Képminőség
Persze, persze, a digitális középformátum „nem olyan jó, és nem is olyan nagy, mint a filmes” – nyilván van valóságtartalma ennek a sornak, hiszen a 44 x 33 mm-es képérzékelő valóban jóval kisebb képalkotó felülettel rendelkezik, mint a filmes középformátumú vázak, de kár hitvitát indítani erről. És igen, valóban vannak digitális középformátumú rendszerek, ahol az „eggyel nagyobb”, 53 x 40 mm-es lapkák találhatók a vázak mélyén, de azokat a masinákat, szetteket általában lakásárban mérik, és teljesen más „állatfajhoz” tartoznak, mint a Fuji forradalmi rendszere, ami sokkal inkább a full frame lapkás dSLR, illetve MILC masinák alternatívájaként fogható fel. Amikor a Fuji megalkotta a G-bajonett és a 44 x 33 mm méretű képszenzor köré épülő középformátumú rendszerét, a széles körben való elérhetőség, megfizethetőség, a kiváló képminőség és a hordozhatóság, a terepen való alkalmazhatóság szerepelt a legfontosabb szempontok között. A GFX100S pedig tökéletesen megfelel ezeknek az elvárásoknak. De már megint elkalandoztam a lényegtől. Szóval képminőség.
A FujiFilm GFX100S próbájához a GF 120 mm F4 R LM OIS WR Macro objektívet kaptam a márka hazai képviseletétől, sajnos, a többi lencserendszer épp nem volt elérhető, így be kellett érnem ezzel az egy, egyébként remek opcióval. A fényképezőgép menüjében kikapcsoltam az összes lehetséges képjavító funkciót, a zajszűrést, s a lehető legjobb minőségű és legnagyobb felbontású JPEG, valamint RAW formátumot választottam. A nyersfájlokat az Adobe Camera RAW 13.4-es verziójával konvertáltam 10-es minőségű JPEG állományokká.
Kattints!
A szokás szerint a tesztképek esetében a bal oldalon a váz saját JPEG állományait, míg jobbra tőlük az ACR konverziókat láthatjátok. Az átalakítás során csak az expozíciós értékekhez nyúltam, ha szükséges volt (de nem), minden egyéb paraméter az ACR „gyári” értékén maradt. A látottak alapján azt kell mondjam, a GFX100S az egyik legalacsonyabb zajszintű fényképezőgép, amivel az évek során dolgom volt: például az ISO 12 800-as érték még a finomabb részleteket tartalmazó témáknál is használható, ahol pedig javarészt homogén felületekkel van dolgunk, ott az ISO 51 200 sem az ördögtől való! Amennyiben RAW-ban fényképeztünk, az ACR-ben további játékteret kapunk a zaj csillapításához, de ha mindent a gyári értéken hagyunk, akkor is nyerünk kb. fél FÉ-t a készülék saját JPEG-jeihez képest, igaz, a felvétel valamivel szemcsésebb lesz, cserébe több részlet tárul elénk. Amint azt már számos egyéb fényképezőgép nyersfájljainak feldolgozásakor is észleltem, az ACR elengedi a gyeplőt és a vörös csatorna elszáll a magasabb érzékenységi értékeken – itt sincs ez másképp.
A FujiFilm GFX100S is képes a pixeleltolásos képméret-növelésre: a Pixel Shift Multi Shot azok számára készült, akik nem elégednek meg a 102 MP-es felbontással (van ilyen). „[…]A Pixel Shift Multi Shot funkció 16 RAW fájlt egyesít, hogy egyetlen olyan 400 MP-es képet hozzon létre, amely a legapróbb részleteket is maximális színhűséggel adja vissza. A képek a képérzékelő mozgatásával jönnek létre, s a művelet során minden képpontból vörös, zöld és kék adatokat rögzít a rendszer. Ez az eljárás páratlan színhűséget, minimális színhibát eredményez, és tökéletes műalkotások archiválására, kulturális értékek megőrzésére, vagy bármilyen olyan alkalmazásra, amely óriási színhűséget és pazar részletességet igényel.” – olvasható róla a FujiFilm honlapján. Azonban a 16 db RAW fájlt a gyártó Pixel Shift Combiner nevű szoftverével is össze lehet fűzni:
A programban válasszuk ki a képeket tartalmazó könyvtárat, illetve a feldolgozandó fájlokat, hogy majd a szoftver létrehozza a kb. 1,6 GB-os, DNG kiterjesztésű nyersfájlt, amin aztán kedvünkre dolgozhatunk kedvenc nyersfájl-szerkesztőnkkel. A 405 MP-es (23 264 x 17 448 pixel) fájl összerakásához azonban igen erős számítógépre lesz szükségünk: a teszt során használt gépben egy 16 magos, 32 műveleti szállal ügyködő AMD Ryzen 9 5950X CPU, 64 GB 3600 MHz-es DDR4 RAM, valamint Samsung 980 PRO 512 GB NVMe PCIe SSD szorgoskodott, de még így is 30,47 mp kellett a kicsinek semmiképp sem nevezhető kompozit elkészítéséhez!
A FujiFilm GFX100S a Pixel Shift módban elektronikus zárral operál, a zársebesség 1/16 000 mp és 60 perc közötti lehet, az érzékenység ISO 100-1600 közé állítható. A 16 darab felvétel „short” (rövid), 1, 2, 5, vagy 15 mp-es intervallummal készíthető el (tehát a beállított időintervallumnak kell eltelnie egy-egy felvétel között).
Ahogyan a felvételeken láthatjuk, a Pixel Shift funkció statikus témákra alkalmazható, ugyanis ahol mozgás van (pl. faleveleket fújja a szél, vagy az égbolton mozognak a felhők stb.), ott a végső kompozit képen elmosódást tapasztalhatunk majd. Egészen elképesztő részleteket nyerhetünk ezzel az eljárással, ha együtt tudunk élni a megkötésekkel. Nos, bevallom, kissé telhetetlen voltam, még többet szerettem volna kihozni a fájlokból, de aztán az orromra koppintottak: megpróbáltam egy 400+ MP-es fotót tovább nagyítani az Adobe Camera RAW „Enhance” funkciójával, de a szoftver nemes egyszerűséggel nemet mondott felkérésemre mondván, a kiválasztott fájl túl nagy:
Folytatás következik! (Addig is a képminták itt érhetőek el)
