1. A szemekre állíts élességet (köztük is a hozzád közelebbire)! A legszebb portréfotót is elfelejtheted, ha az alany szeme (a lélek tükre, ugye) életlen. Utómunkával ezt nem javíthatod, hiába élesítesz, hiába emeled fel az egekbe a „részletességet” (detail) kedvenc képszerkesztődben.
2. Minden a fényről szól! Ugye, nem kell kihangsúlyozni, hogy nem árt, ha látszik is valami a portréalany arcából? Ne égesd ki, de ne is bukjon be az arc, amit le szeretnél kapni. Játszhatsz a fénnyel, el is takarhatod az arc egyik felét az árnyékkal, de legyen átgondolt, konzekvens a döntésed!
3. Nem kell mindig egyenesen a kamerába bámulni. Nem minden esetben az a portré a legjobb, ahol az alany egyenesen belebámul a gépbe. Kicsit fordítsa el a fejét, emelje fel az állát, legyen huncut, kihívó a tekintete!
4. Még a fotózás előtt legyen konkrét elképzelésed, mit szeretnél megvalósítani, hogyan szeretnéd megörökíteni az embert az arc mögött. Használhatsz kiegészítőket is, érdekes környezetet (ami nem tereli el a figyelmet a portréalanyról).
5. Ha erős a háttérfény, exponálj túl 2/3 FÉ-vel, akkor nem lesznek bebukott részleteid a fotón.
6. Használd a környezet adottságait, tényezőit, hogy fényt juttass az árnyékos részekre.
7. Testbeszéddel (grimaszokkal, arckifejezésekkel kiegészítve) adj mondandót a fotónak. Nem kell mindig mindent halálosan komolyan venni! Az élet szép és mókás! 🙂
Készült a thephoblographer.com cikkének ötlete alapján.
