II. Objektívek
1. Ötvenesek
Idén két olyan 50 mm-es optikával találkoztam, ami kimagaslóan jól teljesített. Az egyiket a Canon, míg a másikat a Panasonic tette le elém, íme:
1.a. Canon RF 50 mm F1.2L USM
Nem véletlenül adtam a cikknek „a legjobb ötvenes, amit a Canon valaha gyártott!” címet, ugyanis az RF 50 mm F1.2L USM tényleg az, ami: szuper! Értékelésemben azt írtam róla, hogy: „a pozitívumok oldalán a gyönyörű bokeh, a gyors (az EF 50 mm F1.2L USM fókuszrendszerénél jóval gyorsabb) és pontos autofókusz, a kiemelkedően jó képminőség (már F1.2-es rekeszértéken is borotvaéles, kontrasztos kép), a minimális színhiba, a nagyon jó építési minőség, az időjárásálló kivitel, a finoman működő kézi fókusz, a programozható vezérlőgyűrű említhető (…). Aki megengedheti magának, annak bizonyára Kedvence lesz az RF 50 mm F1.2L USM (…). Egy azonban biztos, a Canon RF 50 mm F1.2L USM a legjobb ötvenes, amit a Canon valaha gyártott!”.
1.b. Panasonic Lumix S PRO 50 mm F1.4
A másik ötvenes a Panasonic Lumix S PRO 50 mm F1.4, amiről a tesztelés során kiderült, hogy minden túlzás nélkül egyszerűen „referenciaértékű” üveg! „Borotvaéles a képe már teljesen nyitott rekeszértéken is, gyakorlatilag nincs geometriai torzítása, villámgyors az autofókusza, és a háttérelmosása is szép, lágy. Nem kell félni a hidegtől, az esőtől, hiszen a tubus megfelelő szigeteléssel lett ellátva, így a rendszer szépen dacol az időjárás viszontagságaival. Az építési minőség elsőrangú, a formavilág (igen, a formavilág is egy fontos szempont) birtoklási vágyat kelt. Nagyon praktikus a fókuszgyűrű kialakítása, ami villámgyors és intuitív váltást tesz lehetővé AF/MF közt”.
Panasonic Lumix S PRO 50 mm F1.4
2. Ultra nagylátószögű zoomok
Ebben a kategóriában is több versenyző indult, de csak kettő ért el kimagaslóan jó eredményt: az egyiket a Sigma adta a Sony full frame szenzoros tükörnélküli vázaihoz, míg a másikat a Panasonic-nak köszönheti a m4/3 rendszer!
2.a. Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph.
A Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. optikát nem mérete és nem tömege miatt fogják kedvelni a m4/3 rendszerben utazó fotósok, hiszen ez a lencserendszer minden, csak nem kicsi és könnyű. „A 10-25 mm F1.7 egy nagyon szép megjelenésű, semleges színvilágú, szinte tökéletes rajzú optika, aminek AF sebességéről is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A mellékelt napellenzőre sem volt szükség, hiszen a becsillanásokat tökéletesen kordában tudja tartani az optikai formula. A fokozatmentes rekeszgyűrűnek köszönhetően ez az objektív bizonyára kedvelt lesz a filmkészítők köreiben – a kézi élességállítás finomsága szintén a filmesek javára válhat. A Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. remek társa lehet egy utazónak, egy épületfotósnak, vagy akár egy tájképelőnek is”.
Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph.
