Képminőség
A Panasonic DC-S1R képminőségét egyelőre csak a fényképezőgép saját JPEG állományai alapján tudtam megvizsgálni, hiszen az Adobe Camera RAW még nem támogatja a készülék RW2 fájljait. Továbbá vegyük figyelembe, hogy a fotógép még nem végleges firmware-rel volt feltöltve, így a képminőség még változhat! Sajnos, a 187 MP-es nagyfelbontású képeket pedig egyáltalán nem lehetett szemügyre venni, mivel a fényképezőgép azokból csak a 332 MB-os RW2-t menti el, hiába állítunk be bármit a menüben (a fotómasina saját RAW konvertáló funkciója sem kezeli a HiRes fájlokat, tehát azzal sem lehet konvertálni). A fényképezés során a már említett Lumix S 24-105 mm Macro O.I.S.-t használtam, ami remekül kiszolgálta az aluláteresztő szűrő nélküli, 47 MP-es képérzékelőt. A JPEG-ekhez a semleges profilt használtam, ahol a zajszűrést „-5” értékre állítottam (a menüben a további zajszűrési opciókat is kikapcsoltam). Íme, a szokásos zajos képek:
Kattints!
A Panasonic DC-S1R natív érzékenységi tartománya ISO 100-25600 közé esik, a kiterjesztett értékeket a készülék szoftveresen éri el, így azokat nem vettem figyelembe. A látottak alapján elmondható, hogy JPEG-et használva, mindenféle szűrés nélkül még akár az ISO 12800-as érték is használható képminőséget produkál. Az ISO 25600-as értéket viszont csak olyan esetekben érdemes használni, ahol javarészt homogén, nagy, sima felületek vannak a kompozícióban, mivel itt már valamelyest összemosódnak a finomabb részletek. A gyártó ezt a jó teljesítményt többek közt a teljesen újfajta, aszférikus kialakítású mikrolencsékkel, valamint egyfajta „hullámvezető” alkalmazásával éri el, ami a fénynyalábokat hatékonyabban juttatja el a pixelek legmélyebb bugyraiba, így több foton éri el a jelérzékelőt. Jut eszembe: a tesztek és a képminták elkészítése során az összes képjavító funkciót kikapcsoltam (geometriai torzítás kompenzálása, színhiba korrekció stb.).
A DC-S1R fénymérését egy 1728 zónás érzékelő rendszer végzi, így az expozíció elvileg igen pontos lehet. A fotózások során a többmezős (kiértékelő) módot használtam, ami egyes esetekben kissé alulexponált fotót eredményezett (lásd fenti példa, ahol világos égbolt előtt látható egy sötét árnyalatú templom). A készülék tág dinamikája azonban még így sem engedte bebukni a sötét részeket: a fenti példánál maradva, a templom feketére festett rácsos kapuinak részletei is megmaradtak. Nyilván RAW fájlokból építkezve jobban ki lehetne emelni a sötétebb részeket, de ez egyelőre nem volt opció.
Kattints!
Egyelőre tehát kénytelenek vagyunk beérni a sima JPEG állományokkal, de már ezek láttán is ki merem jelenteni, hogy a Panasonic DC-S1R igen jó képminőségnek örvend! Legközelebb, ha az S1-et is szemügyre veszem, remélhetőleg már lesz ACR támogatottság, így a RAW fájlokat és a nagyfelbontású RW2 állományokat is meg tudjuk majd vizsgálni!
