A fényképészet már pár évtizede digitális korszakába lépett, s azóta folyamatosan egyre csak nő azok száma, akik úgy gondolják, hogy ebből a szép elhivatottságból meg akarnak élni. Vannak önképzett zsenik, vannak nagyon képzett szakik esztétikai érzék nélkül, akik viszont megbízhatóan hozzák a kötelező beállításokat, mint az a nagykönyvben le van írva, vannak őstehetségek, akik már az első fényképükkel a hírekbe kerülnek, azonban vannak a „sima” kocafotósok is, akik jól elvannak programautomatika módban. A felsoroltak közül (és persze rajtuk kívül is) nem kevesen gondolják azt, hogy a „NÉV Photography” címadással azonnal vérprofi, milliókat kereső vállalkozást indíthatnak útjára. Nos, van, akinek bejön az álma és tényleg sikeres lesz pályafutása, de – sajnos – sokkal többen vannak, akik nem viszik semmire, vagy csak vegetálnak fotósként. Íme, 11 ok, hogy miért nem sikerült nekik: (készült az fstoppers.com anyaga alapján)
1. A Mr. Mindentudó
Valószínűleg mindenki találkozott már a Mr. Mindentudóval, hiszen ezekből az emberekből nem csak a fotósszakmában akad bőven. Mr. Mindentudó mindent tudni vél (s ráadásul jobban is, mint bárki más), pedig egész életünk egy nagy tanulás (jó pap holtig tanul, ugye), és felnőttként még a gyerekektől is van mit ellesnünk. Ahogy a szakma fejlődik, úgy a technológiák és a módszerek is – már csak ezért sem állíthatjuk magunkról, hogy már mindent tudunk.
2. A negatív fickó, aki mindent kommentál (más nevén a Troll)
Megkeseredett emberekből, sajnos, Magyarországon nagyon sok van. Annyira megalázó tud lenni, ha fél életünket végig tanultuk, vizsgáról vizsgára izgultunk, tényleg kitanultuk szakmánk minden csínját-bínját, majd jön egy „kis senki”, akinek fele annyi szaktudása sincs, mint nekünk, és mégis learatja a babérokat helyettünk. Persze, rá lehet fogni a sikertelenséget a rossz hozzáállásra, a negatív, pesszimista szemléletre, de ha valaki folyamatosan csak rossz visszajelzéseket kap a környezetétől, akkor egyszer csak átesik a ló túloldalára és trollként születik újjá. Jellemző rájuk, hogy sokat, rengeteget írnak, ami javarészt a másik ócsárolásában merül ki. Semmi sem jó nekik (látszólag, legalábbis), mindenben csak a rosszat látják. Kerüljük el ezeket az embereket.
3. A felszerelés központú fickó
Közülünk sokan amatőrként kezdte pályafutását, s mint olyan, gyakran beleesett abba a hibába, hogy a kevésbé jól sikerült képeit az „ócska” felszerelésére fogta. Továbbtanulás helyett újabbnál újabb fotós cuccok kerülnek a táskába, s végül annyi pénzt öltünk a felszerelésbe, hogy leginkább már el sem indulunk képelni, mert a zavarba ejtően sok és sokrétű cucc egyszerűen gátolja az ember alkotóképességét, alkotókedvét. Minél hamarabb sikerül ráébrednie valakinek arra, hogy a fényképezőgép, az objektív és a számtalan kiegészítő csupán egy szerszám, annál hamarabb fogunk jobb fényképeket lőni. Sajnos, sokan rekednek meg ezen a szinten, és sikertelenségüket mindig szépen becsomagolják a „nincs meg a megfelelő felszerelésem” kifogásba.
4. Ha nem fogadod el az építő jellegű kritikát
Tudom, főleg kishazánkban divat mások munkájának fikázása. De hidd el, hogy létezik építő jellegű, jó szándékú kritika, amit érdemes meghallgatni, elolvasni és megszívlelni. Persze, nehéz kiszűrni, hogy ki a troll, és ki az, aki valóban segíteni szeretne, csak esetlenül fogalmazta meg mondandóját. Az internet személytelen, nem látjuk egymás mimikáját, nem halljuk egymás hangját, így a kommunikáció lényege elvész, csupán az odavésett betűhalmaz marad meg, amit mindenki úgy értelmez, ahogy épp hangulata engedi.
