Tudtad, hogy 1906 júliusában, amikor a National Geographicban megjelentek az első vadonban készült felvételek, a National Geographic Society vezetőségének két tagja lemondott? Azt állították szinte undorodva, hogy „a jó hírű magazinból egy képeskönyvet csináltak”. Szerencsénkre valóban igazuk lett; de még milyen egy képeskönyv lett a NatGeoból!
Azokat a bizonyos képeket Geroge Shiras III készítette, aki később még több mindenben „elsőzött”. Annak idején azonban nem a fotózás volt Shiras fő jövedelemforrása, hiszen ügyvéd és politikus volt (Pennsylvania egyik képviselője volt) – nappal. Éjszaka pedig – a szó szoros értelmében véve – fotósként tevékenykedett. A vakus fényképészet úttörőjeként készítette a vadvilágról képeit, melyek mai szemmel nézve helyenként megmosolyogtatóak.
Gyakran lebegett hangtalanul a koromsötétben csónakjával a víz tükrén, hogy a leghalkabb neszre is elsüsse kamerarendszerét. De épített olyan „fotócsapdát” is, ahol egy vezeték volt kifeszítve a földön, amibe ha a csalira érkező állatok belebotlottak, elműködtették a kioldót és a hihetetlenül éles fényt adó, magnéziumporral működő vakut, ami rövid időre nem csak az állatokat, hanem a fotóst is elvakította. Ezekkel a trükkökkel neki sikerült világelsőként az éjjeli vadvilág megörökítése. Sőt, előtte még fotócsapdákat sem használt senki, hogy a „vakurendszerről” ne is beszéljünk.
Még 1905-ben Shiras elvitt egy egész doboznyi fényképet a National Geographic szerkesztőjéhez, Gil Grosvenorhoz, akinek ezek annyira megtetszettek, hogy a rákövetkező év júliusi számát teljes egészében ezeknek a fotóknak szentelte. A számban összesen 74 kép szerepelt „Hunting Wild Game with Flashlight and Camera” („Vadállatok vadászata vakuval és kamerával”) cím alatt. Úttörő munkásságának köszönhetően Shirast 1911-ben a vezetőség tagjává nevezték ki. (Forrás: petapixel.com)
