Az elmúlt napokban, hetekben két olyan fényképezőgép is megjelent, amely ismét életet lehelt a kissé megpihent m4/3 rendszerbe. Február 15-én az OM System dobta le elsőként a hatalmas bombát, ami OM-1 néven robbant be a köztudatba. Ezt a készüléket már ki is próbálhattam, több eszmefuttatásom is volt róla. Lépéselőnnyel indult tehát az ex-Olympus csúcsgépe a Panasonic erősen videoorientált masinájával, a DC-GH6-tal szemben, amit tegnap, február 22-én mutattak be a nagyérdeműnek. Tudat alatt feltevődik hát minden m4/3 rajongó fejében a kérdés, hogy „most akkor melyiket válasszam? Melyik készülék lesz partnerem jóban-rosszban az elkövetkezendő évek során? Megéri-e a félig-meddig már eladott, elfeledett m4/3 rendszeremet felélesztenem?”. Nos, mivel a Panasonic újdonságát egyelőre csak a műszaki adatok alapján „ismerem”, ezért nem olyan könnyű válaszolni ezekre a kérdésekre, de futtassunk le egy gondolatjátékot!
A legapróbb műszaki paraméterekbe most nem mennék bele, ezeket bárki maga is elolvashatja az adott termék weboldalán. A legfontosabb tényezők viszont az ergonómia, a képérzékelő, az autofókusz-rendszer, az adattároló, a sorozatfelvétel, képstabilizátor, és a filmfelvételi tudás. Vegyük hát végig a felsoroltakat:
Kép forrása: Panasonic
Mindkét váz esetében garantálható a kiváló ergonómia. Bár a GH6-ot még nem vettem kézbe, az elődmodellekkel szerzett tapasztalatok alapján biztosak lehetünk benne, hogy a Panasonic ezúttal is telitalálatot vitt be. Az OM System OM-1 kapcsán sem lehetnek kételyeink afelől, hogy a masina akár hosszabb időtartamon keresztül is kényelmesen, intuitívan használható – tudom, kipróbáltam. A kezelőfelület mindkét modellnél már a végtelenségig „csiszolt, letisztult” állapotnak örvend, ami a sok-sok éves tapasztalatnak és visszajelzéseknek köszönhető. Nyilván vannak újítások, frissítések (pl. az OM-1 „AF-ON” gombja a hátoldalon), de ezeket úgy implementálták, hogy a lehető legjobban egészítsék ki az adott vázat. Szerintem itt a preferencia dönt, ki mit szokott meg, kinek mi áll kézre. Én sok-sok évig a Panasonic m4/3 gépeit használtam munkára és hobbira egyaránt, gyakorlatilag csukott szemmel elnavigálok a felületeken, a menürendszer második otthonom. És pont itt újított hatalmasat az OM-1, a gép menürendszere immár „tökéletes”, nem lehet belekötni. Szóval, döntetlen.
A képérzékelő már „perdöntő” tényező lehet, hiszen az immár hét éve kitartott 20 MP átokként ült eddig a m4/3 rendszeren. A felhasználók évek óta várták a legalább 24 MP-es képméretet, de azt valahogy csak nem sikerült elérnie egyik gyártónak sem. Most viszont a Panasonic GH6 ezen a téren is újított, úgymond megtörte az átkot: a DC-GH6-ban egy 25 MP-es lapka játssza a központi szerepet. Az OM-1-ben maradtak a mérnökök a megszokott és „bevált” 20 megapixelnél, cserébe viszont itt tényleg egy teljesen új tervezésű, és nem csak frissítgetett képszenzor köré építették a vázat. A próbák alapján nagyon jól teljesít az új lapka, s bár szerintem nem éri el a marketingesek által belengetett értékeket (ha jól emlékszem +2 FÉ dinamikát és +1 FÉ zajcsökkenést ígértek), érezhető, valós előrelépést hozott a rendszerben. A Panasonic GH6 érzékelője a képméret tekintetében szám szerint többet nyújt, ráadásul a nagyfelbontású móddal 100 MP-es képeket készíthetünk – akár kézből is. Az OM-1 HiRes módja 25, 50 és 80 MP-es képeket rak össze, de kézből 50 MP a csúcs. A Pana képminőségét még látni kell, nem tudom, hogy mit nyújt a valóságban. Akár itt is 1-1 lehet az állás, ha nem kifejezetten a képméretre megyünk rá.