2.b. Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art
A Sigma már egy pár éve – egészen konkrétan azóta, hogy 2012-ben bevezette a „Sigma Global Vision” koncepciót – hihetetlenül jó rajzú és kiváló minőségű objektíveket gyárt többféle fényképezőgép rendszerhez. Mióta a tükörreflexes fényképezőgépek érája lecsengőben van, a japán gyártó is a tükörnélküliek felé vette az irányt, és de jól teszi ezt! Elsősorban az L-bajonett és a Sony E foglalatokra érkeznek az üvegek, de a jövőben az sem kizárt (sőt!), hogy a Sigma lencserendszerei a Canon EOS R és a Nikon Z rendszereihez is megvásárolhatók lesznek. Az első, natívan Sony E bajonettes optikák egyike a Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art volt, ami nagyon jó képminősége mellett kedvező árával is felhívta magára a figyelmet: „Le a kalappal a Sigma előtt, a gyártó ismét egy szinte tökéletes objektívvel ajándékozott meg minket, ami jelen esetben a 14-24 mm F2.8 DG DN | Art nevet viseli. Rajza nagyon jó, a kép élessége fenomenális; a hordótorzítást a korrekciós profil betöltésével, vagy manuálisan egy csuszkával egy szempillantás alatt ki lehet venni. Talán a peremsötétedés mértéke az egyetlen pont, ami 14 mm-es gyújtótávolságon kissé lerontja az összképet. Por- és cseppálló kivitelezés, a technokraták szívét erősen megdobogtató külső, nagyon jó képminőség, na, meg az a hatalmas frontlencse – aki nem csak önmagáért a fényképezésért nyúl egy ilyen műalkotáshoz, az azonnal szerelmes lesz belé!”.
Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art
3. Nagylátószögű objektívek
Egy újabb kategória, amiben nem egy, nem kettő, hanem kapásból három objektív nyerhette el „Az év nagylátószögű objektíve” címet! Bár úgy tűnhet, elfogult vagyok a Sigma felé, messze nem erről van szó! Egyszerűen annyira jó optikákkal bombázza manapság a gyártó a piacot, hogy nem lehet mellettük jó szó nélkül elmenni. Ebben a kategóriában egy 28, egy 35 és egy 40 mm-es lencserendszer vitte el a pálmát:
3.a. Sigma 28 mm F1.4 DG HSM | Art
A Sigma 28 mm F1.4 DG HSM | Art még a tükörreflexes fényképezőgépekhez készült, év elején a Canon EF bajonettes változatot próbálhattam ki egy Canon EOS 5Ds R vázon, ami kellően meghajtotta ezt a remek üveget. „Az objektív felépítése a „nagyok” termékeit is a sarokba állítja, a minőségérzet még a technokratákat is ámulatba ejti. (…) Bár a lencserendszer nem kicsi és nem is könnyű, aki ilyet vásárol magának, az valószínűleg nem egy belépő kategóriás fényképezőgépre fogja rácsavarni. A közepes/nagyobb gépekkel meg tökéletes az összhang, az egyensúly. A Sigma 28 mm F1.4 DG HSM | Art képminősége is nagyon rendben van; aki nem csípi a peremsötétedést, az kénytelen lesz majd kicsit korrigálni az utómunkálatok során. Van némi színhiba is, de ennek elfogadható a mértéke, és ráadásul könnyűszerrel javítható. A képélességre és a kontrasztra egy rossz szót nem lehet mondani, hiszen amint azt a tesztábrákon is látni lehetett, már F1.4-en is remekel az optika. A bokeh minősége nekem tetszett, de ez nyilván ízlés kérdése, szóval, döntse el mindenki maga, hogy milyen értékelést ad erre a szempontra”.
3.b. Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art
A Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art már egy natívan MILC gépekhez tervezett objektív, tehát a mérnökök teljesen újrarajzolták az optikai formulát. Ez látszik is, hihetetlen a rajza! „a Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art vajpuha bokeh-val, borotvaéles és kontrasztos rajzzal, gyakorlatilag színhibáktól teljesen mentes képpel varázsolja el használóját. A termék építési minősége, a kivitelezés, az anyaghasználat elsőrangú; aki kézbe veszi ezt a lencserendszert, az egykönnyen nem teszi majd le: garantált a birtoklási vágy!”. A minőségért azonban némi kompromisszumkészségre is szüksége lesz a fotósnak, aki ezt a terméket választja, hiszen tömege és méretei sem nevezhetők elhanyagolhatónak.
