Bevezető, külsőségek, ergonómia
A Panasonic G modelljei mindig is a „nagy” GH sorozat kistestvéreiként voltak nyilvántartva: akinek nem volt elég pénze a „nagy vasra”, vagy nem akart fölöslegesen fizetni a GH gépek profi videós tudásáért, de szüksége volt a dSLR vázakra hajazó felépítésre, ergonómiára (nagy markolat, beépített kereső, megfelelő méretű váztest, nagyobb kapacitású akku és hasonlók miatt), annak ideális választás volt a G család valamelyik tagja. Egészen a DMC-G7-ig (bezárólag) élt is a fenti felállás, ám a G80-nal most minden megváltozott!
Amikor először kézbe vettem, azt hittem, hogy egy új, eddig számomra ismeretlen, kissé lefaragott GH modellel állok szemben: időjárásálló kivitel (!), komoly markolat, a memóriakártyának külön kialakított fiók (végre nem együtt az akkuval van a markolat aljában), nagy, jó képű elektronikus kereső (100%-os képfedés, 0,74x nagyítás kisfilmes formátumra fordítva, 20 mm-es betekintési táv, +/-4 dioptria állítási lehetőség), és a G-családban először végre portrémarkolat is csatlakoztatható a masinához! Persze, az említetteken túl is nyújt újat a G80, de ezekről kicsit később.
A hátoldalon a G és a GH vázaktól megszokott kép fogad, ám mint mindenhol máshol, úgy itt is inkább a GH felé mutat a hasonlóság. A képet a nagy, kihajtható és elforgatható kijelző uralja; az AF/MF kapcsoló a GH3/4 vázakéhoz hasonló kialakítású, kizárólag a multifunkciós kezelőszerv tárcsája hiányzik, helyette a szokásos négy, fixen kiosztott funkcióval bíró kurzorral találkozunk itt is.
Amint azt fentebb említettem, a memóriakártya (SD/SDHC/SDXC – UHS-II kompatibilis) végre külön, dedikált helyre került, így az munka közben bármikor könnyűszerrel cserélhető, nem kell az esetlegesen túlméretes cseretalpat levenni, hogy hozzáférjünk.
A Panasonic G-család történelmében ez az első olyan fényképezőgép, amihez portrémarkolat csatlakoztatható. Ezzel az opcionális kiegészítővel nem csak a gép fogása javul, hanem dupla akkuidőt is kapunk, ami azért nem elhanyagolandó tény, mert – sajnos – a G80 még mindig nem képes egy töltéssel annyi kép készítésére, mint a GH3/4.
Csatlakozók terén sem spórolt túl sokat a gyártó, de hogy ne veszélyeztesse a GH4-et, azért a fejhallgató kimenetet elhagyták a mérnökök. Ami van: mikrofon bemenet, USB 2.0 kimenet, HDMI kimenet (4K felbontás is átmegy rajta).
A kihajtható és elforgatható képernyő 3:2 oldalarányú, 3” átlójú, és 1,04 millió képpontos felbontással bír. Hagyományos TFT-LCD technológia az alapja, nem a drágább OLED.
A Panasonic DMC-G80 kapott beépített villanót, ezt egy hagyományos mechanikus kapcsolóval lehet felugrasztani. A vakufej kellően magasra nyílik, nem kell tartani a vöröszemektől. A látszat csal: hiába a filigrán mechanika, a vaku kellően merev, ám pozícióját nem lehet kézzel módosítani, a fej csakis előre képes mutatni.
A váztest tetején sem szokatlan a kép: balra a másodlagos módválasztó tárcsája, középen a felnyíló vaku és a rendszervaku saruja, jobbra a módválasztó tárcsa (rögzítő retesz nélkül), a be/ki kapcsoló, két funkció gomb (az egyik a hátsó vezérlőtárcsa közepén), a kioldó és a videofelvételt indító nyomógomb látható.
A Panasonic G80 fogása kényelmes, ami egyrészt a nagy markolatnak, másrészt a hátoldalon található hüvelyktámasznak köszönhető. Ezeknek a kis gépeknek generációról generációra egyre jobb a fogásuk és az ergonómiájuk. Ami pár éve még csak a GH sorozatnak volt sajátja, az már a G80-on is megtalálható, sőt, adott esetben még jobb is, mint a drágább modellben (pl. a hüvelyktámasz).
Az összehasonlításhoz csak a régebbi DMC-GH3 állt rendelkezésemre, de a GH4 sem sokkal másabb, így talán még aktuálisnak is mondható az összevetés.
