Külsőségek II.
Ha kisebb (fix gyújtótávolságú) objektívekkel használjuk a Sigma fp-t, akkor nincs szükség semmiféle extra markolatra, esetleg magunkkal vihetjük a HG-11-et, ám ha nagyobb, nehezebb üvegekkel szeretnénk fotózni (mint például a Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Arttal), akkor semmiképp ne hagyjuk otthon az opcionális markolatok egyikét, különben percek alatt görcsbe állhat a fényképezőgépet fogó jobb kezünk.
Ötletes megoldás: a HG-11 használatával sem kell lemondanunk az oldalsó állványmenetről
Nagy és kényelmes a HG-11 hüvelyktámasza
S hogy ténylegesen mennyire apró a Sigma fp, azt az alábbi kép mutatja a legjobban: a gyufás skatulya csupán egy-másfél centivel rövidebb, mint amilyen magas a váz:
A gyártó nem titkolt célja, hogy az fp-vel elsősorban a filmkészítők, vloggerek szívét nyerje el, hiszen ez a célközönség úgyis ezernyi kiegészítővel megspékelve fogja majd használni a gépet, ahol kifejezetten előnyös, hogy maga a „mag”, az „agy” kevés helyet foglal. Így például kicsi lehet a keret (film cage) is, amit ráadásul nem is szükségszerű beszerezni, mivel a három állványmenetbe eleve többféle tartozék csavarható közvetlenül (mikrofon, monitor/külső felvevő, gimbal stb.).
A Sigma fp tetőlemezén található a bekapcsoló és a mozgó-/állóképes módok közti átváltó. A kioldót az elsődleges paraméterező tárcsa veszi körbe, majd balra, mellette látható a filmfelvételt indító nyomógomb. A tolókapcsolók nagyon praktikusak, mivel könnyen és határozottan működnek, s úgy is elérhetőek maradnak, ha keretbe van szerelve a váz. Az apró részleteken látszik, hogy a Sigma mérnökei minél átgondoltabb és minél praktikusabb fényképezőgépet szerettek volna letenni elénk.
Az általam korábban már tesztelt 45 mm F2.8 DG DN | C kifejezetten jól áll a kis váznak; a tesztidőszak jórészét ezzel a párossal töltöttem, noha felkerült a fentebb említett 35 mm F1.2 DG DN | A és a 14-24 mm F2.8 DG DN | A is a gépre.
Csupán 422 gramm a tömege (akkuval és memóriakártyával), és 112 x 70 x 45 mm a terjedelme a váznak, amihez képest már hatalmasnak tűnik a 36 x 24 mm-es képérzékelő és az L-bajonett. A kis méretet a mérnököknek nem csak bizonyos külső elemek, mint például a markolat, a vaku (illetve a vakusaru), valamint a kereső elhagyásával sikerült elérniük, hanem a masina belsejéből is hiányoznak dolgok: a képérzékelő nem stabilizált (van viszont elektronikus stabi), és kimaradt a redőnyzár is a repertoárból (a Sigma fp-nek csakis elektronikus zára van). Bár a készülék passzív hűtésű, a váztest kis mérete miatt mégsem kell félni a túlhevüléstől, hiszen az fp szellőzőnyílásokkal van ellátva. A gép belsejének elkoszolódásától nem kell tartani, a nyílások úgy lettek kialakítva, hogy az érzékeny elektronikát ne érhesse kár. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a Sigma fp időjárásálló, azaz 42 helyen van ellátva megfelelő szigeteléssel.
Igaz, egyelőre csak három natív L-bajonettes objektív szerepel a Sigma terítékén, de ez a szám a közeljövőben vélhetően sebesen fog növekedni, ráadásul a Leica és a Panasonic optikáit is felcsavarhatjuk addig.