Az AF-rendszer egy nagyon fontos részegysége minden fényképezőgépnek, de a leírások szerint úgy tűnik, itt az OM System OM-1 vette át a vezetést. Az OM-1 ugyanis a teljes képalkotó területen elszórt, összesen 1053 fázisérzékelővel lett ellátva, ami próbáim során a megfelelő beállításokkal igen hatékonyan le tudta követni a gyorsan mozgó témákat is (madarakat reptükben). A Panasonic DfD rendszere sosem nyújtott tökéletes „élményt”, a témakövetést még a GH5 esetében sem erőltettem, ha nem voltam rászorulva. A neten fellelhető videók alapján noha javult a korábbi gépekhez képest, de még mindig nem „tökéletes” a teljesítménye. 1-0 az OM-1 javára.
Adattárolás szempontjából – papíron – fejlettebb a Panasonic újdonsága, hiszen az „őskövület” SD mellett CFexpress Type-B foglalattal is fel van szerelve a GH6 – előbbi ráadásul az UHS-III besorolású SD kártyákat is támogatja. Hogy a valóvilágban mennyire lehet kihasználni a gyorsabb adattárolási lehetőségeket, azt nem tudom, de sorozatfelvételnél az OM-1 UHS-II foglalatai sem hátráltattak (300 MB/mp-es SDHC kártyával használva). Papírforma alapján 1-0 a Panasonic-nak.
A sorozatfelvétel kapcsán a nyers számok alapján az OM-1 kerülhet ki győztesként, hiszen követőfókusszal és fényméréssel akár 50 kép/mp is elérhető, s ha megelégszünk az első képkockára állított fókusszal és fényméréssel, akkor 120 kép/mp is választható, ami döbbenetes érték. A Panasonic GH6 sem mondható csigalassúnak e téren, hiszen ő is képes akár 75 kép/mp-re rögzített fókusszal és fényméréssel (AFC-vel 8 kép/mp). A pufferméret kapcsán is az OM-1 lehet a befutó, hiszen ott a legrosszabb esetben is 92 kép tárolása lehetséges, míg a GH6-nál ez a szám csupán 40 kép (optimális esetben és beállításokkal „több mint 95 kép” fér az átmeneti tárolóba).
A képstabilizátor mindig is az Olympus erőssége volt, de az évek során a többi gyártó is szépen felfejlődött e téren, így a Panasonic-nak sincs szégyenkeznivalója. A GH6 esetében a váz önmaga akár 7,5 FÉ előnyt nyújthat, amely szám – érdekes módon – megfelelő objektívvel párosítva sem növekszik. Az OM-1 önmagában 7 FÉ-t nyújt, de képstabilizátoros objektívvel akár 8 FÉ előnyre is szert tehetünk. Mindkét rendszer 5-tengelyes, itt nincs különbség. Döntetlen?
Filmfelvétel. Ez egy nagy falat és egyelőre csak a specifikációk alapján lehet véleményezni. Ez a részleg a GH6-nak kedvez, de a képminőséget látni kell, hogy valóban többet kapunk-e a Panasonic gépétől, vagy csak papíron „nagy a szája”. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban meg merem kockáztatni, hogy a valóvilágban is a GH6 lesz a győztes. Hogy mekkora mértékben, azt nem tudom.
Nos, végül úgyis szívünk dönt, ki melyik rendszert szokta meg, kinek melyik gép tetszik jobban, s nem utolsósorban, milyen célra akarjuk használni a kiválasztott masinát. Sport- és természetfotózásra egyértelműen az OM System OM-1 a jobb választás, hiszen gyorsabb a GH6-nál, de akinek inkább a filmfelvétel a perdöntő, az a GH6-tal jár jobban. Persze, ezek – mint fentebb is írtam – csak a műszaki leírások összevetése alapján mondhatók, fogjuk fel egyfajta gondolatjátékként. Te melyiket választanád és miért?
