Portréágyúk tizenharmadik rész: Nikon Nikkor Z 85 mm F1.8 S

A napokban végre eljutott hozzám a Nikon legújabb, immár a Z-bajonettre tervezett portréobjektívje, a Nikkor Z 85 mm F1.8 S. A július végén bemutatott kistele a Nikon hatodik olyan optikája, amit a Z-generációs gépekre csavarhatunk. A gyártó nem titkolt célja, hogy a portréfotósoknak kedveskedjen vele; aki azonban az 1.8-as kezdő F-értéke miatt arra gondol, hogy a középkategóriában induló termékkel áll szemben, az téved, hiszen már a típusjelölésében szereplő „S” is a felsőosztályra utal.

Az FX formátumú objektív tubusában nyolc csoportba rendezve összesen 12 lencsetagot találunk, amelyek közt van 2 db ED elem is. A gyártó az üvegfelületeket nanokristályos bevonattal látta el, de egyes tagokon megtalálható az úgynevezett „Super Integrated” bevonat is. Az optika legkisebb tárgytávja 80 cm, a legnagyobb nagyítása 0,12-szeres. A belsőleg történő élességállításért egy léptetőmotor felel, ami sebesen és hangtalanul teszi a dolgát. Az automatikus élességállításba kézzel bármikor bele lehet avatkozni, de természetesen van AF/MF kapcsoló is a tubuson. A 470 grammos tömeghez 75 x 99 milliméteres terjedelem társul; a lencserendszer tubusa magnéziumötvözetből készült és védett az időjárás viszontagságai ellen. A szűrőmenet átmérője 67 mm, az F16-ig szűkíthető blende írisze kilenc darab lekerekített lamellából áll. Érdekessége a terméknek, hogy az elektromechanikus fókuszgyűrűt a fényképezőgép menüjében más funkcióhoz is hozzá lehet rendelni:

A Nikkor Z 85 mm F1.8 S nem rendelkezik beépített képstabilizátorral, hiszen a Z 6 és a Z 7 szenzormozgatásos rendszerrel van felszerelve, ami öt tengely mentén végzi a bemozdulások kivédését. Nincs távolságmérő skála sem, de a fókuszgyűrű elforgatásakor a váz kijelzőjén úgyis látjuk, merre van az arra. A tubuson csupán egyetlen egy kapcsoló található, amivel automatikus és kézi élességállítás között válthatunk.

A fókuszgyűrű nagyon széles, s bár felülete fémes, olyan a recézése, hogy abba még nedves kézzel is biztonságosan bele tudunk kapaszkodni. Ennél az objektívnél biztosan nem kell majd attól félnie senkinek, hogy szemhez emelt géppel nem találjuk meg az élességállító gyűrűt!

A gyártó hazai képviseletétől egy Z 7 vázat kaptam az optika teszteléséhez. A pici, könnyű fényképezőgéphez mind méretével, mind tömegével nagyon jól passzol az új Nikkor: gyakorlatilag tökéletes egyensúlyban tarthatjuk a szettet szemünk előtt. Az időjárás viszontagságai ellen megfelelő szigetelést kapott a tubus, aminek részeként a bajonett körüli gumigyűrűt láthatjuk:

A fenti kép kissé csalóka, a hátsó lencsetag ugyanis nem zárja le a rendszert, egy kis rés található a tubus és az üvegelem között. Mivel azonban az optika nem végez pumpáló mozgást, így hátulról nem juthat be szennyezett levegő az objektívbe.

Szemből nézve sem ormótlan a kis portréoptika

Amint azt fentebb már írtam, az elektromechanikus fókuszgyűrűhöz a fényképezőgép menüjében más funkciót is rendelhetünk (a választék az animációban látható), ám amint MF módba kapcsolunk, a gyűrű ismét eredeti funkciójára vált: csak az élességállítást végezhetjük vele. És ha már megemlítettem az élességállítást, az AF-ről csak jókat tudok írni, hiszen mindamellett, hogy szinte teljesen néma, gyors is a folyamat. A pontosságra sem lehet panasz, noha itt inkább a váz a meghatározó láncszem. Távoli és közeli témák esetében egyaránt pontosan oda állt élesre a rendszer, ahová azt szerettem volna. Filmkészítők viszont nem fogják örömüket lelni a termékben fókuszhúzáskor, hiszen láthatóan változik a látószög:

Egy kistele geometriai torzítása általában minimális mértékű, de ha mégis jelen van, akkor általában enyhe párnatorzítást szoktunk látni. A Nikon Nikkor Z 85 mm F1.8 S esetében érdekes felállással találkozhatunk, hiszen itt – ellenben a dSLR vázakhoz gyártott lencserendszerekkel – beágyazott korrekciós profilt alkalmazott a gyártó, ami azt jelenti, hogy hiába kapcsolunk ki mindenféle képjavító funkciót a fényképezőgép menüjében, egyes képhívó szoftverek, mint például az Adobe termékei (Lightroom, Photoshop), automatikusan alkalmazzák a korrekciókat, így RAW fájlokból építkezve is már javított képet látunk. A korrigált, tehát az Adobe Camera RAW beépülő modul által alkotott JPEG kép torzításmentes, míg például a RawTherapee-val hívott NEF állományon látszik az enyhe párnatorzítás:

A full frame méretű szenzorokat is kirajzoló, fényerős optikák kivétel nélkül „vignettálnak”, azaz a kép peremei felé fokozatosan sötétedik a kép. A peremsötétedést nagyon egyszerűen, gyakorlatilag egy csúszka elmozdításával el lehet távolítani. A képminőség ilyenkor nem romlik látható mértékben, de azért ügyeljünk arra, hogy a téma érdemi része minél közelebb kerüljön a kompozíció közepéhez. A Nikon Nikkor Z 85 mm F1.8 S esetében F2.8-tól már nagyon csekély mértékű a sötétedés, és F4-től szűkebb rekeszeknél szinte nincs is jelen.

Általában a gyártók többféle alacsony szórású lencsetípussal próbálják megfelelően fókuszálni a fénynyalábokat, hogy lehetőleg minél kisebb legyen a színezés mértéke. A Nikon Nikkor Z 85 mm F1.8 S-ben bár nincsen aszférikus lencsetag, de alacsony szórású ED-ből kettő is megtalálható az optikai formulában. Ezeknek köszönhetően laterális („lapos”) színezéssel nem találkoztam a próbák során (talán egy-két pixelnyi lilás él-elszíneződést látni radikális esetekben), de axiális („mélységi”, „bokeh-színezés”) színhibát F5.6-os blendeértékig még láthatunk.

A becsillanásokra való „hajlam” jellemzően a nagylátószögű objektíveket sújtja, de olyan esetekben, ahol egy erős fényforrást (pl. a Napot) is beleveszünk a kompozícióba, vagy csak afelé fordulva kattintjuk el a gépet, csökkenhet a kontraszt, s a megfelelő tükörződésgátló bevonatok nélkül akár fátyolos is lehet a felvétel. A Nikkor Z 85 mm F1.8 S-nél klasszikus becsillanással („flerekkel”) nem igazán lehet összefutni, de a kontraszt a kiváló minőségű bevonatok ellenére minimálisan csökken:

Végül, de nem utolsósorban, lássuk, hogy mennyire éles a kis Nikkor rajza! Mivel ez elsősorban egy portréfotózásra tervezett üveg, ezért ez a szempont talán nem annyira életbevágó, mint mondjuk a háttérelmosás, azaz a bokeh jellege, de a „pixelkukkolók” úgyis megkérdeznék, hát íme:

Kattints!

Nyitott rekesszel is igen jól teljesít az optika, de úgy igazából F2.5 környékétől mondható tökéletesnek a kép közepe, míg a sarkokban (ott is elsősorban csak a peremsötétedés miatt) picit tovább, talán F3.5-4-ig kell szűkíteni a blendét. A képmintákat itt találjátok.

Kattints!

Értékelés

A Nikkor Z 85 mm F1.8 S a Nikon Z-rendszer első portréobjektívje. Még a bő 45 MP-es Nikon Z 7 sem tudta megizzasztani, így valószínűleg majd a jövőben érkező, akár sokkal nagyobb felbontású masinákat is szépen ki fogja szolgálni, hiszen képe éles, részletgazdag, kontrasztos (még erős ellenfényben is), kellemes a bokeh-ja, minimális a CA, a csekély peremsötétedés pedig pont megadja portréfotóinkhoz azt a bizonyos hangulatbéli pluszt.

A Nikkor Z 85 mm F1.8 S védett az időjárás viszontagságai ellen, tehát nem kell megijedni, ha fotografálás közben elered az eső. Az élességállítás gyorsan és majdnem teljesen némán történik, a Z 7-tel szinte minden esetben ott lett éles a felvétel, ahol azt szerettem volna (F1.8-on ez nem minden optikával egyértelmű mutatvány). A fókuszgyűrűhöz a fotógép menüjében más-más funkciók is hozzárendelhetők, ami gyakran lehet hasznos képelés közben. Bruttó 280 000 Ft-os ára kissé soknak tűnhet, de cserébe egy igen jó objektívvel lehetünk gazdagabbak. Tőlem jár neki a „Jóféle” érem!

Nikon Nikkor Z 85 mm F1.8 S

A Nikkor Z 85 mm F1.8 S objektívet és a Nikon Z 7 vázat a Nikon magyar képviseletétől kaptam kölcsön. Az objektív műszaki paramétereit itt találod.