Régi követőim előtt bizonyára nem titok, hogy a sport- és a céllövészet is a hobbijaim közé tartoznak. Mint a generációm összes fiúgyermeke, úgy én is a dugóspuskákkal és íjpuskákkal, valamint „kis emberkékkel” nőttem fel (nagy élmény volt óriásként dugóspuskával nekimenni az előzőleg gondosan felállított kis emberkék hadseregének). Anno szinte minden, a „lengyelpiacon” elérhető játékfegyver megfordult a kezemben: volt rózsapatronos, levélpatronos revolverem, szekrénytáras pisztolyom, de az igazi kedvencek mindig is azok a játékok voltak, amelyekkel ténylegesen lehetett lőni. A dugóspuska mellett megjelent a tapadókorongos nyilakat kilövő karabély, amit dupla rugóval egész használható szintre fel lehetett tuningolni – igaz, a tuning idővel tönkretette a gyatra műanyagból készített rugóakasztót, így a lövedék betolása után már nem akadt meg az elsütőszerkezet..
Ez még nem fegyver – egyszerű „rózsapatron”, avagy 6 mm-es Flóbert patron (lőpor nélküli, gyúelegyes, peremes riasztó patron)
Szóval, a fegyverek iránti szerelem a mai napig él és lángol, s nem egy olyan puskám van, ami kifejezetten esztétikus megjelenésű. A fegyverek fotózásához innentől egyenes út vezet, ami viszont kicsit sem mondható zökkenőmentesnek. A tárgyfotózás egy igen szerteágazó főiránya a fényképészetnek, hiszen teljesen más felszerelés és körítés kell mondjuk egy ételfotósnak, mint egy sminktermékek fotózására szakosodott fotográfusnak. Nincs ez másképp a fegyverekkel sem.
Ez a munkahelyem: 1, 2, 3: LED panel 60 x 60 cm; 4: fehér plexilap; 5: fekete plexilap; 6: Manfrotto tárgyasztal; 7, 8: Manfrotto lámpaállvány
Cikkemmel, azaz tervezett mini cikksorozatommal próbálkozásaimat szeretném bemutatni az érdeklődők előtt, mert ez egy folyamat, ami nálam épp csak elkezdődött, az út még igen hosszú lesz, úgy látom. Először is, szedjük össze gondolatainkat a témával kapcsolatban, mit hogyan érdemes kezelni, s minek hogyan álljunk neki, milyen kiegészítőkre lesz majd esetleg szükségünk a fényképezés során.
Szabadon megszerezhető és tartható 18 éves kor fölött: muzeális Keserű Sniper 19M
1) Tisztítsuk meg a fegyvert, ne legyenek rajta ujjlenyomatok, foltok!
Mint a hétköznapi termékeken, úgy a fegyvereken is nagyon csúnya, ha foltokat lehet látni krómozott, lakkozott felületeken, de a piszok, vagy a por a szatén, illetve a matt felületeken sem mutat jól. A fegyver előkészítésénél én nem a cérnakesztyűt, hanem a gumikesztyűt részesítem előnyben, az ugyanis nem szöszöl.
2) Helyezzük el a fegyvert a környezetében!
Vadászfegyver? Katonai fegyver? Önvédelmi cucc? Alakítsuk úgy a „körítést”, ami a fegyvernemre jellemző! Pl. állatszőr, ágak, erdei környezet, katonai hátizsák, kulacs, surranó, sisak stb. – legalábbis így képzelem a második lépést a munkafolyamatban.
3) Van az adott fegyvernek „szebbik arca”? Azaz van olyan oldala, ami előnyösebb egy fényképen?
Például a forgó-tolózáras fegyvereknél általában azt az oldalt szokás lefényképezni, ahol a zárszerkezet karja, és a hüvelykivető nyílás található. Egyrészt azért, hogy a nézelődő ezeket is lássa, másrészt pedig azért, mivel előnytelen erre fektetni a fegyvert, hiszen a kar egy kiálló alkatrész, meg fogja billenteni a sík felületre fektetett fegyvert. Persze, azt senki sem köti ki, hogy egy karabélyt, vagy vadászpuskát csak fektetve lehet fotózni..
4) Részleteket, vagy a fegyvert egészében szeretnénk lencsevégre állítani?
