Képminőség
Sajnos, egyelőre csak extrém (túl) rövid időt tölthettem a két objektívvel, így nem tudok teljes értékű teszttel szolgálni, de – remélem – a már elkészült tesztképek, képminták és videók is adnak némi támpontot erről a két termékről. Aki saját maga is ki szeretné őket próbálni, az holnap délelőtt ezt már meg is teheti az Olympus Mintaboltban (10-kor nyitnak..)!
Amire időm volt: megnéztem, hogy mekkora a geometriai torzítás (a halszemnél ennek csak jelképes jelentősége van), mekkora a focus breathing mértéke, milyen erős a peremsötétedés, parfokális-e a 7-14-es, illetve milyen mértékben tér el a középpont zoomoláskor. Lássuk előbb az M.Zuiko Digital ED 8 mm F1.8 Fisheye PRO-t:
Nos, a halszem az halszem; a torzítás mértéke az Adobe Camera RAW-val és a RawTherapee-val hívott képeknél is azonos mértékű volt. A focus breathing mértékét mutató animációknál az első képkocka mindig a végtelenre állított állapotot mutatja:
A vignettálás, avagy a peremsötétedés mértéke meglepően alacsony a halacskánál – már F4-nél tiszták a sarkok (persze, nem az extrém „sarkok”, hiszen halszem objektívről beszélünk, ahol elkerülhetetlen a sötétedés):
Második körben az M.Zuiko Digital ED 7-14 mm F2.8 PRO következett. A geometriai torzításoknál a 7, a 10 és a 14 mm-es állást dokumentáltam. Első képen az Olympus OM-D E-M1 saját JPEG képe, a másodikon az Adobe Camera RAW konverziója, míg a harmadikon a RawTherapee JPEG kreációja látható:
Mint szinte az összes m4/3-os objektívnél, úgy itt is látható, hogy az optika geometriai torzításának mértéke valamelyest eltér a szoftverrel megtámogatottól, ám nem győzöm hangsúlyozni, hogy a m4/3 rendszerben az objektív és a szoftveres környezet (fényképezőgép, vagy képfeldolgozó szoftver) egy szerves egységet alkot, így nem illik azt szétboncolni. A képeknek csak jelképes jelentésük van. A peremsötétedés mértékét szintén 7, 10 és 14 mm-es állásban néztem:
7 milliméteren F5.6-tól, 10 mm-en már F4.0-től, míg 14 mm-en F4.0 fölött valamivel tisztul ki a kép. A parfokalitás vizsgálata során 7 mm-es állásban élesítettem kézzel a képet, majd 2 mp-es időzítőt használva, F2.8-as rekeszérték mellett exponáltam. 12 és 14 mm kivételével az összes, a tubuson jelölt gyújtótávolságon azonos helyen volt az élesség, de így nem tekinthető parfokálisnak az M.Zuiko Digital ED 7-14 mm F2.8 PRO.
A lencserendszer központossága szerepelt következő lépésben. Ebben a „mérésben” az derül ki, hogy a gyújtótávolságot megváltoztatva mennyire tartja témán magát az M.Zuiko Digital ED 7-14 mm F2.8 PRO. A lenti ábra 100%-os méretű kivágás, s mint ráírva is látható, a tesztábra 20 centiméterre volt az objektív frontlencséjétől:
Minden zoomobjektívnél van kitérés, így az M.Zuiko Digital ED 7-14 mm F2.8 PRO sem képez kivételt. Az eltérés mértéke nem vészes, gyútávváltáskor amúgy is újra szoktuk komponálni a képet. Végül, a képminták előtt már csak a focus breathing mértékének felfedése maradt. Mint a halszemnél, úgy itt is a végtelen az animáció első képkockája:
Végül következzenek a képminták, majd a két objektív rövid értékelése és az adatlapok!
