Bevezető, külsőségek
Bevallom, a szívem csücskében mindig is volt hely a Panasonic G sorozatának, hiszen a m4/3 rendszerben a csúcskategóriát alkotó GH-tól kedvezőbb áron kaphattunk egy univerzálisan, azaz álló- és mozgóképre egyaránt jól használható gépet. A G6, a G7, illetve a G80 igazi Jolly Jokerek voltak, ahol a G80 már szinte teljesen felnőtt a GH sorozat nyakára. A japán gyártó legújabb ásza ebben a kategóriában a DC-G90, amely a G80-t váltja.
Persze, a fentebb említett G6, G7 és G80 bejelentése óta sok víz lefolyt a Dunán, időközben a G széria is új csúcsmodellt kapott a DC-G9 személyében, ami gyakorlatilag ugyanaz, mint a GH5, csak épp állóképek rögzítésére kihegyezve. A G90 tehát a G9 alá érkezik, de mivel frissebb modell, ezért nem annyival „butább”, mint azt feltételezhetnénk róla. Igaz, ez a cikk nem akar egy összehasonlítás lenni a G80-G90-G9 között, de azért itt-ott ki fogok térni a két másik modellre is.
A Panasonic DC-G90 formavilága az új G9-éhez lett igazítva, s bár nagyon hasonlít a G80-hoz, azért komolyabb lett a pofája. Kézbe vétel után azonnal feltűnik a markánsabb, „G9-esebb” markolat, ami már nagyobb, nehezebb objektívekkel való használatkor is biztos fogást tesz lehetővé. A G90 pár milliméterrel nagyobb lett a G80-nál, de azért még mindig megmaradt egy kellemes kis masinának.
A hátoldalon is van változás, nem is kevés! A G80-nál a multifunkciós egység még a klasszikus „kompaktos” Panasonic kiosztást követte, tehát a kurzoroknak megvolt a fix funkciójuk (felfelé ISO, jobbra fehéregyensúly, balra fókuszmező stb.), és nem volt vezérlőtárcsa része az egységnek. A G90 esetében a fix kiosztású gombok felkerültek a váz tetejére, mint ahogyan a GH5-nél és a G9-nél, de elvándorolt a DISPLAY és a gyorsmenü gomb is a helyéről. Szóval, akinek korábbi „Gé-modellje” volt, annak át kell szoknia a „felnőttesebb” használatra.
Nagyobb és puhább lett az elektronikus kereső szemkagylója, ami szintén a G9-re emlékeztet. Maradt viszont a 3”-os érintésérzékeny kijelző, ami kifordítható és dönthető is – igaz, itt már OLED technológiájú.
Az aljzatok a váz bal oldalára kerültek, és a G90-nek már fejhallgató kimenete is van, ami még hiányzott a G80-ról. A G90-nél a mikrofon bemenete külön helyet kapott, ami közelebb esik a vakusaruhoz (általában ebbe csúsztatjuk bele a külső mikrofonokat, tehát egy rövidebb kábellel is kényelmesen elérhető az aljzat).
A nagy ajtó alatt a vezetékes távkioldó, a fejhallgató, a mikró HDMI és az USB csatlakozás található. A G90 esetében az USB-n keresztül nem csak az adatforgalom valósulhat meg, hanem már tölteni is lehet az akkut, de az áramforrás csak akkor töltődik, ha a masina kikapcsolt állapotban van.
Letisztult, felnőttes formavilág jellemzi a G90-t.
Jut eszembe: a funkciógombokat nem csak a menüből programozhatjuk fel. Ha az egyik gombot hosszabb ideig nyomva tartjuk, felugrik a választék, amiből a kívánt funkciót kiválaszthatjuk és hozzárendelhetjük a nyomógombhoz.
Csakúgy, mint a G80 és a korábbi „kis G-k”, a G90 is csupán egyetlen egy memóriakártya foglalattal van felszerelve. Az UHS-II SD kártyákkal is kompatibilis foglalat mellé szerintem befért volna még egy, de úgy tűnik, a redundancia a csúcskategória kiváltsága.
Az akkumulátort a szokott helyen, azaz alulról kell becsúsztatni a vázba. A fenti képen látható, hogy a G90 is felvértezhető portrémarkolattal, ami örömhír a nagyobb markúaknak, illetve azoknak, akik egész nap töltő nélkül szeretnének fotózni és/vagy videózni.
Ahogyan azt már említettem, a fényképezőgép hátoldaláról eltűntek a fix kiosztású kurzorgombok, ezek felkerültek a váz tetejére, a kioldó/vezérlőtárcsa páros mögé (WB, ISO, expozíciókompenzáció). A filmfelvételt elindító gomb közelebb került a módválasztó tárcsához, ami eleinte szokatlan volt. Továbbra is megmaradt a funkciógomb, ami a hátsó vezérlőtárcsa közepén található, és van egy fotómód tárcsa is, ami a felnyíló vakutól balra látható. Szerencsére ennek a kiosztása maradt a régiben, így ezt legalább nem kell újra betanulni.