„Profi Fényképezőgép” – ha meghalljuk ezt a kifejezést, valószínűleg sokunk egyből egy nagy, fekete, téglatestű, tükörcsattogóra gondol, amint az épp csilliónyi kép/mp-es sebességgel zakatol a labdát kergető futballista nyomában. Pedig ez az elképzelés hibás. Egy gép nem attól lesz „profi”, hogy nagy és nehéz, hanem attól, hogy pénzt keres a fotósnak. Ha úgy vesszük, akár egy okostelefon kameramodulja, vagy egy tízezer forintot sem érő őskompakt is lehet „profi”, ha épp megtermeli a betevőt. Egy példa: Jancsi épp önfeledten csápol a helyi rock-banda koncertjén, amikor a nála hatszor nagyobb biztonsági őr „indokolatlan mértékű kényszerítő eszközzel” eltávolítja őt a helyszínről, s te, mint egyetlen, akinél épp volt egy képalkotásra alkalmas mobiltelefon, ezt a túlkapást megörökíted. A minőség persze nem lesz képes versengeni a műsorsugárzásra alkalmas kamerákéval, de mivel te voltál ott az egyetlen, aki készített „anyagot” az esetről, s a „Helyi Hírnök” tévéadó épp egy ilyen képanyagot keres készülendő műsorához, ezért jó pénzért el tudod nekik adni, tehát a mobiltelód „profi” kamerává vált – legalábbis arra a pár percre, míg elkészült a felvétel.
Itt van például a Nikon D810, ami egy valóban profi tudású fényképezőgép: szinte bármilyen fotós célfeladatra alkalmas
Ettől persze nem fognak kevesebbet érni a majdnem kétmilliós, csúcskategóriás dSLR vázak. Azt szeretném csupán érzékeltetni, hogy mennyire igaz a mondás, mely szerint „annál a fényképezőgépnél, ami épp nálad van, nincs jobb”. Ha van időd rákészülni egy eseményre, és megteheted, akkor nyilván a lehető legjobb cuccal fogsz kivonulni a helyszínre, de nem attól leszel profi, hogy a legdrágább eszközökkel dolgozol, hanem attól, hogy a feladatra leginkább alkalmas fotómasina és rendszer van nálad a munka során, és olyan képeket készítesz, amiket el lehet adni, tehát pénzt termelsz. A „Profi Fényképezőgép” tehát egy nagyon jó marketinges fogás, ami annyiban valóban igaz, hogy a profinak nevezett gépek nagyon komoly műszaki tudással, tartalommal rendelkeznek. Mit tegyen tehát az igényes amatőr (egy másik kedvenc kifejezésem, de erről majd később), aki egy jó kiállású fotómasinát szeretne magának a fa alá? Vegye meg nyugodtan azt a gépet, ami neki a legjobban kezére áll, képminőségben és szolgáltatásokban már szinte az összes új készülék bőven elég.
Frissítés: a mondandóm lényege (ha esetleg nem lenne egyértelmű) az, hogy nem a gép (illetve nem csak az) a lényeg, hanem a fotós, és a fotós kreativitása, a látásmódja és a tehetsége!
Ez pedig a Panasonic legfrissebb csúcskompaktja, a DMC-LX100 – többre képes, mint hinnénk! Vele is kivitelezhető szinte az összes fotós célfeladat.
” mely szerint „annál a fényképezőgépnél, ami épp nálad van, nincs jobb”.”
Igaz, de attól még lehet, hogy nem elég a feladatra. És ne misztifikáljuk túl, nem lesz profi az az adott valami, csak az van nálad. A biztonsági őrös verekedésen lehet, hogy 3 folt fog látszani; és ugyan a TV van olyan hülye, hogy lehozza, de az a TV-t is minősíti.
Kedvencem az, amikor a TV2-n lejött valami gyilkosságos riport, mutogatták az elkövetőket, a kép 90%-a ki volt kockázva. Sok értelme volt.
Hogy nem a gép profi, az igaz, de bizonyos feladatokhoz bizonyos szolgáltatások és tulajdonságok elengedhetetlenek, akármilyen profi is a fotós. De a frissítésben leírtakkal egyetértésben, ezek persze magukban nem elegendők 🙂
Azt mondod, hogy nem létezik olyan, hogy profi fényképezőgép, aztán megmagyarázod, hogy mégis, csak éppen feladattól függ, hogy mit nevezünk annak.
