Bemutató: állványok a Vanguard Veo családból

A Vanguard hazai forgalmazójától, a Tripont Foto Video Kft.-től két nagyszerű kis háromlábat kaptam bemutatóra: a Veo 204AB-t és a Veo 265AB-t. Mindkét tripod (ahol a Veo 204AB a könnyebb, s a vékonyabb lábakon álló) gömbfejjel egybeépítve vásárolható meg immár idehaza is. Azt még érdemes tudni erről a termékcsaládról, hogy nem csak állványok (egy sornyi monopod és tripod – lásd itt), hanem táskák is részesei (például a Veo 42, vagy a Veo 37).

Mindkét állvány közös jellemzője, hogy összecsukott állapotban a középső oszlop fordítva, azaz fejjel lefelé illeszkedik a három láb közé, így a Veo-k pontosan egy fejnyivel rövidebbre csukhatóak össze, mint hagyományos felépítésű változataik. A gyártó a Veo 204AB-t és a Veo 265AB-t ebből az okból kifolyólag egyedi kialakítású cseretalp-tartó gömbfejjel egybeszerelve kínálja (a fej cserélhető, ekkor azonban bukjuk a kompakt méretet). Első körben nézzük meg közelebbről a nagyobbikat, a Veo 265AB-t.

Összecsukva a két háromláb szinte milliméterre pontosan teljesen azonos hosszúságú, ám a Veo 265AB lábszárai vaskosabbak, és – mivel ötszekciósak – magasabbra nyitható, mint a Veo 204AB; ráadásul a nagyobbik tripod lábvégei igény szerint lehetnek fémtüskések, vagy gumisak (ha a gumírozott csavart, ami maga a gumitalp, becsavarjuk, akkor előbújik a fémtüske, amivel köves, sziklás talajon találhatunk biztos pozíciót az állványnak).

Visszatérve az állvány nyitásához, azaz üzemkész állapotba helyezéséhez: oldjuk ki a központi szárat tartó szárnyas csavart, majd fogjuk meg a középoszlopot, és a csukló nyílásának irányába emeljük fel oldalirányba, majd hajtsunk végre egy teljes 180°-os forgatást. Megjegyzés: noha a középoszlop tetszőleges szögben rögzíthető, a teherbírása így még egy erőemelő erejével meghúzott rögzítő csavar mellett is igen csekély. Ha gépet rakunk a fejre, a középoszlop lekonyul, rossz esetben az egész állvány fel is borul.

Mindkét tripod lábait háromféle dőlésszögben használhatjuk: az első körülbelül 30 fokos, a második kb. 45 fokos, míg a harmadik fokozatban körülbelül 85° a lábak dőlésszöge a középoszlophoz képest.

A gyártó a központi szerelvényen (amelyik a lábakat és a középső oszlopot tartja) kialakított egy fület is, ide a vállpánt hevedere csatlakoztatható. A gömbfej alatt vaskos, narancssárga színű gumigyűrűt látunk, aminek az a szerepe, hogy a fényképezőgéppel felszerelt középszár csúszása tompítva érjen véget, így a drága gépet kisebb terhelés éri, ha esetleg elfelejtettük volna meghúzni a szárnyas csavart.

Noha a Veo 265AB és a Veo 204AB gömbfejei erősen hasonlítanak egymásra, a kisebb háromlábé valamivel egyszerűbb szerkezet, ennek ugyanis az elforgatását és a gömb rögzítését egyetlen egy csavarral végezhetjük, míg a Veo 265AB esetében az elforgást egy különálló csavarral akadályozhatjuk meg (vagy engedhetjük).

Amúgy a lábszárakat mindkét állványnál gyorsfeszítőkkel rögzíthetjük a kívánt pozícióban.

A Vanguard Veo 204AB működésének szempontjából ugyanolyan, mint a nagyobbik testvérmodell, a különbség itt csupán abban rejlik, hogy a lábak kisebb átmérőjűek, öt helyett csak négy szekcióból állnak, a lábak végén pedig fixen szerelt gumírozás található. Amint azt pár sorral fentebb említettem, a fejek is eltérőek, ám a különbség a plusz rögzítő csavar hiányában kimerül.

A Veo 204AB kisebb tükör nélküli fényképezőgépek, illetve nagyobb, „komolyabb” kompaktok stabilizálásához ajánlható, míg a nagyobbik Veo-ra, a 265AB-ra már egy full frame MILC is rábízható, igaz, csak egy könnyebb, fix gyújtótávolságú optikával. Egyértelmű, hogy a nagyobbik állvány merevebb, ha teljesen ki van húzva, de a 204AB is kellően stabil, ha nem húzzuk ki mind a három lábszárat. A minőségnek ára is van, a Vanguard Veo 265AB a gömbfejjel együtt bruttó 53 900 forintért, míg a kisebb Vanguard Veo 204AB (szintén gömbfejjel) bruttó 35 900 forintért vásárolható meg a Tripont webshopjában.