5. Ha csak kliséket fotózol és nem szakosodsz
Világszerte több milliónyi „fotós” tevékenykedik – ne légy te is egy a sorban, aki a megszokott klisékkel él. A sikeres fotós kilóg a sorból – az emberek unják az előre beállított, kiszámítható fényképeket. Találj olyan beállítást, olyan kompozíciót, amit még nem használtak rongyosra, amiben még ott van a meghökkentő hatás, ami elcsodálkoztatja az embereket! Szakosodj! Nem lehet mindenhez érteni, nem lehet a fotózásnak az összes irányzatát mesteri szinten művelni. Ismerd meg mindegyik irányvonalat, majd szakosodj arra, amelyik a legjobban megfog, s tanuld ki minden apró részletét, váljon életformáddá.
6. Ha nem érted meg a marketing szerepét és fontosságát
Évekkel ezelőtt még lehetett ignorálni a Facebookot, a Twittert és az Instagramot. Ma már – némi túlzással – nem lehet nélkülük élni. Fontos megértened, hogy a munkádat, magadat el is kell tudnod adni. A legjobb, legegyszerűbb módja ennek a közösségi háló aktív használata, ahol számtalan rajongót, követőt szerezhetsz. Menedzseld magad, mert helyetted senki sem fogja ezt megtenni!
7. Ha szakmád csak munka, s nem egyben hobbid
Ha csak a pénzért fotózol, egy idő után kiégsz, s ez látszódni fog a képeken is. Hidd el, ahhoz, hogy valamiben igazán sikeres lehess, ahhoz szívvel-lélekkel „ott kell lenned”, nem elég csak beállítani a matematikailag tökéletes kompozíciót – erre egy betanított majom is képes. Ha nem adod hozzá azt a bizonyos szikrát, ha nem lehet „téged is látni a képben” (nem, ne állj oda te is a modell mellé!), ha nincs meg benned a tűz, a több, a jobb iránti folyamatos igény, akkor nem fogod sokra vinni. Persze, beülhetsz egy stúdióba, s készítheted a tablóképeket reggeltől estig órabérért, de hidd el, már abban a szakágazatban is oda mennek a kölkök, ahol valami pluszt kapnak a pénzükért.
8. A minőség helyett a mennyiségre helyezed a hangsúlyt
Hát igen, míg a filmes korszakban nem lehetett ész nélkül sorozatfotózni, hiszen erősen korlátozott volt a lőhető képek száma, addig a digitális gépeknél „ingyen” van a fotózás. „Elrontottam? Na bumm, majd lövök másik tízet!” – ilyen hozzáállással sosem kapod el a lényeget. Törekedj arra, hogy egyetlen egy fotó készítésével kapd lencsevégre a témát, de az a kép az legyen olyan, hogy „mindenki megnyalja utána mind a tíz ujját”!
9. Ha nem reagálsz kérdésekre, megkeresésekre
Ugye ismered azt a szuper érzést, amikor írsz valakinek egy mailt és szinte azonnal meg is kapod a választ? Légy te ennek a szuper érzésnek az okozója! Ha valaki kérdez, megkeres kérdésével, problémájával, gondjával, akkor légy udvarias és válaszolj. Adni-kapni jó, kölcsön kenyér visszajár stb. Legyen alapszabályod, hogy az emaileket 24 órán belül megválaszolod. Nem kell regényeket írni, lehetsz lényegre törő is, de érezze a kérdező, hogy foglalkoztál vele, s nem csak lerázni akarod.