Az sem elhanyagolható aspektus, hogy az adott fegyvert egészében, vagy részleteiben, esetleg is-is szeretnénk-e fotózni. A részletekhez – például gravírozás a tokon, az ágyazáson – érdemes makró objektívet használni, a gyújtótávolság megint csak a részlet jellegétől függ. Személy szerint a rövid gyújtótávolságú, pl. 50-60 mm-es makrókat részesítem előnyben, hiszen azokkal közelebb lehet menni a témához (ügyeljünk arra, hogy ne árnyékoljunk bele a felvételbe!), de akár nagyobb felületet is befoghatunk velük.
5) Milyen felszerelésre lesz szükségünk?
Felszerelés alatt itt most a fotós cuccokra gondolok: makró objektív (lásd fentebb), nagylátószögű objektív (24 mm-nél szoktam meghúzni a határt, alatta már túl nagy lesz a perspektivikus torzítás, ha nem pont az a cél, persze), kistele (100-200 mm közötti). Folyamatos fényű lámpák (a nagyobb LED-paneleket részesítem előnyben), nagy felületű fénylágyítókkal, vagy akár természetes fény. Művészi felvételekhez színes előtétek, direkcionális fényterelők, pl. snoot („kúp alakú fényszűrő”), makró vakurendszer és hasonlók. Általában menet közben úgyis rá fogunk döbbenni, mit hagytunk ki a fotós táskából..
A környezet kialakításához gyakorlatilag számtalan eszköz kellhet, gondolok itt hátterekre (homogén, színes, mintás), díszletre, létrára (amiről majd fentről lefelé fogjuk majd leképelni a fegyvert), szóval a lehetőségek tárháza nyitott és végtelen.
6) Pár saját képminta elemzéssel
Íme, pár kép az évek során birtokolt, majd továbbadott fegyverekről. Igyekszem megfelelő kommentárral, elemzéssel is szolgálni, hogy az adott fotó miért jó, s miért nem jó. Megjegyzés rosszakaróimnak: minden fegyvert a megfelelő engedélyek birtokában, legálisan szereztem meg és tartottam!
Általában ehhez hasonló képek fogadják az érdeklődőt a fegyveres adok-veszek oldalakon. Miért jó ez a kép? Bármennyire is furcsa, a legrosszabb fotóban is van némi jó: ez a kép bemutatja az adás-vétel tárgyát, hogy mi jár még a fegyverhez. Miért nem jó? Hát, a lista hosszú lenne, érdemes megfigyelni a fotó jobb alsó sarkába helyzett lábat, a figyelmet elterelő mintát a bal felső sarokban, a rossz megvilágítást, a gyatra fehéregyensúlyt és még sorolhatnám. (A képen egy 18 éves kor fölött szabadon megszerezhető és tartható muzeális Bartal .22-es kaliberű céllövő puska látható acél csősúllyal a cső végén)
Ez a kép már egy fokkal jobb, homogén mintázatú, a fegyvereket kiemelő színű a háttér, a megvilágítás is határozottan jobb az előbbinél, de kemény a fény, ráadásul sok a tükröződés. Ez tipikusan egy olyan kép, amit fegyverfórumokra szoktak ad hoc jelleggel feltölteni (jellemzően „Bemutatom büszkeségeimet!” címszó alatt). Persze, ezzel nem szeretnék senki sem megbántani, hiszen egy vadász, vagy sportlövő nem biztos, hogy fotós szemmel látja eszközeit, vagy olyan fotós felszereléssel rendelkezik, ami tökéletes műtermi képet tenne lehetővé.
Az eggyel fentebbihez hasonló kép, a megvilágítás már nem olyan kemény, a tükröződések minimalizálva lettek, de több olyan részlet is van, ami kissé sötét, már-már bebukott. Több, nagyobb fényforrással a sötét elemeket is kiemelhettem volna.
Megpróbáltam, milyen lenne terepszínű háttér előtt a fegyver, de amint látható, a mintázat túl „hangos”, elvonja a figyelmet a puskáról, ráadásul szinte el is rejti azt. További hiba a nem egyenletes megvilágítás és a háttér sem lett simára kihúzva, látni az anyagon a ráncokat.
