonylag nagyméretű tubus miatt a Tamron SP 45 mm F1.8 Di VC USD inkább a nagyobb, portrémarkolattal egybeépített dSLR gépeken „néz ki jól”, az EOS 6D-vel egy picit orrnehéz volt a szett.

tamron_onbody

A 35 milliméteressel a múltkor együtt töltött idő alatt meg voltam elégedve. Mivel a gyártó kommunikációjából anno az jött le, hogy a két optika igen hasonló tulajdonságokkal bír, ezért már vártam a képminőségre vonatkozó próbát. Lássuk, hogyan szerepelt a 45-ös!

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • lesgolla

    250e es ekkora boszmeseg, hat nagyon meg kene indokolni hogy miert is vegyen valaki ilyet…