Valljuk be: bármennyire is „szeretjük” az okostelefonjaink kameráit, azért mégis csak egy fényképezőgéppel az igazi fotózni. Azonban gyakran csak a telefon van kéznél, így hát nem marad más, mint azt használni, hiszen „az a legjobb fényképezőgép, ami épp nálad van”, tartja a mondás. Nos, a telefonokba épített kameramodulnál nem csak az apró képérzékelő és az optikának nevezett műanyag valami okozza a legnagyobb keservet, hanem a gyakran bemozduló kép, ami a hiányzó stabilizátornak és a buta automatikának tudható be javarészt. Most ez utóbbin próbál segíteni az Algolux Virtual IS alkalmazásával.
A fejlesztők szerint: a pocsék kameramodulod + a Virtual IS alkalmazásuk = szuper minőségű optika. Nem hiszed? Hát, én sem, azonban a mellékelt tesztképek valóban jók és nem utolsó sorban bemozdulásoktól mentesek. Nyilván nem árulják el, hogyan is működik pontosan az algoritmusuk, annyit azonban megsúgtak, hogy a szoftver analizálja a kamera optikáját és annak hibáit valós időben korrigálja fotózás közben. Ennek eredményeként élesebb, részletgazdagabb fotókat kapunk.
De a képminőséget javító algoritmusnál még egy fokkal lenyűgözőbb a stabilizátor, amely a hátsó kamerával való fotózás közben az elülsővel videót vesz fel, hogy a beépített giroszkóp adataira támaszkodva megvalósíthassa a képélesítést. Persze, akadnak akadályok, így például az Apple nem engedi az iPhone két kamerájának együttes használatát, és ez a kettős kamerahasználat, valamint a nagymennyiségű adat feldolgozása késlekedésekhez és gyorsan merülő akkukhoz vezet. Ha azonban a fejlesztőknek sikerül megoldaniuk ezeket a problémákat, akkor egy igen ígéretes alkalmazással állhatunk szemben. (Forrás: petapixel.com)
Attól rogyott meg a lábam, h milyen hangsúlyosan szűk a mélységélesség a kisfiún. Ez se olyan lehet valójában mint a reklámban. Bikakaki szagú.
Az algoritmus valahogy úgy működhet, hogy ugyanarról a képkivágásról egy rendes fényképezőgéppel lőtt tisztességes minőségű fotó alapján pótolják a nemlétező információt.
Amúgy viccen kívül, az elv nem is tűnik annyira ördögtől valónak.
Keresni kell egy olyan színátmenetet, amely bemozdulás nélkül tökéletesen meredek (éles) lenne, jó példa a csíkos felsőjű gyerek válla és a háttér találkozása. Ott elég világosan látszik, hogy mekkora a bemozdulás mértéke, sőt, még az is rekostruálni lehet többé,kevésbé, hogy ez időben hogy történt. Ezekből az adatokból pedig elvileg vissza lehet számolni, hogy milyen lenne bemozdulás nélkül.