3.c. Sigma 40 mm F1.4 DG HSM | Art
Szintén még a tükörreflexes fotómasinákhoz illeszkedik a Sigma 40 mm F1.4 DG HSM | Art, amiről bátran állítottam tesztem végén, hogy ez a világ legjobb negyvenese: „A Sigma a 40 mm F1.4 DG HSM | Arttal ismét gólt lőtt. De még mekkorát! Szerintem nem túlzó azt mondani, hogy jelenleg ez a világ legjobb 40 mm-es, a full frame szenzorokat is kirajzoló optikája! Gyakorlatilag nem ismeri azt a fogalmat, hogy színhiba (sehogyan sem sikerült előhoznom a jelenséget, pedig sokféleképpen próbálkoztam), nagyon kellemes a háttérelmosása, borotvaéles a képe széltől szélig már teljesen nyitott rekesszel is, nagyon masszív a felépítése, és nem utolsósorban időjárásálló”.
4. Standard zoom
Szinte minden fotós táskában van hely egy standard zoomnak, tehát egy olyan objektívnek, ami lefedi a 24-105 mm körüli tartományt. A legjobb ebben a kategóriában a Tamron 28-75 mm F2.8 Di III RXD lett, ami kis méretével, csekély tömegével és nagyon jó képminőségével azonnal sikert aratott. A Tamron ezt az üveget kifejezetten a Sony E bajonettes gépekhez gyártja. „A Tamron 28-75 mm F2.8 Di III RXD viszonylag kicsi és könnyű annak ellenére, hogy konstans F2.8-as kezdő fényértékről indul a teljes zoomtartományban. Az általa kínált tartomány is nagyon jól használható az általános, hétköznapi fotózás során, és a különleges lencsetagoknak és bevonatoknak hála nem kell tartanunk a szellemképektől, a becsillanásoktól, de a színhibák is csak nagyon visszafogottan jelentkeztek a próba során. A peremsötétedés nem vészes, ami pedig látható, az remek hangulatot ad a fotóinknak. A minimális tárgytáv is praktikus abban az esetben, ha igazán közel szeretnénk kerülni a témához. A 28-75 mm F2.8 Di III RXD bár nem olyan mértékben szigetelt, mint komoly testvérei, de így sem kell megijedni, ha a fotózás során elkapna minket egy kis szemerkélő eső”.
Tamron 28-75 mm F2.8 Di III RXD
5. Kitobjektív
Bár a Panasonic Lumix S 24-105 mm F4 Macro O.I.S. gyújtótávolsági tartománya alapján simán beférne a „standard zoomok” kategóriájába, mégsem lehet például a Tamron 28-75 mm F2.8 Di III RXD-vel összehasonlítani, mert ég és föld a két termék. Azonban a Pana üvege annyira jól teljesít ahhoz képest, hogy „csak” egy kitobjektív, hogy megérdemel egy külön kategóriát. „Ha évekig kizárólag csak egy kitobjektívet használhatnék, akkor az valószínűleg a Panasonic Lumix S 24-105 mm F4 Macro O.I.S. lenne! Ez az objektív ugyanis kiváló minőséget képvisel mind felépítés, mind képminőség téren. A lencserendszer időjárásálló és fagyálló, az élességállítás villámgyors, a képstabilizátor pedig nagyon hatékony. Plusz ajándékba kapjuk a kvázi makró funkciót, amivel nagyon közel mehetünk a témához, ha az épp megkívánja. Igaz, a gyártó nem adta meg neki a PRO utótagot (hiányzik róla például a fókuszgyűrűvel való AF/MF közti váltás, és nem F2.8 a fényereje), de ha a való világban lőtt képek minősége alapján kellene dönteni, én bizony nem fukarkodtam volna a feliratokkal”.
Panasonic Lumix S 24-105 mm F4 Macro O.I.S.
6. Portréobjektív
A portréobjektív kategóriáját idén egyértelműen a Canon újdonsága nyerte: a Canon RF 85 mm F1.2L USM bizonyult a legjobbnak. „Amennyire tökéletlen volt anno a manapság már ősréginek mondható EF 85 mm F1.2L II USM, annyira tökéletes az RF 85 mm F1.2L USM! Ennél az objektívnél minden pixelen látni, hogy miért kell érte annyit fizetni, amennyi az ára! A Canon nem tréfált, tényleg egy olyan lencserendszert tett le elénk az asztalra, amiről csak jókat lehet mondani. Felejtsük el, hogy nagy és nehéz – ezek a tényezők jelentéktelenné válnak, ha egyszer felcsavarjuk a vázra és elkezdünk vele fotózni! Tulajdonképpen a rekeszelést is el lehetne felejteni, ha nem lenne olyan rettenetesen kicsi a mélységélesség. Kemény kontraszt? Pipa. Pengeéles kép nyitott rekesznél? Pipa. Nem létező geometriai torzítás? Pipa. Vajpuha bokeh? Pipa. Mi kell még? Gyors AF? Az is megvan (kategórián belül)”.