Ezen a felvételen kipróbáltam, milyen lenne a sima fekete háttér (ez egy 150 x 100 cm-es, szatén felületű plexilap), de a megvilágítás túl rövid lett, a fegyvercső vége már némileg sötétségbe burkolózik. Vagy messzebbről kellett volna rávilágítani a fegyverre (így kvázi növelve a bevilágított területet), vagy két oldalról, két kisebb LED-panellal rásegíteni a fő fényforrásra. Direkt árnyékoltam, így próbáltam még jobban kiemelni a puska körvonalait.
Kissé más jellegű fotók következnek: a polírozott alumínium tokkal, rozsdamentes acél dobbal szerelt gáz/riasztó revolver nekem a modern, ipari környezetet juttatta eszembe, ezért bordázott felületű, alufóliával bevont A3-as lapot választottam háttérnek, ami egyben a fényt is szépen szórta. A tükröződések zavaróak a sátorvason, nem látni annak körvonalait.
Ugyanaz a gáz/riasztó revolver más szögből: itt a dobot is meg szerettem volna mutatni, de kissé kevés fény került az ellőtt riasztó patronokra. Hol tetszik a patronok tükröződése a tokon, hol zavarónak ítélem meg. A markolathéjjak minősége olyan, amilyen, készakarva nem retusáltam le róluk a sorját az utómunka során.
Bár nem makró objektívvel készült, de már a finomabb részleteket, a feliratokat is bemutatja a felvétel ugyanazon a gáz/riasztó revolveren. A megvilágítással és a dőlésszöggel kiemeltem a csapokat és a csavart. Így a gravírozott feliratoknak is van már egy kis mélysége.
Egyszerű termékfotónak készült felvétel, ahol a teljes fegyver bemutatása volt a cél. A tükröződő felületek bemutatása nehézkes, a fényt addig kell pozicionálni, míg nem tükröződik vissza az objektívbe. Hogy a fotós ne látszódjon a tárgyon, érdemes egy nagy fehér lap mögé bújni, ahol az objektívnek van csak kivágva egy nyílás. Nem csak oldalról, hanem alulról is megvilágítottam a részben transzparens, fehér színű plexilapra helyzett revolvert.
Egyszerű termékfotó, ami nem csak a muzeális pisztolyt, hanem az azt működtető patronokat is bemutatja. A fotózás során cirkuláris polárszűrőt is használtam, hogy elkerüljem a tükröződést a papírdoboz oldalán, illetve a nagyobb kontraszt elérése végett. Talán a fegyvercsövet, a kakast és a kivehető töltényköteget kissé jobban meg kellett volna világítani. A több irányból érkező fény (alulról és fentről) szépen kiemeli az ergonomikus markolatot.
Ugyanaz a muzeális pisztoly még egyszer, egyszerű katalógusfotóként. A fegyvercsövön látható becsillanás szándékos volt, ezzel a cső felületkezelésének minőségét szerettem volna kihangsúlyozni. Balról és jobbról, valamint alulról is megvilágított tárgy polárszűrővel megörökítve.
Muzeális pisztolyok: az alulról átvilágított fehér plexilapra fektetett fegyvereket felülről fényképeztem le cirkuláris polárszűrő közbeiktatásával. Jobbról és balról, kb. 30°-os szögben rájuk irányított LED-panelekkel adtam meg a szükséges fényt, ami a markolatok és az előagyak faanyagának erezetét is szépen kiemeli. Elfelejtettem letisztítani a fegyvercsövek felületét, ez látszik is a képeken.
Muzeális, gumilövedéket kilövő modern fegyver: a felső kép az egyszerű katalóguskép, ahol kissé túlexponált lett a markolat lefelé néző felülete. Ezt a hibát a polárszűrő elforgatásával orvosolhattam volna. A lenti fotón a pisztoly töltésének módja is sejthető. A kézvédő nyúlvány kissé kiégett, több expozícióból összerakva ez kivédhető lett volna. Ha a fegyver egésze nincs rajta az élességi síkon, és nem pont egy részt szeretnénk kiemelni rajta, akkor ügyeljünk a megfelelő mélységélességre (használjunk szűk rekeszt, és/vagy több felvételből készítsünk rétegezéssel kompozit felvételt)!
Nos, egyelőre ennyit szerettem volna az első részben bemutatni, amint látjátok, nem egyszerű móka a fegyverfotózás sem, rengeteg tanulnivalóm van még itt is. Remélhetőleg majd a folytatásban látni fogjátok a javulást!
