Működés
A Sigma fp használata során egyértelművé vált számomra, hogy ez a készülék sokkal inkább videokamera, mint fényképezőgép, de minimum 50-50%-ra vehető a fotó és a videó aránya. A modularitás nagyon fontos szerepet kapott a váz kialakításánál, aminek számos előnye van, de akadnak hátrányok is, melyek elsősorban az ergonómiát befolyásolják. Persze, a menüben a kezelőfelületet igényeinkhez igazíthatjuk, de a gombok elhelyezésén nem tudunk változtatni. De nem is kell, mivel a mérnökök úgy rajzolták meg az fp-t, hogy az a kiegészítőivel, s ne azoktól elválasztva nyújtsa azt az élményt, amit máshol akár keresve sem kapunk – főleg nem ebben az ár- és méretkategóriában.
No, de lássuk, mi mindent kínál a kis fotógép, mivel kell majd annak élnie, aki ezt a készüléket választja munkatársának. Talán az egyik legfontosabb részlet, hogy nincs mechanikus zár, így kizárólag az elektronikára hagyatkozhatunk. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az fp a legérzékenyebb közegben, környezetben is hangtalanul használható (ha lenémítjuk a menüben a hanghatásokat):
Másrészt viszont számolnunk kell a gördülő zár dülöngélős képével, ha gyorsan mozgó témát szeretnénk megörökíteni. Alábbi mintákat 1/100 mp-es záridővel lőttem, a gépjárművek kb. 60-70 km/ó sebességgel haladtak el két méterre a kamera előtt:
Itt, ilyen helyzetekben látszik például, hogy a Sigma fp-ben sem globális elektronikus zár van, ami egyszerre olvasná ki a pixeleket, egyszerre kapcsolná ki/be azokat, hanem a kiolvasás soronként történik. Sebaj, ezt már bejelentéskor lehetett sejteni, az fp nem sportfotózásra van kitalálva, hanem egy célszerszám, ami más területeken remekel.
Az információs oldalon a sorozatszám és a firmware verziószámán kívül egy további hasznos bejegyzés mutatja, hogy a képérzékelő épp hány fokos.
Ha esetleg beragadt, vagy vak pixeleket észlelnénk, akkor sincs baj, hiszen a „Pixel Refresh” funkcióval ezekről térképet készíthetünk, így a fényképezőgép képes lesz őket kiiktatni a képalkotásból.
Számomra többször bizonyult már hasznosnak az elektronikus libella, ami több tengely mentén ad arról információt, hogy szintben van-e a készülék. A beállítások menüoldalon ezt az elektronikus szintezőt pillanatok alatt bekalibrálhatjuk, ami nagyon pontos szintezést eredményez.
Nem elhanyagolható, hogy a Sigma fp is lehetővé teszi a szerzői jogok „beégetését” a felvételeinkbe. Beírhatjuk a fotós nevét, a szerzői jogtulajdonost, de megjegyzéseket is rögzíthetünk.
Kicsit már a filmes részlegbe is átnyúl az a funkció, ahol beállíthatjuk az aktív képkereten kívül eső részek megjelenítését. Ezen területek megjelenítése lehet félig áttetsző, vagy teljesen fekete – a videofelvételnél alap 16:9-es beállításnál is például a kijelző alja és teteje fekete csíkkal (azaz kitakarással) jelzi, hogy videofelvételi módban vagyunk.
Praktikus elem a szokásos hisztogram mellett a hullámforma általi világosság visszajelzés. Bár ennek általában a filmkészítők fognak jobban örülni, a funkció állóképek esetében is választható.
Akinek ez még mindig nem elég, az bekapcsolhatja a zebracsíkokat is, melyek felületre helyezve jelzik, ha egy-egy rész túl van exponálva. Ennek érzékenységét is beállíthatjuk igény és téma szerint.
Az élességállítás is egy külön kis fejezet a fényképezőgép menürendszerében. Aki elsőre azt hitte, hogy az fp nem nyújt eleget e téren, az kellemesen fog csalódni, ha egy óvatlan barangolás során felfedezi a menüben a „Focus” alrendszert.
A képernyő megérintésével a fókuszmezőt helyezhetjük át. Alapesetben nagyobb távolságok vannak a mezők közt, de az AEL gomb megnyomásával átválthatunk a finom mozgatásra, ami hihetetlen pontos mezőpozícionálást kínál. A Képernyő-gomb („Display”) megnyomásával bekapcsolható az arc- és a szemérzékelés is, míg a vezérlőtárcsák forgatásával háromféle mezőméret közül választhatunk. A fenti animációból pedig már kiderült, hogy mi mindent változtathatunk meg, aminek a fókuszáláshoz köze van.
Alapvetően AFS, AFC és MFC módok közül választhatunk; a fókuszmező-választás lehet automatikusan többmezős, vagy egymezős, illetve arc-/szemkövetéses. Engedélyezhetjük az AF és az MF együttes használatát, az előzetes élesre állást (Pre-AF), aktiválható a nagyítás közbeni AF, az AF nagyítás (a mező alatti, illetve az azt környező részt nagyítja ki a készülék), illetve egyebek mellett bekapcsolható az élkiemeléses fókuszsegéd is (a kiemelt élek lehetnek fehér, fekete, vörös, vagy sárga színűek, de az intenzitás mértékére nincs ráhatásunk).
Mivel a Sigma fp-nek nincsen módválasztó tárcsája, így azt is szoftveresen választhatjuk meg. Nyomjuk meg a „Mode” feliratú gombot, majd a képernyő alján megjelenő sávból válasszuk ki a használni kívánt módot (M, S, A, P, C1, C2, C3).
Érdekesség: a Sigma fp érzékenységi tartományát – mint manapság már szinte az összes cserélhető objektíves fényképezőgépnél – ki lehet terjeszteni, ahol felfelé egészen ISO 102400-ig merészkedhetünk el, de az igazi poén, hogy lefelé akár az ISO 6-ot (!) is választhatjuk. Így néz ki a skála: ISO 6, 8, 10, 12, 16, 20, 25, 32, 40, 50, 64, 80, […], 51200, 102400. Nyilván a kiterjesztett értékek szoftveresen generált érzékenységi számok, de a zársebességre ugyanúgy hatással vannak, mintha a képérzékelő valóban lehetővé tenné ezeket a tételeket. Példának okáért verőfényes napsütésben is vígan fényképezhetünk F1.2-es blendeértékkel úgy, hogy közben nem kell 1/8000 mp-es záridővel dolgoznunk, hanem választhatjuk akár az 1/250 mp (vagy lassabb) értékeket is.
