Nem akarok senkinek sem belegázolni a lelkivilágába, de a szellemfotózás már az 1900-as évek elején is nagy biznisz volt: a hiszékeny emberek ugyanis – csakúgy mint ma – nem kevés pénzt fizettek egy-egy elhunyt rokonukról készített „utólagos” felvételért. Az eljárás pofonegyszerű: végy egy gyászoló, egyszerű embert, majd hitesd el vele, hogy te olyan fotós vagy, aki médiumként közvetít az e világ és a túlvilág közt, és tudsz készíteni olyan portrét, amin rajta lehet elhunyt hozzátartozójával.
Ezen poszt fényképeit Craig és George Falconers sarlatán-testvérpáros készítette a 20. század elején, akik sokakat vertek át ügyeskedéseikkel. A páros kifinomult eljárással hitette el a károsultakkal, hogy munkájuk teljesen hiteles, a képeken „varázslatos módon” megjelenő arcok pedig valóban az elhunyt személyek. Egy-egy szeánsz során még azt is megengedték, hogy a fizető kuncsaft végignézze, ahogyan betöltik a filmet, fotóznak, majd elő is hívják a cellulózt – egyszerűen minden stimmelt. Vagy mégsem?
„Túlvilági szolgáltatásuk” persze nem virágozhatott örökké: 1931-ben Dél Afrikában letartóztatták őket, amikor két beépített rendőr „in flagranti” buktatta le a csalókat. Kiderült, hogy képeikhez vattát és más fotókból kivágott arcokat használtak. Pech. (Forrás: petapixel.com)