A nagy dSLR szettekhez már annyi hátizsák, oldaltáska, nyeregtáska, válltáska és ki-tudja-még-milyen táska létezik, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ott, abban a méretkategóriában már nem a megfelelő termék hiánya, hanem a túlkínálat okoz fejtörést vásárlás előtt. A tükör nélküli rendszerkompaktok úgy igazán 2008-2009 környékén robbantak be a köztudatba (hála az Olympusnak és a Panasonicnak, no, meg a Leicának, ugye), s lassan már minden gyártó kínálatában található egy vagy több MILC rendszer, valahogy a kiegészítők gyártásával foglalkozó vállalatok még mindig kissé ódzkodnak ettől a piactól. Persze, már nincs akkora hiány táskákból sem, mint mondjuk 5-6 évvel ezelőtt, de azért még messze vagyunk a Kánaántól – főleg Magyarországon, ahol a gyártóknak csupán töredéke van jelen.
Emlékszem, amikor 2009-ben megvettem első tükör nélküli fényképezőgépemet – egy Olympus PEN E-P1-et -, nagy gondban voltam, hogy milyen tokot, táskát szerezzek be hozzá: a boltokban vagy kompaktgépekhez, vagy tükrösökhöz való táskákat és hátizsákokat találtam; előbbiek túl kicsik, utóbbiak pedig túl nagyok voltak, így maradt a nyakban hordás „csupaszon”. Időközben immár a sokadik MILC masina csücsül velem szemben az asztalon, és megfelelő méretű, kialakítású táskából, tokból, hátizsákból is akad bőven. Korábban is mutattam már be pár jópofa hordozó eszközt – most szeretném ezt a kört bővíteni, mégpedig kapásból négyféle Manfrotto termékkel!
Nem akartam már a cikk elején lelőni a poént, de csak nem bírtam ki. A jelenlegi felhozatalból számomra a két National Geographic jelölésű táska tetszett a legjobban – nem, nem azért, mert ezek jobb minőségűek lennének a másik kettőnél, hanem mert felépítésük, formaviláguk, és a felhasznált anyagok közelebb állnak hozzám (és az ízlésemhez). A kisebbik, a „The Earth Explorer” fotós táska kollekció tagja, az NG 2344 jelölést kapta. A kis válltáska khaki-zöld színű szövetből készült külsővel rendelkezik, és a hétköznapokban „sima” táskaként is remekül helytáll.
Már a külső felépítése és formavilága is tetszetős; a vászon-szövet féle anyaghasználat pedig üdítően eltér a szokásos nejlon és gyöngyvászon táskákétól. Szeretem, ha egy válltáskának nem csak vállpántja van, hanem a gyártó varr rá egy fogantyút is, aminél fogva sebtében fel lehet venni az asztalról, vagy ki lehet húzni a kocsiból az anyósülésről. Persze, a vállpántnál is meg lehet fogni a grabancát, de az a pánt egyrészt túl hosszú, tehát rosszul megfogva garantáltan odaverjük a táskát a fényképezőgéppel és a tartozékokkal együtt a földhöz, másrészt rosszul felmérve, hurkon kívül megmarkolva kicsúszhat a kezünkből az egész csomag.
A pántok kellően szélesek, anyaguk puha, így kézben fogva, vagy vállra véve is kényelmes a viselete. A fő rekeszt két fedlap védi: a felsőnek két külön kis zsebe is van, ahová memóriakártyákat, kisebb átmérőjű szűrőket, vagy régimódi mobiltelefont csúsztathatunk. Ezeket kellően erős tépőzárak védik a kinyílástól, de a nagyobb értékeinket azért ne ide, hanem a táska elülső, cipzárral védett zsebébe helyezzük. Ez az elülső zseb kellően nagy ahhoz, hogy egy nagyobb okostelefon is kényelmesen elférjen benne. Tollaknak, íróeszközöknek külön rekeszeket alakított ki a gyártó.
A fő szekció, ahová a fényképezőgépet és a kiegészítőket (pl. objektív, rendszervaku stb.) tehetjük, két szeparátorral rendelkezik. Igény szerint ezeket el is távolíthatjuk, így akár egy dSLR váz is befér a táska bendőjébe (egy Canon EOS 6D, Nikon D610 méretű masina mondjuk egy 50 mm f/1.4-es obival). Az NG 2344 oldalfalai az átlagos, hétköznapi használat során (tömegközlekedésen való tömegnyomorban utazva például) megfelelő védelmet nyújtanak a belbecsnek, de a fenéklapot egy kissé túl puhának éreztem, semmiképp ne dobjuk le a táskát a földre úgy, hogy benne van a fotós felszerelésünk! Én esőbe sem vinném ki az NG 2344-t, egyrészt mert sajnálnám, túl elegáns ahhoz, hogy eláztassam, másrészt nem vízálló (persze, a könnyű, szemerkélő eső nem tesz kárt benne).
