Na, így kellett volna kezdeni! A Nikon Z 6 II-ről röviden

Bevezető, fizikai különbségek Z 6 és Z 6 II közt

Kissé megkésve, így több éves előnyt adva a konkurenciának (tudjuk jól, hogy kiről van szó, remélem), csupán két évvel ezelőtt (2018 augusztusában) mutatta be a Nikon az első, full frame szenzorok köré épített tükörnélküli fényképezőgépeit, a 24 MP-es Z 6-ot és a bő 45 MP-es Z 7-et. Bár általánosan elmondható, hogy egy-egy új technológiai irányzat első gépgenerációja sosem tökéletes, a Nikon azért elég jól eltalálta, hogy mitől döglik a légy: mindkét fotógép a lehetőségekhez mérve elég jól sikerült, de – persze – akadtak kisebb gyermekbetegségek, amiket nem lehetett firmware frissítésekkel orvosolni. Teltek, s múltak a hónapok, évek, a Nikon pedig szorgosan begyűjtötte a visszajelzéseket, amik a Z 6 és a Z 7 kapcsán itt-ott felmerültek. Összedugták hát a fejüket a mérnökök, és olyan utódmodelleket rajzoltak meg, amelyek a felmerült elvárásoknak igyekeztek a lehető legjobban megfelelni.

Mivel a Z 6/7 külső kialakításával, ergonómiájával a fotósok túlnyomó többsége meg volt elégedve, ezért a Nikon nem is nyúlt hozzá ehhez a második generációs gépek tervezésekor. Minimális külsőleges eltérés van a Z 6 és a Z 6 II között, az is csupán az elektronikus kereső púpján látható. Nézzük meg közelebbről az elődöt és az utódot:

Ahogy fentebb említettem, a Mark II-nél az elektronikus kereső púpja lett kicsit más: kialakítása valamivel szögletesebb és laposabb a frontpanel felől (az animációhoz a gyártó saját termékfotóit használtam fel, mert a saját képeimen a készülékek kissé eltérő szögben vannak lefényképezve, ami félrevezető hatással lenne az összehasonlítás során).

A hátoldalon nem látható semmiféle eltérés – legalábbis a kezelőfelület terén. Ami viszont már itt is kirí, az a második memóriakártya foglalat miatt nagyobbra nyújtott ajtó. Picivel talán nagyobb lett az EVF gumírozott kerete is, de a bemutató ideje alatt nem volt kéznél „sima” Z 6, így csak a fényképek alapján sejthető az eltérés.

A fényképezőgép padlólemeze is maradt a régiben. Bár a Z 6 II esetében már teljes funkcionalitású portrémarkolatot használhatunk, azok elektronikus csatlakozásai az akkufachban lettek elhelyezve. A Z 6 II hüvelyktámasza is valamivel jobb támasztékot nyújt kezünknek. Az LCD panel kerete is mintha módosult volna egy középre elhelyezett támasztékkal (alulról látható).

A két gépgeneráció ugyanazt a tetőlemezt kapta, a kezelőszervek elrendezése, kialakítása semmit sem változott.

Egyértelmű, hogy az egyik legfontosabb, s legszembetűnőbb eltérés a Z 6 és a Z 6 II között a második memóriakártya foglalat, amit egy nagyobb fedél takar. A Nikon anno, a Z 6/7 bemutatója során azt mondta, hogy azért csak egy foglalatot építettek két újdonságukba, mivel egyszerűen nem lett volna elég hely egy második nyílás részére. Nos, lehet, hogy két XQD/CFexpress valóban nem fért volna el a fotógépek oldalában, de amint azt láthatjuk, az XQD/CFexpress mellé gond nélkül befért még egy UHS-II kompatibilis SD foglalat is. Személy szerint üdvözlöm ezt a választást, hiszen manapság talán az SD kártyák nyújtják a legjobb ár/érték arányt, és a sebességük is szépen kiszolgálja a Z 6 II-t.

A készülékek csatolófelületei is azonosak, mindkét vázon megtalálható a fejhallgató kimenet, a mikrofon bemenet, az USB és a HDMI aljzat, valamint a vezetékes távkioldó csatlakozója. Ezek elrendezése is maradt a régiben, így Z 6-ról váltva csukott szemmel is mindent azonnal megtalálunk a Z 6 II-n.

Nos, nézzük, mi változott a második generáció „belsejében”, mivel tud többet a Z 6 II, mint elődje?

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...