A Phottix számtalan kiegészítőt gyárt, melyek közt megtalálható szinte minden a szűrőtől az akkumulátoron keresztül a stúdióvakuig. Természetesen gyártanak rendszervakukat is a nagyobb márkák fényképezőgépeihez – e sorozat legújabb tagja a „Mitros+”, amely a már méltán népszerűvé vált „Mitros” tudásban kibővített társa lett. A hazai forgalmazónak, a Tripontnak a jóvoltából most lehetőségem adódott kipróbálni a villanó Nikonra szabott változatát.
Felépítés, kezelőfelület, ergonómia
A Mitros+ a Phottix rendszervakuinak jelenlegi zászlóshajója, a gyártó gyakorlatilag közvetlen alternatívaként kínálja a Nikon SB-910 helyett. A villanófej zoomolható, manuálisan 17-105 mm közti értékekre állítható (ha kihúzzuk a nagylátószögű konvertert, akkor 14 mm-re csökken az alsó érték), kulcsszáma 58 (ISO 100, 105 mm-en); maximális teljesítményen villogtatva 4-5 mp az újratöltési ideje (Eneloop 1900 mAh-s akkukkal). A Mitros+ beépített AF segédfénnyel, IR érzékelővel és vezeték nélküli, rádiós kommunikációs egységgel (adó-vevő) van felszerelve (a „+” jel gyakorlatilag a vezeték nélküli plusztudást és a memóriafunkciót jelenti a sima Mitros-hoz képest).
A vakunak természetesen van szinkron aljzata, de külső tápellátás is csatlakoztatható hozzá. Önmagában négy AA méretű ceruzaelemmel (illetve akkuval) üzemel, melyekkel maximum teljesítményen kb. 100 villanást tudunk leadni. A szinkron aljzat alatt van egy USB port is, amin keresztül például a készülék firmware-frissítését végezhetjük PC-vel összedugva. A fejegység mindkét irányban 180°-ban elforgatható, a vízszintestől lefelé nem (illetve maximum 7°-ot a vízszinteshez képest), felfelé pedig kb. 90°-ban dönthető (függőleges állásba hozható, plafonra villanthatunk vele ily módon). A fejegység elforgatásához és döntéséhez nem kell semmiféle reteszt kioldani; aki attól fél, hogy majd akkor véletlenül el fog forogni a vakutest, az ne tegye, nem fog.
A gyári kellékek közt találunk egy jó nagy talpat is, aminek az alján szabványos állványmenet látható, így bármilyen szabványos állványra felhelyezhetjük a vakut.
A Phottix Mitros+ kijelzője a fentebb is említett Nikon SB-910-éhez képest kicsi, de a kezeléshez szükséges információkat így is kényelmesen le tudjuk olvasni. A kezelőfelülete egyszerű: van egy „Test”, egy „Mode”, egy bekapcsoló és négy kurzor gombunk, no, meg a központi „Set”, amivel a menü beállításait nyugtázhatjuk. Az eszköz kezeléséhez még a segédletre sem lesz igazán szükségünk – aki már látott életében rendszervakut (és kezelte is azt), az a Mitros+ egységgel is el fog boldogulni. Értelemszerűen a Mode-dal a működési módot választhatjuk ki (Multi, Manual, TTL), a Testtel elvillanthatjuk a vakucsövet, a felfelé mutató kurzorral automatikus/manuális zoomolás közt választhatunk, a jobbra mutató kurzor hosszabb nyomva tartásával a vezeték nélküli rendszer menüjébe léphetünk, a bal oldalra mutató kurzor hosszabb lenyomásával a vaku menüjét, azaz egyedi funkcióit láthatjuk. A Set megnyomására – módtól függően – vagy az expozíció korrekciót, vagy a vaku teljesítményét (1/1-1/128) lőhetjük be igényeinknek megfelelően.
A vaku építési és anyaghasználati minősége nem rossz, de azért valamivel elmarad a Nikon SB-910-hez képest. Hogy mennyire strapabíró, hány éven át fogja bírni mondjuk egy esküvőfotós nyüstölését, az csak idővel fog kiderülni, de eleve 2 év garanciát kapunk rá, szóval félni, félteni nem kell. Hiányoltam a nyomógombok megvilágítását, ugyanis csak a kijelző rendelkezik zöld színű háttérfénnyel. Mondjuk, párperces gyakorlás után már senki sem fog eltévedni a bonyolultnak épp nem nevezhető „gombhalmazon”.
A Mitros+ gyorsreteszes rögzítéssel fixálható a fényképezőgép vakusarujában. Reteszeléskor egy gumírozott gyűrű feszül neki felülről a vakusarunak, tehát a villanót ebben a lezárt állapotban lecsúsztatni a fényképezőgépről szinte lehetetlen úgy, hogy közben ne tegyünk kárt a vakuban. A balról jobbra záró reteszkart egy kis pöcök megnyomásával tudjuk újra oldani, és jobbról balra elforgatni.
