Képminőség, stabilizátor
A Tamron SP 45 mm F1.8 Di VC USD-t a már említett Canon EOS 6D tükörreflexes vázon tettem próbára. Fotózáskor kizárólag RAW formátumot használtam, a képek hívásakor az Adobe Camera RAW legújabb, 9.5.0.585-ös verzióját használtam a gyári értékekkel. A Tamron SP 45 mm F1.8 Di VC USD-hez már van elérhető profil, de ezt nem használtam. Kíváncsi voltam a peremsötétedés és a színhibák mértékére, a képélességre nyitott rekesz mellett, a geometriai torzításra, a becsillanásokra, és a bokehra. Íme, a vignettálás:
Azt tapasztaltam, hogy homogén, világos felületet fotózva F3.5-4-ig látható némi peremsötétedés, de „rendes” témát lekapva F2.8-on és fölötte már egyáltalán nem látszik a sarkok sötétedése. Vajon a 45-ös a színhibák kapcsán is ugyanazt a teljesítményt nyújtja, mint rövidebb társa?
Igen. A lilás kontrasztélek ugyanúgy F3.2-3.5 környékén tűnnek el teljesen, mint a 35 milliméteres optika esetében, tehát a gyártó itt is hasonlót alkotott. A következő lépésben a geometriai torzítás mértékére fog fény derülni – itt vélhetően a 45-ös jobban fog teljesíteni, mint a 35-ös, hiszen kevésbé „nagylátó”:
A Tamron SP 45 mm F1.8 Di VC USD minimális, de még látható hordótorzítást produkál, ami normális témák megörökítésekor egyáltalán nem látszik. Akit viszont még ez a minimális torzulás is zavarna, az pillanatok alatt megszabadulhat tőle vagy a profil betöltésével, vagy a geometriai vonalak manuális kiegyengetésével.
A becsillanásokról külön nem készítettem tesztképeket, mert nem igazán találkoztam sehol flare-rel, pedig tűző napsütésben vittem terepre a Tamront. Idézem önmagamat: „A Tamron különösen büszke nagyon jó minőségű lencsebevonataira (eBAND és fluorit), mert ezekkel többek közt a becsillanásokat is minimalizálni tudják. És valóban, még ha maga a Nap is benne van a kompozícióban, még akkor sem válik kezelhetetlenné a helyzet.”.
A kilenc lamellás írisz kellemes háttérelmosást ígér, és valóban, a bokeh kellemesen „krémes” megjelenésű, főleg akkor, ha közel megyünk a témához – és azt lehet is, hiszen a 45-ös objektívvel szinte makrószerű fotókat lőhetünk (29 cm a legkisebb tárgytáv).
A Tamron SP 45 mm F1.8 Di VC USD-t a mérnökök úgy tervezték, hogy már teljesen nyitott rekesz mellett is optimális képminőséget nyújtson, ami többek közt a képélességre is értendő. Tesztábrámat így hát stabil háromlábról, élőképes módban maximális nagyítás mellett, manuális élességállítással és 2 mp-es önkioldóval örökítettem meg F1.8-tól F16-ig.
Teljesen nyitva F1.8-on kissé kontrasztszegény a 45-ös, és a CA is látszik a tesztábra vonalainak szélén, F2.8-ra rekeszelve viszont nagyon jó képminőséggel állunk szemben, amit további rekeszeléssel már nem lehet tovább növelni. F11 fölött aztán elkezd kissé lágyulni a kép, ami valószínűleg a már beköszönő diffrakciónak tudható be. A képek sarkaiban is hasonló a helyzet, ám ott nem a CA, hanem a vignettálás miatt lesz kissé gyengébb a képminőség. F2.8-tól azonban itt is minden a helyére kerül, a Tamron 45 milliméterese egyenletes teljesítményt nyújt.
Végül a képstabilizátor teljesítményét tettem próbára. Ezúttal, a 10 milliméterrel hosszabb gyújtótávolság és kialvatlanságom miatt valamivel gyengébb eredményt kaptam, mint a 35-ösnél: kb. 1/5-öd mp kitartására voltam képes, ami hozzávetőlegesen 2-2,5 FÉ előnyt jelentett itt.
Képmintákat ezúttal nem a Flickr oldalra, hanem a fájlszerverre töltöttem fel. Ezeket itt tudjátok megtekinteni.
