Külsőségek II, vezérlőmarkolat, használat
Amint említettem, a Hasselblad CFV II 50C elsőszámú vezérlőegysége az érintőképernyő, ahol nem csak a paramétereket állítgathatjuk kedvünkre, hanem navigálhatunk a menüben, belenagyíthatunk fényképeinkbe (több ujj érzékelése), lapozhatunk a fotók közt és még sorolhatnám. A kijelző alatt öt nyomógombot találunk, amelyekkel – balról jobbra haladva – a menüt nyithatjuk meg, lépkedhetünk a paraméterek közt, jóváhagyhatjuk a kiválasztott értéket, váltogathatjuk a kijelzett paramétermennyiséget, illetve be- és kikapcsolhatjuk a rendszert (röviden megnyomva a képlejátszás indul el).
Még nem esett róla szó, de az akkumulátorhoz és a memóriakártya foglalatokhoz úgy férhetünk hozzá, ha a hátfal jobb oldalán található, nagy „H” betűvel díszített ajtót hátrafelé elhúzzuk, majd elengedjük (beépített rugó nyitja a fedelet).
A szenzormodul alján több állványmenetet találunk, illetve mellettük jobbra a képen a csatlakozótüskék láthatók. Ezeken a tüskéken keresztül kommunikál a vezérlőmarkolat a hátfallal.
A vezérlőmarkolatot a jobb szélső állványmenetbe csavarjuk bele; szerencsére nem bukjuk a váz állványra szerelhetőségét, mivel a markolat alján ugyanott, azaz középen található egy menet erre a célra. Nézzük, mit kapunk a vezérlőmarkolattal!
A markolaton két vezérlőtárcsa található, tehát manuális módban a blendeértéknek és a záridőnek külön-külön tárcsája van, ami azért felgyorsítja a készülék használatát (én általában rekeszprioritásos módban szoktam fényképezni, de kinek a paplan, ugye..). Egy mini joystick felel a fókuszmező áthelyezéséért, amit nyomógombként is használhatunk: alapesetben ilyenkor a készülék belenagyít az élőképbe (azt gondolhatnánk, hogy ha megnyomjuk ezt a miniatűr botkormányt, akkor azzal a középső fókuszmező válik aktívvá, de nem). Van egy AF/MF kapcsoló, amivel automatikus és kézi élességállítás között lehet választani (rendelkezésünkre áll az élkiemeléses fókuszsegéd is), van egy autofókusz gomb, illetve kapunk egy menüt és egy a lejátszást indító nyomógombot is. Az egyszerű dizájn ellenére a markolat nagyon kényelmes és jóval biztosabbá teszi a fotómasina fogását – szóval csakis ajánlani tudom!
Az optikai kereső kiváló képminőségű, de egy egyszerű, elektronikus kontaktok nélküli üveglencséről van szó, szóval a fényképezőgéptől semmiféle visszajelzést nem fogunk benne látni. Az üvegelemekre középen egy „+” jel van marva, ez jelöli a keresőkép közepét, de van három mart keretünk is, amelyek háromféle gyújtótávolságnak megfelelő képmezőt jelölnek: 21, 30, 45 mm-t láthatunk (értelemszerűen kívülről befelé haladva).
És hogy végre lássátok is, miről beszéltem, amikor a gyorsmenüt és a menürendszert emlegettem, összeraktam egy rövid animációt, amiben ezek láthatók. A Hasselblad menüje roppant egyszerű, kezelése ennek megfelelően könnyű és egyértelmű. Bármire rábökhetünk, a legördülő menükben is kézzel választhatjuk ki a kívánt értékeket.
