Menürendszer
Bevallom, ez számomra egy-egy teszt legunalmasabb része. A fényképezőgépek menürendszeréről írni, főleg, ha az aktuális gépé ugyanolyan, mint a korábban tesztelt 101-é, szinte fizikai fájdalmat okoz – gondolom, nem csak nekem, hanem kedves olvasóimnak is. Ígérem hát, rövid leszek!
A D850 menüje felépítését és külsejét, „dizájnját” tekintve pont ugyanolyan, mint mondjuk a D7500-é, vagy a D500-é. Valószínűleg akad egy-két eldugott pont, ahol előfordulhat némi eltérés, de ember legyen a talpán, aki ezeket felfedezi.. No, a hét közül az első oldalon a visszajátszás funkcióiról van szó, itt ezeket a paramétereket pöckölgethetjük (az érintőkijelző közreműködésével ez akár szó szerint is érthető).
A második fő oldal már sokkal izgalmasabb, hiszen ennek az aloldalai, lapjai a fényképezésről szólnak. Ezeken a lapokon állíthatjuk be a képformátumot, a felbontást, a kártyafoglalatok szerepkörét, a fájlok és a mappák elnevezését, a vignettálás csökkentésének és a D-Lighting alkalmazásának mértékét, a zajszűrést, az automatikus képsorokat, a többszörös expozíció módját, az időzített felvételkészítést (igen, itt készülnek a 8K-s time lapse videók, csak épp videó nélkül – lásd később) stb.
A harmadik lap kizárólag a mozgóképfelvételről szól, nem csoda hát, hogy olyan paramétereket rejtett ide a gyártó, mint például a cél (melyik kártyára menjenek a videók), a képméret, a képfrissítési frekvencia, a videó fájltípusa, a legnagyobb érzékenység, a mikrofon érzékenysége, a szélzajszűrés, vagy az időzített videó (time lapse 2).
A legijesztőbb a negyedik fő oldal, ahol az egyéni beállítások vannak. Itt aztán minden megtalálható, ami a fényképezőgép részletekbe menő vezérléséhez szükséges. Szerencsére ezeken a lapokon csak alkalmanként kell elidőzni, a fontos paraméterek általában közvetlen módon érhetőek el vagy a gombok vagy a kijelző használata által.
Az ötödik fő oldal a beállítás menü, ami a készülék „kevésbé képalkotással összefüggő” dolgainak fiókja. Lásd kép (szerzői jogok, művész neve, hangjelzés, kijelző kalibrálása, óra, dátum, WiFi, akku adatai, beállítások mentése és hasonlók).
A retusálás menüje azoknak érdekes, akik nem akarnak külső, harmadik fél általi szoftvereket használni a képfeldolgozáshoz. Azt azért túlzás lenne állítani, hogy egy teljes fotosop bújt bele a gépbe, de RAW feldolgozást (JPEG konverzió), levágást, átméretezést, torzításvezérlést, perspektíva korrekciót ezeken a lapokon is találunk. Mivel már az Adobe Camera RAW legújabb kiadása támogatja a Nikon D850-et, ezért a beépített RAW konverternek már csak tűzoltó funkciója van: ha mondjuk a saját gépünktől távol vagyunk, és egy témát csak RAW-ban fotóztunk, de kellene JPEG változat is a fényképből, akkor seperc alatt legyártható a fájl. A gépen belüli nyersfájl-feldolgozó egység nem fog annyi paraméterezési lehetőséget felkínálni, mint egy külső szoftver, ezt azért ne felejtsük!
A hetedik és egyben legutolsó oldalon a saját összeállításunkkal találkozhatunk. Ezen a lapon a leggyakrabban használt menüfunkciók tárolhatóak el.
Ha visszagondolok 20 évet, hogy akkor mit tudtak a gépek… Aztán a fentiek tükrében előre, hogy 20 év múlva mit fognak… Bődület. De a lényeg, hogy én még mindig kelleni fogok a gomb mögé, mert akkor a kép nem az enyém lesz. Tehát hajrá fejlődés, nekünk csak egyszerűbb lesz az életünk, de nem kevésbé szórakoztató.
Amúgy komolyan elgondolkodtam, hogy nem kéne-e átállnom a Nikonra, mert akkora a különbség már. Én még 5dIII-ason vagyok, de a IV-est is próbáltam és a letöltött tesztképek alapján ez eléggé odaver neki. Tehát most párszor elmantrázom a „nem attól lesz jobb a képed, hogy több a megapixel” kezdetű strófát:)
nekem a canon 5-ös széria könnyű kezelhetősége tetszik. valahogy jobban kézre áll, mint a nikon. az L-es üvegeket is szeretem – ha viszont racionális szempontok alapján kéne választanom, akkor egyértelműen a nikon nyer. mindene jobb ebben a kategóriában, mint a konkurenciánál.
Fura, én semmit nem szoktam megtalálni Canon-on… igaz, nem is 5D kategória járt a kezemben általában sajna.
De egy kis megszokás után azért minden a helyén van mindnél, sosem értettem ilyen ügyben, miért szidják egymást a frakciók.
Profi kategóriában elég egyértelműen a Nikon látszik nyerni szerintem is, hiába jobb a marketingje a Canon-nak.
De azért nem mondanám, sz*rnak a konkurencia gépeit sem.
Emlékszem az első digitális gépemre… 15 éve, egy hp c120 (1,3MP, fix „objektív”, egy lépéses 2x digitális „zoom”)… kis gyakorlással kézzel szebbet rajzol az ember… mégis lenyűgözött minket az azonnal kész és digitalizált kép csodája.
Hihetetlen fejlődés van mögöttünk és még előttünk is valszeg.
Mégha fotósra mindig szükség is lesz, biztos neked is mondták már, hogy „milyen jó képet csinál a géped”. 😀
Láttam én már SLR-t megalázóan gyönyörű képet mobillal készítve is, azt se a gép csinálta, meg nem is a végtelen megapixel-ek. 🙂