A Sigma az elmúlt években csak úgy ontotta magából a jobbnál jobb objektíveket – az épp nálam vendégeskedő 85 mm F1.4 DG HSM Art sem kivétel; ez is egy olyan lencserendszer, ami minden fotósnak „ott kell, hogy legyen a táskájában”! A hazai forgalmazótól, a Hama Kft.-től ráadásul ezúttal nem egy, hanem két nyolcvanötös is érkezett: az egyik a natív Sony E (full frame), míg a másik a Canon EF változat volt. Utóbbihoz kaptam egy Sigma MC-11 átalakító közgyűrűt is, hogy a Sony A7R III vázzal kipróbálhassam, van-e bármilyen különbség a natív és az átalakítóval használt objektívek teljesítménye között.
Nos, tulajdonképpen a két optika között semmi különbség nincs, csupán a tubusok hossza tér el egymástól: a Sony verzió a bajonett oldalán egy „beépített közgyűrűnyivel” nyúl túl a Canon EF változaton:
Ha felcsavarjuk a Sigma MC-11 átalakítót a Canon végű 85-ösre, akkor a két objektív – értelemszerűen – milliméterpontosan egyforma hosszú lesz:
A japán gyártó az Art sorozat részeként már korábban (körülbelül másfél évvel ezelőtt) bemutatta a Canon, Nikon és Sigma bajonettel ellátott 85 milliméteres lencserendszert, ám a Sony E változat csak idén februárban érkezett. Igazából nem is értem, miért kellett ennyit várni erre a „beépített átalakítós” kiadásra, hiszen ugyanaz a remek optikai formula található ebben is, mint a többiben.
Ha az objektívbe hátulról betekintünk, akkor egyáltalán nem meglepő, hogy egy mélyre besüllyesztett lencsetag pislog szembe velünk (a Canon EF foglalattal ellátott optika záró lencsetagja közel van a bajonett szintjéhez). Szintén jól látható a fenti képen a szigetelés célját ellátó gumigyűrű.
A Sigma 85 mm F1.4 DG HSM Art elsősorban a portréfotózás szerelmeseinek igényeit akarja maradéktalanul kielégíteni – ez persze nem jelenti azt, hogy ezzel a kistelével ne lehetne mást is lencsevégre kapni (pl. esküvőket). Összesen 14 darab lencsetagot találunk 12 csoportba rendezve (köztük két SLD, azaz „Speciálisan Alacsony Fénytörésű” lencsetagot is) a por- és cseppálló tubus belsejében. Az új HSM fókuszmotor a korábbiak nyomatékának 1,3-szorosát nyújtja, amire szükségünk is lesz, hiszen tekintélyes üvegmennyiséget kell mozgatnia ennek a rendszernek az élességállítás során. A gyönyörűen lágy háttérelmosásért a kilenc, lekerekített formájú írisz gondoskodik – a blendét egészen F16-ig lehet leszűkíteni (megjegyzés: a Nikon F bajonettes változatnál elektromágneses a blendemozgatás).
A 94,7 x 126,2 milliméteres terjedelemhez 1130 grammos tömeg társul, így a csöpp Sony A7 vázakkal kissé orrnehéz a szett. A szűrőmenet átmérője 86 mm, ami már mindenképp komolynak számít. Magán az objektíven csak az AF/MF kapcsolót találjuk; természetesen a fókuszmotor működésébe bármikor belenyúlhatunk, ehhez nem kell átkapcsolni kézi módba. A széles, puha és jól tapadó fókuszgyűrű amúgy is szinte már csábítja a fotóst, hogy maga végezze az élességállítást. Lássuk, hogyan teljesít ez a Sigma!
A 85 cm-es közelponttal rendelkező Sigma 85 mm F1.4 DG HSM Art szinte semmiféle geometriai hibát nem mutat, csupán egy leheletnyi hordótorzítást lehet felfedezni, ha kifejezetten négyzetrácsokat fényképezünk.
