A Tamron 18-300 mm F3.5-6.3 Di III-A VC VXD bemutatója

FujiFilm X és Sony E véggel érhető el a Tamron 16,67-szeres átfogást kínáló, full frame-re vetítve ekvivalens 27-450 mm-nek megfelelő látómezőt kínáló mindenes objektívje, ami nem csak kellően széles látószöget és szuper telefotó lencserendszereket idéző gyújtótávolságot kínál, hanem remek makrózáshoz is! Ahogyan az nevéből már kiderülhetett, a Tamron tavaly nyár végén bemutatott svájci bicskája az APS-C méretű képérzékelők kirajzolására lett tervezve. Az objektívet kifejezetten a tükörnélküli fényképezőgépekhez rajzolták meg a mérnökök. A bemutatóhoz a Tamron 18-300 mm F3.5-6.3 Di III-A VC VXD Sony E verzióját kaptam, amit egy full frame lapkás Sony A7 III vázon tesztelhettem. A váz automatikusan APS-C képvágásos módba kapcsolt – de előbb lássuk a külsőségeket és a műszaki paramétereket.

A Tamron 18-300 mm F3.5-6.3 Di III-A VC VXD tubusában 15 csoportba rendezve összesen 19 lencsetag található, amelyek közül számos különleges kialakítású. A fényrekesz 7 lamellából álló íriszének kezdő értéke F3.5-F6.3-ról indul (széles-tele végén) és F22-F40-ig szűkíthető. A látószög 5° 30′-77° 24′ között változik, ahogyan 18 mm-ről 300 mm felé zoomolunk. A B061 kódjelű objektív széles végén 1:2, telés végén pedig 1:4 arányú nagyítást kínál, így kvázi makró optikaként is bevethető.

A 18 milliméteres állásban rögzíthető zoomgyűrű és az elektromechanikus élességállító gyűrű mellett már csak a „LOCK” feliratú reteszkapcsoló található a tubuson, a beépített képstabilizátort és az AF/MF közti átváltást az adott fényképezőgép menüjéből érjük el. A Tamron 18-300 mm F3.5-6.3 Di III-A VC VXD kompatibilis a Sony A7 III képkorrekciós funkcióival, ezért a JPEG-ben fotózók ezek előnyeit teljes mértékben kiélvezhetik (pl. színhiba vagy torzítás korrekció). Az objektív 75,5 x 125,6 mm-es terjedelméhez 620 grammos tömeg társul, a szűrőmenet átmérője 67 mm. Az optika legkisebb tárgytávja a gyújtótávolság függvényében 15-99 cm között változik.

A bajonettet szigetelő gumigyűrű veszi körbe, a hátsó lencsetag nem lát el záró/szigetelő szerepet, hanem zoomoláskor a tubus belsejébe húzódik. Az automatikus élességállításért egy VXD lineáris motor felel: tapasztalataim szerint az AF némán és sebesen végzi a dolgát statikus témáknál, de követőfókuszt használva egy gyorsabban repülő madarat már nehéz vele lekövetni. Mozgóképfelvétel során a beépített képstabilizátor a Mesterséges Intelligenciát veti be az optimális eredmény elérése érdekében (70 milliméteres gyújtótávolságig).

A Tamron 18-300 mm F3.5-6.3 Di III-A VC VXD tubusa három részből áll: a külső tubusból, amin a két vezérlőgyűrűt és az említett kapcsolót találjuk, illetve a két belső tubusból, amelyek zoomolás során kibújnak a külső egységből. Az illesztések pontosak, lötyögésnek nyomát sem érezni, ugyanakkor nem szorul a mechanika, a zoomolás egyenletesen, akadások nélkül hajtható végre.

A lencserendszer hossza teljesen kizoomolt állapotban, azaz 300 milliméteren: kb. 205 mm (bajonett nélkül, a váz bajonett-nyílásának síkjától számítva).

Ahhoz képest, hogy a Tamron 18-300 mm F3.5-6.3 Di III-A VC VXD egy hatalmas átfogású objektív, a gyártó a terjedelmét jól visszafogta, még a csupán közepes méretű Sony A7 III vázon sem tűnik óriásinak a lencserendszer. A kis tömegnek köszönhetően pedig kellemes a párossal dolgozni, a szett még 300 mm-es állásban sem akar kibukni a fotós kezéből.

Mivel variábilis F-értékű objektívvel állunk szemben, megnéztem, hogy milyen gyújtótávolsági értékeken csökken a fényerő: 23 mm-től F4.0, 39 mm-től F4.5, 64 mm-től F5.0, 90 mm-től F5.6, illetve 163 mm-től F6.3 a legtágabb blendeérték.

A paraméterek és a külsőségek után lássuk az objektív képminőségét, illetve stabilizátorának hatékonyságát. Kezdem is a stabilizátorral, amit a váz rendszerétől elkülönítve nem lehet be/ki kapcsolni. Íme:

Kattints!

A tesztelés időpontjában adott állapotomban 300 mm-en (ekv. 450 mm) 1/15 mp-es záridővel tudtam még éles képeket készíteni, ettől hosszabb záridők esetében már mindenképp bemozdult a kép. Ez egy jó eredmény; ha monopoddal társítjuk a szettet, szerintem az 1/10, vagy akár az 1/5 mp is kitartható.

A Tamron 18-300 mm F3.5-6.3 Di III-A VC VXD geometriai torzítása sem olyan mértékű, amire gondoltam volna. 18 mm-en kisebb a hordózása, mint hittem volna, ami olyan 70 mm környékén teljesen megszűnik, hogy majd kb. 150 millimétertől átváltson enyhe párnatorzításba. Az utómunkálatok során ez a torzítás könnyűszerrel korrigálható a képminőség romlása nélkül.

Az optika fókuszlégzése is csekély mértékű, aminek a filmkészítők örülhetnek.

Kattints!

A Tamron 18-300 mm F3.5-6.3 Di III-A VC VXD nem parfokális, ahogyan az a fenti animációban is látható.

Fentebb említettem, hogy a Tamron 18-300 mm F3.5-6.3 Di III-A VC VXD tubusrendszere pontos illesztésű – valószínűleg ennek is köszönhető, hogy zoomolás során csak minimális mértékben mászik el az előre beállított középpont.

A kép élességéről és a színhibákról nem készítettem külön tesztábrás felvételeket, a való világban lőtt fotók mindent elárulnak a Tamron univerzális optikájáról, ami ezeken a területeken is jól teljesített. A képmintákat itt találjátok.

Kattints!

Értékelés

Bevallom, mindig is tartottam a hatalmas átfogású objektívektől, hiszen minél nagyobb a zoomtartomány, annál nehezebben korrigálható az optikai formula, hogy (közel) tökéletes maradhasson a képminőség. Lehetetlen vállalkozás lenne olyan lencserendszert tervezni, ami 16,67-szeres tartomány mellett is mindenhol makulátlanul teljesít – főleg ilyen áron. A Tamron 18-300 mm F3.5-6.3 Di III-A VC VXD a maga árkategóriájában (bruttó 270 000 Ft) nagyon jól teljesít, ráadásul makrózni is lehet vele, illetve van beépített, nagyon hatékony képstabilizációs rendszere is. Bátran „Ajánlom” APS-C lapkás gépekhez!

Tamron 18-300 mm F3.5-6.3 Di III-A VC VXD

A Tamron 18-300 mm F3.5-6.3 Di III-A VC VXD objektívet a Tripont Foto Video Kft.-től kaptam a bemutatóra, a termék weboldala itt található.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...