Hát… akkor beszélhetnénk profi újságírásról vagy profi blogolásról is. 🙂 A következő cikk témája legyen az, hogy nem létezik kék ég, kivéve mikor igen.
én ezt nem így látom
Szamomra attol profi egy gep, hogy meg lehet benne bizni, batran el lehet vele menni dolgozni, mert feltehetoleg nem hagy cserben. Nem vesztem el az elkeszitett fotokat mert 2 kartyara ment egyidoben, nem merul le az aksija hirtelen, nem ad errort, stb.
Azért az alap egy profi esküvőfotósnál, hogy több vázzal mászkál. Mert olyan nincs, hogy valami nem romlik el.
A profi fényképezőgép nem mítosz! Létező fogalom!!!
Canon F1, Canon EOS 1, Canon EOS 1DX, Nikon F1,2,3,4,5,6, Nikon D4s, stb
Ezek mind PROFI fényképező gépek, mert profi felhasználásra készültek, az adott kor legmagasabb technikai tudásának megfelelően. Nem az áruk miatt kell profi kamerának tekinteni őket, hanem mert strapabírásban jóval az átlagos felhasználású gépek fölé vannak tervezve.
Egy átlagos felhasználó egész életében nem készít annyi képet, mint egy ilyen kamera, egy sportfotós kezében 1 év alatt és ő kinn ül a pályán -20-ban és szakadó esőben és ez a gép olyankor is működik.
Senki nem állítja, hogy csak ezekkel lehet „profi” képet készíteni, de ezek munkaeszközök, míg a többi „hobbi” célokat szolgál, az ehhez megfelelő teljesítménnyel.
Akkor azért vannak halomra zsúfolva, ugye, olyan alkatrészekkel, melyeknél nem az a kérdés, hogy elromlik-e hanem az, hogy mikor: zárszerkezet, tükör, pontatlan és mechanikai elállítódásra fókuszszenzor, stb.
Egy akármilyen GoPro Hero vagy más víz-és ütésálló kalandkamera stapabírás és megbízhatóság szempontjából kenterben veri a legdrágább profi tükröst is, amelyet pl. – többek között – csak egyszer lehet leejteni. Nos, akkor hogy is vagyunk ezzel?
a kaland kamerát és egy Nikon D4s-t ne keverjünk már össze… ég és föl a kettő felhasználási területe… bár végül is , Trabantal is el lehet indulni a Forma 1 en …. 😀
Rendben, csak ne magyarázzuk már el, hogy a profi gépek milyen fene strapabíróak, amikor tele vannak érzékenyebbnél érzékenyebb alkatrészekkel. Mindig elfog a röhöghetnék, amikor a szarrá bonyolított, száz keresztszenzoros fókuszpontot meg a háromszázezret kibíró zárszerkezeteket reklámozzák, amikor egy becsületes MILC jól elvan ilyen problémás, meghibásodásra hajlamos alkatrészek nélkül is.
Ezek valóban érzékeny alkatrészek, de a profi gép pont attól profi, hogy ezek az érzékeny alkatrészek is megbízhatóan működnek bennük.
A MILC-eket szembeállítani a DSLR-ekkel ebben az esetben pedig tök felesleges, senki sem állítja szerintem, hogy azok között ne lenne profi fényképezőgép, ilyenje van az Olympusnak is, sőt az új PRO szériás objektívek is részben ezért kapták meg a profi jelzőt és bár nem igazán ismerem a Panasonicot, de biztosan az ő csúcsmodelljük is megérdemli a profi jelzőt.
Valóban! Annak idején az F4-men is ki kellett cserélni a visszatekercselő kart, úgy 5 év nyúzás után, de külső borítást is kellett ragasztani többször is az azóta használt gépeimen és egyszer elromlott az AF-ON gomb. Tényleg gyakran meghibásodnak. 😛
A profi fotósok, pedig mióta megjelent a MILC, azóta eldobálják a gépeiket és rohannak cserélni!!!
Gratulálok!!!