Egy kifinomult, szemkövető technológia bevetésével a Canon megmutatta, hogy egy profi fotós szeme milyen tekervényes utat jár be egy fényképen, hogy a legkisebb részletet is feltérképezze, ami fölött egy átlagos ember, aki fotózással nem foglalkozik, simán elsiklik. A „Megszállottság Kísérletben” (Obsession Experiment) a Canon szakemberei megkértek egy átlagembert, egy fotós iskola diákját, és egy professzionális fényképészt, hogy nézze meg az alábbi felvételt (Joel Grimes alkotása).

Összegezve elmondható, hogy az átlagember a portréalanyt és a közvetlen környezetét vette szemügyre, míg a fotótanonc már a kompozíciót és a kisebb, finomabb részleteket is kielemezte. A profi fotós viszont minden apróságot, még az öltözék egyes darabjait is részletesen megfigyelte. Átlag János 212, Fotótanonc Péter 445, míg Profi Elemér 1197 (!) szemmozgást hajtott végre a fénykép kielemzésekor. A kísérleti alanyok tekintete alábbi „térképet” rajzolta:

A kísérletről (aminek a profi résztvevője maga Joel Grimes) egy rövidfilm is készült, ahol a résztvevők elemzését láthatjuk, hallhatjuk, íme:





Lehet, hogy csak magnézium hiányos volt a fotós és picit rángatózott a szeme 🙂 Megesik néha.
fotósként már egy ideje kiugrik az az érzés, h ha magammal viszem a fgépem, akkor bizony csinálni is KELL képet. Témakeresés közben nem ritkán szinte kapkodva nézek körbe. Ez így kezd izzadós lenni. Nem tudom h érzett-e vki még vmi hasonlót. Különben a szebb nőket kell a strandon ennyi szemmozgással elemezni. A képek egyre sablonosabbak. A nagy számok törvénye szerint már szinte minden téma szénné van fényképezve. Ma már az a menő akit témát talál szvsz nem a fényerő meg a többi fícsör.
Ismerős érzés, de nem kell képet készíteni 🙂
Amúgy teljesen természetes, hogy az ember szeme rááll témákra, és a képken is egyre több mindent vesz észre. Gyakorlat, tapasztalat.
A másik eset az, amikor mész autóval, és szentségelsz, hogy ejj de jó dolgok mellett mentél el. Amikor meg megállsz, hogy „eztmostmegcsinálomakkoris” akkor (vagy otthon) kiderül, hogy nem is volt olyan jó a téma 😀
A „jaj de jól meglátod a dolgokat” amit sokszor mondanak, nem ilyen egyszerű, sok-sok gyakorlás és odafigyelés van mögötte akkor is, ha az ember tehetséges (én nem 😀 )
És a jó téma, jó ötlet, az mindig is sokkal többet számított, mint a képminőség. A technika eszköz; jónak kell lennie, de csak azért, hogy az alkotót ne korlátozza 🙂
Jaj de jó, hogy ezt mondod, mert én eddig sosem álltam meg. De ha ez vár rám nem is fogok :DD
Ja és igen, eljön az időszak amikor már filmet nézni sem tudsz rendesen, mert az figyeled hogyan világították a jelenetet…
Miért várna? 🙂 Én olyankor állok meg fotózgatni, amikor nem sietek. Nagyon jó témákat lehet találni. Városban meg úgyis esélytelen.
Filmeken az operatőri munkán szoktam lehidalni, hogy hogy nézhet ki ilyen jól, amikor meg rossz helyen van a fókusz, röhögsz.
De szakmai ártalmak (nem mintha szakma lenne) mindenhol vannak 🙂
Én sosem érzem feszélyezve magam attól, hogy az utcán sétálva ösztönösen keresi a szemem a fotótémát. Inkább azt érzem görcsösnek, mikor direkt azzal a céllal megyek neki a városnak, hogy na most fotózni fogok és direkt arra erőltetem magam, hogy márpedig produkálnom kell valamit.
Szóval az egész felszerelésemet annak vetettem alá, hogy ne érezzem kényszernek az utcai fotót. A teljesen átlagos utcai táskám direkt olyan, hogy abból könnyen elő tudom kapni a relatíve apró és könnyű gépemet, ami mindig velem van. Elmegyek kávézni a barátnőmmel és ezalatt elkattintok 2-3 fotót, amiket ott helyben meg sem nézek, csak otthon.
Eddig mindig ezek az ösztönből készült fotóim lettek a legjobbak, nem amikor direkt és akarva kerestem a témát. És arányaiban is ezeket „dobom el” el a végén a legkisebb arányban, mert nincs közte a sok felesleges próbálkozás.
Otthon megnézni a képet. Ez elsőre érdekes, de belegondolva tényleg nem hülyeség. +1
Joel színtévesztő… lehet hogy ez is közrejátszik? Amúgy remek ember.
Szóval ha jól értem Joel magnézium hiányos és színtévesztő, és talán kiderül hogy tikkel is 🙂
Ez így ebben a felállásban nagyon fals! Több kép, több alany kellett volna és az sem árt, ha a résztvevőknek halványlila fingjuk sincs arról, hogy abban az adott percben egy kísérletben „vállaltak” főszerepet. Ez így nem hiteles!
ez egy canon nyomtató reklámfilmje, csak szólok 🙂
És? Mi köze ennek ahhoz, amit az okfejtés levezet?
egy reklámban ne várjunk el több ezere ember bevonásával készült tesztet 😛
Amit írtál, abban szó sincs reklámról és én arra reflektáltam. Ráadásul az meg aztán végképp elviszi az egészet, ha a profi a saját képét nézi, hiszen felmerülhetnek benne újabb kérdések. Ő sokkal jobban kötődik az általa elkészített felvételhez, mint egy vadidegen, hiszen érzelmileg és fizikailag is érintett, ezáltal tovább is fogja nézni azt. Talán hibákat is keres, vagy elgondolkozik azon, hogy az alany arcának jobb oldala kaphatott volna még egy kis fényt, stb. Ez pszichológiai és dramaturgiai kérdés is egyben. Na ezt hagyta figyelmen kívül a Canon stáb.
„a Canon megmutatta, hogy egy profi fotós szeme milyen tekervényes utat jár be egy fényképen”
Mi van?
A Volvo meg megmutatta, hogy Van Damme milyen jól spárgázik két kamionon.
Kérdés: Ha utóbbiról egyértelmű, hogy kamu (értsd: vicc, poén, jópofaság, kikacsintás), akkor erről miért nem?
Ez nem megmutatás, hanem látunk három embert, vonalakat, magyarázatot. Igazából az „akár ilyen is lehetne a különbség, de ugye, milyen jó ötlet volt?” – tanulságnak elég is volna. Egyébként meg „vegyetek Canon nyomtatót”. Csak az snasszul hangzik.