A 150 x 180 x 120 milliméteres belső méretekkel rendelkező NatGeo NG 2344 válltáskát nyári városnézéshez, kisebb kirándulásokhoz jó szívvel merem ajánlani. Többek között a Tripont szaküzletben már bruttó 15 685 forintért megvásárolható.
Valamivel nagyobb a NatGeo másik táskája, az NG W2026, ami színben és a 190 x 230 x 150 mm-es belső méretében tér csak el az NG 2344-től. A felépítése, anyaghasználata és az abból fakadó előnyök és hátrányok (lásd fentebb) szintén azonosak a kisebb modellével. Az NG W2026 egy nagyon tetszetős, elegáns és kényelmes válltáska, amibe nem csak tükör nélküli fotómasinánkat vihetjük magunkkal, hanem például egy Canon EOS 5D Mark III, vagy Nikon D810 dSLR vázat is (mondjuk egy 50 mm f/1.4-gyel szerelve).
A termékfotókon látszik, hogy az NG 2344-gyel szemben itt nincsenek kis zsebek a felső borító lapon, tehát az apróságokat csakis az elülső, cipzáras zsebben helyezhetjük el.
Az NG W2026 nem sokkal kerül többe, mint a kisebbik testvére: körülbelül 17 400 forintot kell érte fizetni a Manfrotto Magyarország partnereinél.
A másik két Manfrotto táska már jobban emlékeztet a klasszikus fotóstáskákra, hiszen anyaguk (egyfajta gyöngyvászon) és felépítésük is szinte tipikus a kategóriában. A Solo II egy roppant egyszerű, minden sallangokat mellőző válltáska, ami kis méretével és pillekönnyű jelenlétével tetszeleg. Gyakorlatilag csak egy fő szekció van, amit szeparátorokkal nem lehet tovább osztani, de apróságoknak (kábelek, objektívsapka, memóriakártya, Manfrotto zsebállvány stb.) van egy elkülönített kis fach, amit külön cipzárral vagy tépőzárral nem láttak el és a főerszényből nyílik.
A táskát záró fedél cipzárral és egy nagy fém csattal is zárható. Utóbbi akkor jut szerephez, ha a fényképezőgépet készenlétben tartva hordjuk, így nem kell a cipzár kinyitásával bajlódni, hanem gyorsan hozzáférhetünk a fotómasinához, ha hirtelen elénk hoz a sors egy érdekes témát.
A Solo II külseje vízlepergető, ezért nem kell gyenge esőben sem attól tartania senkinek, hogy elázik a benne tárolt cumó. Vigyázzunk, hogy ne nagyon fordítsuk fejjel lefelé a táskát, mert az elülső erszénybe helyezett tárgyak kicsúszhatnak; egy önállósodó kocsikulcs, vagy fém öngyújtó megkarcolhatja a fő szekcióban tárolt fényképezőgépet.
A feketében, fehérben vagy homokszínben kapható Manfrotto Solo II 7400 forint körüli összegért vásárolható meg a szaküzletekben.
Végül – de nem utolsó sorban – a Manfrotto Stile Plus kollekcióból a Vivace 10 járt nálam, amely a Solo II-höz hasonlóan egy nagy fachot kínál a fényképezőgépünk tárolására. A kis pisztolytáska bitang erős külsőt kapott: bár elsősorban a fedél a legvaskosabb, az oldallapok és a fenéklemez is jóval több abúzusnak képes ellenállni, mint a többi három táskánál. Ezt a válltáskát már egyértelműen MILC masinákhoz ajánlja a gyártó, noha nagyobb (csúcs)kompaktok, illetve Canon EOS 100D méretű dSLR vázak (egy kitobival) is elférhetnek benne.
A cipzárral zárható főszekció előtt (kívül) találunk egy nagyobb zsebet, ami azonban teljesen nyitott a külvilág felé, tehát értéktárgyakat semmiféleképp ne helyezzünk el itt! Egy kis városi túra során papír zsebkendőt, buszjegyet, fotózáskor az objektívet védő sapkát viszont nyugodtan rábízhatjuk. A külseje vízlepergető hatású, enyhe esőben nem kell félteni sem a táskát, sem a benne elhelyezett értéktárgyakat. Kereken 4700 forintot kell érte fizetni, ha a Tripont webboltjából rendeljük meg.
S hogy melyiket ajánlom? Elsősorban a kisebbik NatGeo táskát (NG 2344) zártam a szívembe, de ha valóban apró táskára van szükségünk és csupán egy – a vázra szerelt – objektívet viszünk magunkkal, akkor a Vivace 10 a nyerő!
National Geographic Earth Explorer 2344 (Kedvenc) – Manfrotto Vivace 10 (Ajánlom)
A National Geographic Earth Explorer 2344, a National Geographic Earth Explorer NG W2026, a Manfrotto Solo II és a Manfrotto Vivace 10 táskákat a Luminis Kft.-től, a Manfrotto Magyarországi vezérképviseletétől kaptam bemutatóra. A táskákat a Manfrotto Magyarország partnereinél lehet megvásárolni.
