Pár napja érkezett a nem meglepő hír, hogy az Adobe újfent rekordbevételt ért el: 2023 első negyedében 4,66 milliárd dollár bevételre tett szert, ami 9%-os növekedést jelent a tavalyi év hasonló időszakához képest. S bár vannak konkurens cégek, akik hasonló termékeket kínálnak, mégis az Adobe szoftvereit tekintik világszerte kvázi ipari szabványnak (pl. Lightroom, Photoshop, Premiere Pro), így hát ezek az alternatív megoldások (eddig) nem jutottak jelentős piaci részesedéshez.
Az Adobe pár éve úgy döntött, hogy megváltoztatja szoftvereinek hozzáférhetőségét: a „megveszem, birtoklom, enyém” elvből bérlet lett, a megvásárlás opcióként sem maradt meg a szoftveróriás kínálatában. Tehát hiába szeretne valaki akár 1000 dollárt is fizetni azért, hogy megvásárolhassa például a Photoshop egy példányát (licencét), erre már nincs lehetőség; havi, vagy éves bérleti konstrukcióban fizethetünk elő szolgáltatásként a programcsomagokra.
Hiába hördültek fel tízezrek anno ez ellen a döntés ellen, az Adobe hajthatatlan volt, és esze ágában nem volt visszakozni. Ahogyan pedig az azóta érkező pénzügyi jelentések mutatják, üzletileg mindenképp jó döntés volt az előfizetéses konstrukció bevezetése. Etikailag már nem ennyire egyértelmű a helyzet, hiszen egy piacvezető, „ipari szabványként” nyilvántartott termék, aminek a konkurensei „a nyomába sem érnek”, elérhetőségét így megváltoztatni nem biztos, hogy a legfelhasználóbarátabb megoldás.
De a számok egyértelműen mutatják, hogy hiába ellenkeztek a felhasználók, hiába fenyegetőztek, hogy más alternatívák után fognak nézni, csak megmaradt az Adobe domináns, piacvezető pozíciója. Nyilván lehet arról vitázni, hogy az etalonhelyzet kikényszeríti-e a piaci résztvevőkből a behódolást, illetve mennyire befolyásolja a termékek minőségét a fejlesztők kényelmi helyzete, de erről legyen meg mindenkinek a maga véleménye, most nem térnék ki rá.
A lényeg, hogy egyre több vállalatnak tetszett meg azóta ez a konstrukció, hiszen stabil, kiszámítható, adott esetben akár magasabb bevételt garantál, mint az „egyszer megveszem, és birtoklom” verzió. A konkurencia is kezdi átvenni az előfizetéses módszert – szerencsére, itt-ott még alternatívaként ott van a licencvásárlás opciója, igaz vagy elrejtve, vagy erős korlátozásokkal megfejelve, melyek például a szoftverfrissítést érintik. Ez a termékbérlés más jellegű szoftverek gyártóira is átterjedhet, ami még kevésbé jó ötlet. Nem szeretném például, ha az egyszer megvásárolt operációs rendszerem havonta levonna újfent egy adott összeget a számlámról..
Az autóiparban is okozott némi meglepetést, amikor bizonyos gyártó bizonyos modelljeiben például havi előfizetéssel tette lehetővé az ülésfűtés bekapcsolását, vagy a plusz lóerők aktiválását. Ahogy egyre jobban teret nyer a digitalizáció, ahogy egyre jobban elkényelmesedünk, úgy válunk mi, felhasználók egyre nagyobb mértékben fejőstehénné. S miért is ne fejnék meg a gyártók a bankszámláinkat, ha minimális ellenállást tanúsítunk? Amúgy is egyszerű a recept: érj el piacvezető pozíciót, és/vagy nyújts olyan szolgáltatást, ami nélkülözhetetlen, vagy addiktív, majd kérj el érte havonta X összeget. Szép új világ – ismét.