A peremsötétedés, avagy a vignettálás, mint minden fényerős kistelénél, úgy itt is jelen van. Szerintem például portrézásnál pont kellemes a hatása ennek a sötétedésnek, ami egyébként F2.8-ra szűkített rekesznél már alig látszik és F4-en már teljesen el is tűnik.
A színezés nem számottevő és elsősorban az élességi síkon kívül eső kontrasztélek lesznek zöldes-lilás él-elszíneződésűek. Mint a peremsötétedésnél, úgy itt is F4-re rekeszelve szabadulhatunk meg maradéktalanul ezektől az élektől.
A fókuszlégzés jelen van, de ez nem hiba, csupán érdekesség a filmkészítőknek: nem árt számolni a látószög változásával, ha két egymástól messze lévő téma között váltunk fókuszt. Végül lássuk, hol található a Sigma 85 mm F1.4 DG HSM Art csúcspontja, ha élességről van szó:
Kattints!
A tesztábra fotózásához stabil és egyben masszív állványra helyeztem a fényképezőgépet, majd 2 mp-es önkioldóval és kézi élességállítással elvégeztem a fényképezést. A képek közepénél teljesen nyitva még kissé „álomszerűen” lágy a Sigma képe, de már F2.8-on borotvaéles, erősen kontrasztos minden. A Sony A7R III-mal F11 környékén kezd el meglátszani a diffrakció kártékony hatása (ismét lágyabb lesz a kép), de valljuk be, ezt az objektívet a fotósok többsége amúgy sem agyonrekeszelve fogja használni!
Kattints!
A kép szélei felé haladva ugyanazt tapasztaltam, mint a kép közepénél: F2.8-ra szűkített írisz mellett már majdnem tökéletes képminőséget kapunk, de ha sebet akarunk ejteni retinánkon, akkor F4-re rekeszeljünk, ott már nagyítóval sem találni „hibát”. Itt vannak a képminták.
A fenti videóban pedig a Canon EF+MC-11 és a natív Sony E verziók fókuszsebességét hasonlítottam össze. Konklúzió: nincs különbség köztük, tehát azok se adják el a Canon EF végű objektívjeiket, akik Sony-ra váltanának, elég egy MC-11 konvertert vásárolniuk.
Értékelés
A Sigma 85 mm F1.4 DG HSM Art egy hihetetlenül jó objektív! Már teljesen nyitott rekesz mellett is kellően éles a képe – csupán annyit lágyít, hogy a portréalanyunk kisebb bőrhibáit elrejtse. Az optikai teljesítmény csúcspontját F2.8-F4 között éri el; a háttérelmosás, a bokeh nagyon kellemes, geometriai torzításokkal pedig nem kell számolni sehol. A peremsötétedés F1.4-en sem vészesen nagy, ráadásul ez a hatás – szerintem – kifejezetten jól áll a régies típusú portréfotóknak. Bár külön képet nem készítettem róla, a becsillanásoknak is nagyon szépen ellenáll az objektív! Az építési minőségre sem lehet panasz, mert egyrészt „van benne anyag”, másrészt elegáns a tubus kialakítása (van, akinek ez is fontos). Az élességállítással sem volt problémám: pontosan és gyorsan lehetett a Sigma 85 mm F1.4 DG HSM Arttal dolgozni. Igazából még az ára is rendben van: bruttó 380 000 forint környékén lehet megvásárolni ezt a szépséget. Igazából nem tudom eldönteni, hogy melyiket csípem jobban: a 105 mm F1.4 DG HSM Artot, vagy ezt. A „Kedvenc” természetesen jár neki.
Sigma 85 mm F1.4 DG HSM Art
A Sigma 85 mm F1.4 DG HSM Art objektívet a Hama Kft.-től kaptam bemutatóra, míg a Sony A7R III fényképezőgépet a Fotoplus Kft. bocsátotta rendelkezésemre (köszönöm!). Az objektív adatlapját itt találjátok.
