Működés, funkciók, szolgáltatások I.
A két Panasonic TZ fényképezőgép kicsi és könnyű, így máris teljesítik elsődleges szerepkörüket, hogy bárhová magunkkal vihessük őket. A nagy átfogású optikáknak hála szinte bármilyen helyzetben megörökíthetjük a témát, legyen az közeli vagy távoli. A TZ90 és a TZ100 azonban sokkal többre képes, mint az átlagos kompakt fotómasinák. A két készülék tudástára közel azonos, így mindkét gépre vonatkozóan írom meg tapasztalataimat.
Az első, s talán a legfontosabbak között említhető képessége a készülékeknek a remek képstabilizációs rendszer, aminek teljesítményét a TZ90 hosszabb optikájában tudjuk csak igazán megcsodálni. Amint azt már sokszor megemlítettem, hogy kinek mennyire stabil a keze, az egyén és éberállapot kérdése; nekem 1/10 mp-et sikerült bemozdulásoktól mentesen kitartani a zoomtartomány végén. A keresőkép is stabilizált, így komponáláskor is pontosan dolgozhatunk.
És ha már a TZ90 optikáját említettem, sokan nincsenek azzal tisztában, mekkora hatalmas az ekv. 720 milliméteres gyújtótávolság. Nos, a fenti kollázson a legtágabb és a legszűkebb látómező csodálható meg, amire a „kisebbik” TZ képes. A képeket eredeti méretben is érdemes megnézni, ezek szintén a szerveren találhatók.
Korábban már említettem, hogy a TZ90 kijelzőjét felfelé teljesen merőleges állásba lehet hozni, így akár önarcképeket is könnyűszerrel készíthetünk. Ha felhatjuk a képernyőt, a gép automatikusan szem- és arcérzékeléses módba kapcsolja az autofókuszt, és az érintőpanel jobb szélén megjelenik egy gyorsmenü, ahol olyan szolgáltatásokat érhetünk el, mint például a bőrtónus, a művészi szűrők, a háttérvezérlés (elmosás), a karcsú mód (igen, a szélesebb fejűekre is gondolt a gyártó), az érintéses kioldás, és a több képet készítő önkioldó (visszaszámlálással). Remek implementációja a szelfinek, nem kell a beállításokkal foglalkozni, csak felhajtom a kijelzőt és máris megörökíthetem magam!
Apropó beállítások: a készülékek kezelőfelülete teljesen egyénre szabható. Nem csak a nyomógombok szerepkörét szabhatjuk át, hanem a tárcsákét is.
Nem új dolog a művészeti szűrők részlege. A két TZ bőségesen fel van töltve ezekkel a digitális kreatív szűrőkkel. Hatásukat viszont csak a JPEG képekre fejtik ki, aki RAW-ban fényképez, nem kap semmit az egészből!
Szintén régi ismerős a 4K Fotó mód, aminek ráadásul dedikált nyomógombja van mindkét fényképezőgépen. Már többször leírtam ezt a szolgáltatást, most csak tőmondatokban ismétlem magam: a folyamat lényege, hogy egy 4K felbontású videóból választhatjuk ki a kívánt fényképet. Ennek három módja van a TZ90 és a TZ100 gépek esetében. Az elsőnél a fényképezőgép addig veszi a 4K folyamot, míg nyomva tartjuk a kioldót, a másodiknál akkor kezdődik a felvétel, amikor megnyomjuk a kioldót, majd akkor fejeződik be, ha ismét megnyomjuk, s végül a harmadiknál a kioldó teljes lenyomása előtt és után egyaránt 30 kép kerül mentésre (tehát összesen 2 mp alatt 60 „felvétel” készül). Később, az adatfolyam visszanézése során a kiválasztott képkocka elmenthető különálló JPEG állományként (kitöltött EXIF adattáblával).
Egy újabb 4K funkció az utólagos fókusz, ahol „fényképezéskor” szintén egy 4K felbontású videó készül, amelyben képkockánként változik a fókusz pont. Utólag az érintőképernyő segítségével oda tehetjük a képélességet, ahová szeretnénk, és el is menthetjük különálló JPEG-ként a kiválasztott kockát.
Van többszörös expozíció is, ami nem más, mint „egy képkockára” való többszöri exponálás. A funkció paraméterezhető, így megadhatjuk azt is, hogy legyen-e automatikus jelerősítés, vagy átfedés. Tipp: zajmentes képet készíthetünk statikus témáról, ha a jelerősítést választjuk.
A Késleltetett exponálás, avagy magyarosan „time lapse” sem maradt ki a Panasonic TZ gépeiből. A time lapse felvételeinknél beállíthatjuk, hány képet szeretnénk készíteni, mekkora legyen az időintervallum, illetve, hogy mikor kezdje el a munkát a gép. A felvétel befejezte után a készülék rákérdez, hogy akarunk-e videót gyártani a képkockákból. A videó elkészítését szintén paraméterezhetjük, így megadható, hogy milyen felbontásban, milyen képfrissítéssel, illetve milyen sorrendben (normál vagy fordított) gyártsa le nekünk a fotómasina a mozgóképet.
Hasonló szolgáltatás a Léptetett animáció, ami azonban a fotós közreműködését igényli, hiszen a témát a képkockák elkészülte között mozgatni kell.
Szintén filmes funkció a Rövidfilm, ahol 2 és 8 mp közti klipeket készíthetünk, akár kis színes áttűnésekkel együtt.
