2008. szeptember 12-én jelentette be a Panasonic a DMC-G1 névre hallgató m4/3-os fényképezőgépet, amely a legeslegelső volt a rendszerben. Korához képest jó elektronikus kereső, kompakt, de kézre álló külső, dönthető és kihajtható kijelző, gyors AF jellemezték a készüléket.
kép forrása: m43photo.blogspot.hu
Bár a legendásan jó képű 14-45 mm-es objektívvel együtt adták, a G1-et tulajdonképpen ignorálta a piac. A m4/3 számára a nagy áttörés az Olympus PEN E-P1 pofás géppel jött, amibe anno én is szerelmes lettem (nálam egy full frame Nikon rendszert váltott a m4/3 akkoriban).
2009-ben jelent meg a híres és sokak által (nem véletlenül) imádott 20 mm F1.7 palacsinta objektív, amit a Panasonic eleinte kissé drágán mért. Az objektív meredek árazása ellenére legendává nőtte ki magát, a mai napig a rendszer egyik legjobb képű lencserendszere (noha az AF motor kissé lassú és hangos).
2010-ben először lehetett módosított firmware-t letölteni és telepíteni a Panasonic DMC-GH1-re, amivel – többek között – változtatni lehetett a videó bitrátáján. Ennek köszönhetően erősen nőtt a GH1 népszerűsége, még profi videósok is felfigyeltek a kompakt rendszerre. Megjelent a Noktor 50 mm F0.95, amely az első különösen fényerős objektív volt a m4/3-hoz. Bár nem volt annyira népszerű, elindított egy lavinát, amit máig követ az ipar.
2011-ben a Samyang is beszállt a sorba, s kiadta a borotvaéles képű 7,5 mm F3.5 halszem optikát (teljesen manuális), ami szintén legendás lett. Megjelent az Olympus 45 mm F1.8 portréobjektíve, ami különösen jó ár/érték aránnyal bír és olyan a képe, hogy be…rsz. A Panasonic sem akart lemaradni, kiadta hát gyorsan a 25 mm F1.4 alapobjektívet és a 14 mm F2.5 nagylátót, amit javarészt kitben lehetett megszerezni a DMC-GF3 vázzal (akkoriban az volt a legkisebb rendszerkamera).
2012: piacra került az Olympus OM digitális változata, az OM-D, melynek első tagja az E-M5 volt. A Panasonic bemutatta az első konstans fényértékű alapzoomját, a Lumix X 12-35 mm F2.8-at, amit önállóan, vagy a DMC-GH3-mal szettben lehetett megszerezni. Ezzel a rendszer megkapta az első komoly optikáját, ami beépített képstabilizátorral is rendelkezett. Az Olympustól igazi portéágyú érkezett a 75 mm F1.8 személyében, amely meglehetősen drága, de nagyon jó minőségű és nagyon jó képű – annak, aki megengedheti magának, kötelező darab!
2013: bemutatták az Olympus csatahajóját, az E-M1-et, amely a régi 4/3 rendszer objektívjeivel is kellően gyorsan fókuszál (fázisérzékelők a szenzoron), és az E-M5 váltására készült. A Panasonic DMC-GX7 is megjelent – ez volt a gyártó első olyan fényképezőgépe, ami szinte minden szolgáltatásában és funkciójában tökéletes volt.
2014: elérkezett a videózás királya, a DMC-GH4, bejelentették az Olympus 40-150 mm F2.8 profi telefotó zoomját, bemutatták a DMC-GM5 mini-manót.
Persze, a lista nem teljes, közben számtalan más objektív és fényképezőgép jelent meg, amelyekkel a m4/3 egy érett rendszerré nőtte ki magát. Ha manapság ajánlanom kellene egy tükör nélküli rendszert, az mindenképp a m4/3 lenne, hiszen nem csak vázakból, hanem az eléjük csavarható objektívekből is töménytelen mennyiség létezik – nem csak drága, hanem kifejezetten kedvező árú termékekkel is nagyszerű szettet hozhatunk össze.