10. Ha nem hagyod, hogy támogassanak, segítsenek
Mindannyian emberből vagyunk. Hibázunk, örülünk, sírunk, boldogok vagyunk, depresszióba esünk – fontos, hogy legyen valaki melletted, aki segít. Ez a valaki lehet egy fotós szakkör is, csak ne érezd azt, hogy egyedül vagy. Legyen kivel megosztanod sikereidet, sikertelenségedet – legyen, aki veled örül és nem csak szóban, hanem munkádban is támogat. Igen, belátom, hogy nem könnyű, de keress magadnak olyan pozitív környezetet, ami jó hatással van rád és a munkádra. Legyen kiből erőt merítened!
11. Ha nem térnek vissza hozzád az ügyfeleid
..akkor biztos lehetsz benne, hogy valamit nem jól csinálsz. Nem könnyű új klienseket szerezni, de a régieket megtartani talán még nehezebb. Kommunikálj, figyelj oda az igényeikre, köszöntsd fel a fontosabb ügyfeleidet nevük napján, karácsonyra vigyél egy üveg bort – törődj velük, hogy csúnyán fejezzem ki magam „belőlük élsz”!





Avagy: ha vki megképeli az Országházat, h ne legyen uncsi, akkor az maga a fotós. 🙂
„azonban vannak a „sima” kocafotósok is, akik jól elvannak programautomatika módban.”
Ha kocafotós vagyok, de manuálisban, az gáz? 🙂
gáz. tedd vissza szépen „P”-be 🙂
A francba, sosem használtam P-t, tiszta kényelmetlen lesz… 😀
P mint Profi Mód :))
Simán 😀
Akkor az M mint Marha? Vagy Majom? Vagy Menjinnen?
Én bizonyára gigantikus troll vagyok, mert álcázott udvariasság nélkül szoktam megmondani bárkinek a magamét. De hát mit tegyen az ember, ha ma már egy beszélgetésben fontosabb a stílus, mint a tartalom.
Egyébként az ilyen jellegű cikkekből mindig azt hiányolom (ha már üzletről beszélünk), hogy kimarad egy utolsó pont:
Érts az üzlethez is!
Amikor az USA-ban jártam sokat, akkor ott is sok fotós küzdött azzal, hogy nem is érti miért ment csődbe. Hiszen szakmailag jól felkészültek, van egy tekintélyes klientúrájuk, sőt sokan hatalmas pénzügyi tartalékokkal is rendelkeztek (azt hitték ez megmenti őket ha baj van). Csak éppen sokan nem ismerik fel, hogy amit csinálnak, az lényegében sakk-matt, saját maguknak. Egy időzített bomba épp úgy csődöt jelent, mint mikor a céges és privát bankszámlákról eltűnik minden pénz. Sokan nem értik mibe kell befektetniük és azt sem, hogy miért rossz ha befektetések helyett túl magasra duzzasztják a bankszámla tartalmát vagy éppen milyen kockázatokkal jár felelőtlenül partnereket választani (vagy azt gondolni a még ki nem fizetett munkákról, hogy az már a te pénzed amit már előre el is költesz). Lehetne sorolni még, meg erről komplett szakirodalom van.
Egyébként én is balfasz voltam, az első cégemet 2,5 év alatt vittem csődbe, miközben én jól éltem belőle, ezért nem láttam fától az erdőt. Aztán beiratkoztam egy 4 hónapos pénzügyi okleveles képzésre, ez volt életem egyik legjobb befektetése.
12. Ha nem is akarsz pénzért vagy hírnévért fotózni.
Egyszerűen csak a sajátmagad (és mások) gyönyörűségére kattogtatod a masinát, hol iA módban, holl full manuálisan, ahogy épp a legjobb.
Én most nyaralok. (…) Azt látom h mobillal a tömeg háttérrel led vakuval szűken vett képeket csinálnak este. Letojom tabletta, de nem tudom nem észre venni. És aztán elmondja, h „ott” járt? Gratula!
Ha jól értem, akkor valaki vagy tök hülye és reménytelenül igénytelen, vagy André Kertész. Fokozatok nincsenek.
Nahát… Ez a kertésznadrág a szélső értéke valaminek ?
Tippelek :
Trágyavilla, hózentrágni, gatyából lógó madzagok, idióta lábemelgetés, holland koszt ?