„Akkor most leváltsam a Nikon D750 vázamat a D780-ra?”
Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy érdemes-e váltani D750-ről D780-ra. Nos, egy négy-öt éves fényképezőgép mindig rosszabb, mint egy friss fejlesztésű – vagy mégsem? A D750 a mai napig egy remek fényképezőgép, kiforrott funkcionalitású, a 24 MP-es képérzékelője tág dinamikával és alacsony zajszinttel kápráztatja el a fotósokat. Összeállítottam egy kis táblázatot, ahol mindkét gép legfontosabb paramétereit tüntettem fel, íme:
Az első szembetűnő adat, hogy a D780 érzékenységi tartományát a gyártó jócskán kibővítette a D750-éhez képest: a korábbi ISO 12800 helyett már ISO 51200-ig emelhetjük az ISO-t. Ahogyan az a képminőségnél látható volt, ez pedig nem egy egyszerű reklámfogás, hanem tényleg használható csúcsérték lett. Ez a tény annak tudható be egyrészt, hogy a D780-ban egy BSI (hátsó megvilágítású) CMOS található, aminek ráadásul nem egy, hanem két natív érzékenységi tartománya van. Másrészt sokat frissült a képfeldolgozó motor is, ami az erősebb processzornak és a finomhangolt JPEG algoritmusnak tudható be.
A következő – bár talán kevésbé fontos – tétel, hogy a D780 SD foglalatai immár UHS-II kompatibilisek, azaz a leggyorsabb SD formátumú memóriakártyák fogadására is fel vannak készítve. Számomra egy nagyon fontos rész, hogy a D780 zárszerkezete már képes az 1/8000 mp-es záridőre is, így a nagy fényerejű objektíveket is kivihetjük a világosba. Akadnak helyzetek, amikor segíthet az elektronikus elsőredőnyzár (halkabb kioldás, kisebb berázás) – a D780-ban ezt is megkapjuk.
Picit gyorsult a sorozatfelvételi sebesség (a puffer mérete 28 db 14-bites RAW, illetve 100 db JPEG fájlt tud befogadni), bár szerintem a D780 célközönsége ezt az előnyt annyira nem fogja kihasználni, mint például a jobb fénymérő rendszert (ami ráadásul tágabb határértékek közt is használható), és a jócskán továbbfejlesztett hibrid AF rendszert. Az új fókuszrendszer ugyanis a Nikon MILC családjától lett kölcsönkérve, így élőképes módban is életképes az élességállítás. A rossz fényviszonyok sem okozhatnak gondot, hiszen a D780 rendelkezik az úgynevezett „Kevés Fényű AF” szolgáltatással, aminek érzékenysége -7 FÉ-ről (!) indul. Fontos tényező a portréfotósoknak, hogy az arcérzékelés mellé megérkezett a szemérzékelés is, amit élőképes módban használhatunk fényképezéskor.
A D780 támogatja a HDR (HLG) képi módokat is, de megfelelő megjelenítő hiányában hiába teszi. Ennél fontosabb, hogy a dönthető kijelző végre érintésérzékeny lett, így hatékonyabban használható a masina. Rengeteget fejlődött a videós részleg, ami nem csak a nagyobb felbontásban (4K), hanem a különféle lassított felvételi módokban is előnyt jelent. Jó dolog az USB aljzaton keresztül tölthető akku is, ezt főleg a sokat utazók fogják kedvelni. A vezeték nélküli kommunikációnál megjelent a Bluetooth is, ami állandó, alacsony energiaigényű kapcsolatot tesz lehetővé okoseszköz és fényképezőgép közt.
Hátrányként annyit lehet csak felhozni a D780 esetében, hogy a váz egy picit nagyobb lett, lemaradt róla a beépített vaku, és már nem képes fogadni „igazi” portrémarkolatot (hiszen nincs kommunikációs csatlakozó a váztest alján).
Szerintem a lista igen beszédes: ha most keresel magadnak egy ütős, rendkívül finom tükörreflexes masinát (és megvan rá a keret, persze), akkor egyértelműen a D780 a nyerő választás. A D750 viszont egy a mai napig kiválóan teljesítő masina (főleg akkor, ha csak állóképeket készítesz vele), ráadásul a tavaly év végi akciók során gombokért meg lehetett vásárolni – ez a készülék is évekig ki fogja még szolgálni tulajdonosát.
