A Canon EF 11-24 mm F4L USM objektív tesztje

Működés

A Canon EF 11-24 mm F4L USM-mel élőben először egy Canon rendezvényen találkoztam (Közös fotózás a Canonnal: Budapest más szemszögből), ám lassúságom miatt ott épp csak megfoghattam, megnézhettem a terméket külsőleg, azt elhappolták előlem az újságíró kollégák. Most viszont végre egy teljes hetet együtt tölthettem vele, így nem csak külsejében, hanem képminőségében is gyönyörködhettem. Még mielőtt a képminták bemutatására kerülne sor, szeretném megosztani veletek a „száraz valóságot”, azaz a tesztlaborban készített tesztképeket.

Kíváncsi voltam arra, hogy az egyes gyújtótávolsági értékeken mekkora a peremsötétedés, van-e színi hiba, mekkora a becsillanások mértéke, mennyire szembeszökő a focus breathing, parfokális-e az objektív, mennyire mászik el a középpont, ha zoomolok, illetve mekkora a geometriai torzítás. Ezekhez a mérésekhez a már említett Canon EOS 6D vázat, az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatát, a RawTherapee 4.0.12.60 64-bites kiadását, illetve a saját készítésű tesztábrákat használtam.

Első körben a geometriai torzítások mértékére voltam kíváncsi. A fényképezőgépet RAW-ban használtam, JPEG képeket nem készítettem. A hívás során a PS CS6 Camera RAW beépülő moduljának 9.0.0.414-es kiadását az alap (gyári) paraméterekkel használtam, a képsorok első képénél nem kapcsoltam be az automatikus torzítás-korrekciót. Tehát, a sorban a korrigálatlan PS CS6 hívás, aztán a PS CS6 korrigált hívása, majd a RawTherapee változata látható, íme:

A képélességet most senki ne nézze, a torzítások mértékének leolvasásához nincs szükség borotvaéles képre. A képek egyébként azért nem lettek élesek, mert a hatalmas látómező miatt az objektív frontlencséjét annyira közel kellett tolnom az A3+ méretű tesztábrához, hogy az élességállítás nem volt már lehetséges a csekély tárgytáv miatt. Az összes, a tubuson jelölt gyútávon jelentős hordótorzítás látható, ha nem használjuk a képfeldolgozás során a korrekciót. Ha viszont mégis bekapcsoljuk azt, akkor a képszéleken romlik valamelyest a minőség, ráadásul valamivel szűkül a befogott téma. Egy ekkora látómezejű lencserendszernél elkerülhetetlenek a geometriai torzítások, a fizikát még senkinek sem sikerült legyőznie 🙂

Második lépésben a középpont elmászását szerettem volna dokumentálni. A tesztábrától körülbelül 30 centiméterre helyeztem el az objektív frontlencséjét, majd minden egyes gyújtótávolságon (11, 12, 14, 16, 18, 20, 24 mm) lőttem egy-egy képet. Mint általában az összes zoomobjektívnél, úgy itt is látható némi mozgás, ám ennek mértéke igen csekély, komponáláskor nem ez fogja a fotóst megzavarni.

A focus breathing demonstrálásához az objektívet kézi élességállításba kapcsoltam, lerekeszeltem F22-re (a legszűkebb blendeértékre), majd állványról készítettem egy felvételt legközelebbi, majd egyet legtávolabbi élesponton. A két kép látómezeje közt látható eltérés van, tehát a Canon EF 11-24 mm F4L USM is érintett a kérdésben. Ennek a jelenségnek azonban nincs különösebben negatív hatása a képalkotásra nézve, de álljon itt érdekességként.

A becsillanások ellen a gyártók minden lehetséges fegyvert bevetnek, de egy ekkora gömbív alakú frontlencse mellett a legjobb bevonatok, a legsötétebb, legbársonyosabb tubusbelső sem segít. Ennek ellenére meglepően alacsony a becsillanások mértéke, sőt, aki ügyes, akár esztétikai elemként is „beépítheti” azokat a kompozícióba!

Nem ért nagy meglepetésként, hogy a Canon EF 11-24 mm F4L USM szinte tökéletesen parfokális; a távolságmérő skálán viszont a gyártó külön végpontjelöléssel látta el a 24, 16, 11 mm-es állásokat. Bevallom, bármennyire is gúvasztottam a szemem, élőképet használva, tízszeresre kinagyítva annak a képét sem láttam különbséget az élességben az egyes gyútávokon lőtt fotókon. Nyilván, ha valaki igen precízen szeretne mindent beállítani, az jobb, ha a jelölésekre figyel!

A peremsötétedés megörökítésénél a 12 mm-es gyútávot kihagytam, mert az teljesen azonos volt a 11 mm-essel. A fenti animációk képkockái a jobb láthatóság érdekében némileg „túl vannak dramatizálva” a peremsötétedés a valós használat során messze nem ilyen radikális módon jelentkezik a képeken! 16 mm alatt F8 fölött szűnik meg teljesen a vignettálás a képsarkokban. 16 mm-en és fölötte már F8 mellett is tiszta a kép. APS-C szenzoros gép nem állt a rendelkezésemre, így nem tudom, hogy ott mennyire erős ez a jelenség. De úgy vélem, mivel full frame lapkára tervezett optikával állunk szemben, elsősorban az az érdekes, hogy itt hogyan viselkedik a rendszer.

A színhibákat majd a képmintákon lehet látni (vagy nem látni), külön tesztképet nem készítettem, mert nagyon minimális az előfordulása. A rendkívül kontrasztos témán jelenhet meg minimális lilás élelszíneződés. Végül álljon itt még pár kép (animáció), amiből kiderül, mit is jelent 11 milliméter, azaz bő 126°-os látószög:

Ja, igen, készítetem egy videót is a Canon EOS 6D és EF 11-24 mm F4L USM párossal, hogy mindenki lássa, miként fest 11, 14, 18, 20, 24 mm-en az élet mozgóképen: