Amikor a Canon anno 2003 nyár vége felé bemutatta az EOS 300D-t, megőrült a piac. Az volt ugyanis az első APS-C szenzoros, cserélhető objektíves, tükörreflexes fényképezőgép, amit 1000 dollár alatt meg lehetett vásárolni. A boltokban 900 dollárt kértek a vázért, de még a 18-55 mm-es kitobjektívvel is 1000 dollár alatt maradt a szett ára (bár csupán 1 dollárral, de akkor is). Ja, és ez volt a Canon első fotómasinája, amire már fel lehetett csavarni az EF-S objektíveket is (a drágább kortárs 10D-re nem lehetett)! A fényképezőgép pofonegyszerű volt, gyakorlatilag azt tudta, amire egy fotósnak tényleg szüksége volt: lehetett rajta élességet, záridőt, érzékenységet és blendeértéket állítani. A 6 MP-es felbontású CMOS érzékenységét egyébként ISO 100-1600 közti értékekre lehetett beállítani – akkoriban a fényképezéshez még tényleg kellett némi fény is..
Úgy tűnik, most, a tükörnélküli éra kezdetén (a Canonról beszélünk) a japánok meg akarják ismételni az akkori sikerstoryt: az EOS RP gyakorlatilag ugyanazt képviseli, amit anno a 300D. Igaz, a két váz minőségét össze sem lehet hasonlítani (az EOS RP javára), és szolgáltatások, funkciók terén is jócskán felhízott a repertoár. No, meg persze a gép lelke sem egy APS-C méretű szenzor: az EOS RP-ben az EOS 6D Mark II-ből ismert, 26 MP felbontású, full frame méretű Dual Pixel CMOS lapka lapul.
Szó sincs olcsó, kopogós műanyagok használatáról, az RP hihetetlen masszív kis dög! A különféle polikarbonátok használatának hála a készülék merev, ám könnyű. Kis mérete ellenérre kényelmes a fogása, amit elsősorban a méretes markolatnak és a hátoldalon kialakított hüvelykujj támasznak köszönhetünk. És ha már a hátoldalnál tartunk: az EOS RP korlátai ellenére tökéletes lehet a vlogger célcsoportnak, ugyanis a hátlapon egy elforgatható és kihajtható, érintésérzékeny kijelző található!
A felhasználó felület egyszerű és letisztult. Igaz, nem minden funkciónak van dedikált nyomógombja, tárcsája, joystickje, de a gyorsmenüben pillanatok alatt bármi elérhető, ami nincs „kigombozva” a vázra (megjegyzés: külön pluszpont jár az „AF ON” gombért!). A gombkiosztást a menüben igény szerint megváltoztathatjuk, de azért ne számítsunk akkora szabadságra, mint a nagyobb EOS R esetében.
A fenti képen is látható, hogy azért nem kicsi a fotógép markolata. Persze, az EOS RP nem a szupertelékhez és a több kilós óriási üvegekhez lett méretezve – ennek a masinának amúgy is más a célcsoportja, mint a nagyvasaknak.
A másik oldalon összesen három gumifedél rejti a csatlakozókat: van egy aljzat vezetékes távkioldóhoz (bár van beépített WiFi és Bluetooth modul is), van egy HDMI, egy USB-C csatlakozó, de amint azt már az előbb említettem, a vloggerekre is gondoltak, hiszen nem maradt le a mikrofon bemenete és a fejhallgató kimenete sem (igaz, ezek némileg kitakarják a kijelző képét, ha használjuk is őket)!
A fotómasina tetőlemezén ugyanaz a helypazarló bekapcsoló tárcsa fogad, ami már az EOS R-en is borzolta a kedélyeket – úgy tűnik, ez most az új divat a Canonnál. A módválasztó tárcsa retesz nélküli, de mivel egy síkban van a tetőlemez felületével, ezért nem valószínű, hogy táskában cipelve, táskából kivéve magától elforogna. A belépő kategória ellenére az EOS RP nem egy, hanem két vezérlőtárcsát kínál, ráadásul ott a hátlapi multifunkciós egység is, tehát lesz mivel pörgetni a paramétereket.
A váz alján az optikai középvonal alá helyezett fém állványmeneten kívül semmi érdekes nem található.
Amint láthatjuk, a memóriakártya az igen kicsi akkumulátorral egy helyre került. Mivel az állványmenet viszonylag messze van a fiók ajtajától, ezért felcsavart cseretalppal is hozzá lehet férni az adattárolóhoz, illetve az áramforráshoz. Igaz, a memóriakártya cseréje így valamivel macerásabb, mintha az a markolat oldalában lenne elhelyezve.
Az említett áramforrás egy 1040 mAh teljesítményű, 7,2 Volt feszültségű Li-ion egység. Ha sokat nézegetjük a készítet képeket, hamar kifogy a szuflából.
Ne feledjük: az EOS RP-re is felcsavarhatjuk az EF jelölésű objektíveket! Ehhez a művelethez bármelyik EF-RF konvertert felhasználhatjuk.
Az EOS RP valamivel alacsonyabb és keskenyebb, mint az EOS R
Az elektronikus kereső mérete is eltér: az RP esetében 2,36 millió képpont áll rendelkezésünkre 0,7-szeres nagyítás mellett
Az EOS R markolata azért valamivel csak nagyobb
Az első benyomás a Canon EOS RP-ről nagyon pozitív. A fényképezőgépet a gyártó az APS-C lapkás, alsó-középosztályú tükrösökről váltani vágyó márkahívőknek szánta, ami a kezelőfelület kialakításán is látszik. Nem csoda tehát, hogy elsősorban ezek a felhasználók fogják azonnal otthonosan érezni magukat az RP-vel. A fényképezőgép építési minősége a márkára jellemzően nagyon jó, s annak ellenére, hogy több a műanyag, mint az EOS R-ben, itt sem kell recsegő-ropogó részektől tartani.
Pechemre kifogtam a rossz időjárást, így túl sok (hasznos) időt nem tölthettünk együtt a géppel. Amint az mostanság lenni szokott, az EOS RP tesztje is egy többrészes vállalkozás lesz, így készüljetek fel rá, hogy idővel folytatom a cikket! Addig is pár feltöltött képmintát itt találtok (a gép saját JPEG állományai mindenféle zajszűrés nélkül). Folyt. köv.
A Canon EOS RP vázat és az objektíveket a Canon Hungária Kft.-től kaptam kölcsön. Az EOS RP műszaki paramétereit itt találod.