7. Riporterzoom
Általában a 70-200 mm-es tartományt lefedő objektíveket szokás riporterzoomnak hívni, hiszen javarészt ez az a gyújtótávolság, amit fotóriporterek használni szoktak (kivételek mindig, mindenhol vannak, ugye). Ebben a kategóriában ismét egy Sigma lett az első, mégpedig a tükörreflexes vázakhoz tervezett 70-200 mm F2.8 DG OS HSM | Sports. „Gyors, halk és pontos a fókusz, a képminőség a teljes gyújtótávolsági tartományban egyenletes, ráadásul már teljesen nyitva is borotvaéles a kép, és a kontraszt is rendben van, de F4-re rekeszelve már a peremsötétedésbe sem lehet belekötni. A képstabilizátor nagyon hatékonyan teszi a dolgát, merem állítani, hogy az elmúlt időszakban nálam járt objektívek közül ennek volt a legjobb a teljesítménye. A termék felépítése olyan, mint egy tanké, s bár a fókusz- és a zoomgyűrű kissé keményen jár, nem volt nehéz, vagy problémás lekövetni még a mozgó témákat sem. A Sigma USB Dock segítségével gyakorlatilag bárki saját ízlése szerint konfigurálhatja az objektív fókuszmotorjának, stabilizátorának viselkedését, de már a gyári adatok is egyszerűen jól használhatók, nem feltétlenül érdemes elállítgatni azokat. Az Arca-Swiss kompatibilis állványcsonk is egy jó ötlet, a természetfotósok ennek a részletnek biztos örülni fognak. A napellenző is megér pár szót, hiszen az is nagyon jó minőségű, vajpuhán jár az objektív elején, és a reteszének hála tuti nem fogjuk elhagyni. Hasznos kiegészítő a félkemény tok és a heveder, amivel a lencserendszert akár magunkra aggatva is szállíthatjuk”.
Sigma 70-200 mm F2.8 DG OS HSM | Sports
8. Telekonverter
Bár nem objektív, mégis szorosan kapcsolódik ehhez a nagykategóriához, így az Olympus új, kétszerezőjét is ide vettem. Az Olympus M.Zuiko Digital MC-20 telekonverter elképesztően jól teljesít, ugyanis a tesztelés során semmiféle képminőség-romlást nem tapasztaltam. Meglepő módon az MC-20 jobban muzsikál, mint a csak 1,4-szerezője a japán márkának. „Akinek kell, annak sosincs elég belőle: természetfotósok, madárfotósok, csillagfotósok nem ritkán adnák fél karukat még több minőségi milliméterért, ám azokat nagyon drágán mérik. Egy jó képminőségű teleobjektív minimum többszázezer forintba kerül, az igazi kályhacsövekért pedig egy kisautó árát is ki kell fizetnie annak, aki a legjavára vágyik. Szerencsére a m4/3 rendszer kiváló ár/érték/minőség arányt tud felmutatni: például a 300 mm F4 PRO optika is csupán töredékébe kerül a full frame szenzort kirajzoló társaihoz képest. Akinek viszont kevés az ekvivalens 600 mm, az immár az 1,4-szerező mellé (amivel egyébként ekv. 840 mm-t kapunk) a kétszerező telekonvertert is megvásárolhatja, amivel ekvivalens 1200 milliméter érhető el. És ez az 1200 mm nem holmi bazári gagyizoom élvezhetetlen minőségét produkálja, hanem simán összemérhető a hatalmas vasak képminőségével! Színhibáktól, lágy rajztól nem kell tartani – az Olympus mérnökei nem véletlenül „ültek” ennyi ideig ennek a közgyűrűnek a megtervezésén”.
