A portréobjektívekkel foglalkozó cikksorozatom első részében a m4/3 rendszerhez legjobban illő lencserendszerekkel foglalkoztam, míg a második részben a Tamron SP 85 mm F1.8 Di VC USD-t vettem nagyító alá. A témakörhöz tartozó harmadik cikk egy igazi unikumról, a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar optikáról szól. Mint a Tamron esetében, úgy a Zeiss csodáját is egy Canon EOS 6D típusú, full frame szenzoros fényképezőgéppel tettem próbára. Kizárólag RAW-ban fényképeztem, a RAW-JPEG konverzió során pedig nem töltöttem be az amúgy elérhető profilt. Az Adobe Camera RAW 9.6.1.631-es változatával végeztem az átalakítást. Először azonban lássuk, milyen maga az objektív megtestesülése!
Amint már a fenti fotó is sejteti, a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar nem nevezhető csöppségnek, a portrémarkolat nélküli dSLR vázakhoz képest nagy, igazából a Canon és a Nikon egy számjegyű tükröseinek áll jól. A Zeiss sokat ad a presztízsre, ezért a termék csomagolása is különlegesnek mondható:
Az objektívhez gyárilag jár a (fémből készült) napellenző, így ennek utólagos beszerzésével nem kell bajlódni. A Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar rekeszvezérlése elektronikus úton, tehát a fényképezőgépről vezérelve történik, ám az élességállítás kizárólag kézzel hajtható végre. Ha a dSLR kioldóját félig lenyomva tartjuk és eközben forgatjuk a fókuszgyűrűt, akkor élesre álláskor a kiválasztott AF mező felvillanásával kapunk visszajelzést a status quoról.
A Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar élességállító gyűrűje kellően széles, s bár sima felületű, mégis jól tapad ujjainkhoz. A két végpont között körülbelül 260°-ban forgatható el a gyűrű, azaz a legfinomabb élességállítás is megoldható. Ha viszont nyitott rekesszel, kézből (azaz nem állványról) fényképezünk mozgó témát, akkor ember legyen a talpán, aki elsőre eltalálja az élességet! A manuális lencserendszerekkel általában lassulásra, fokozott összpontosításra kényszerül a fotós, ami sok esetben még a látásmódot is fejleszti.
A Zeiss portréobjektívje nem szigetelt, tehát esőbe, porba ne menjünk vele. A manuális fókuszgyűrű és a bajonett sem rendelkezik gumigyűrűkkel, és élességállításkor a hátsó lencsetag jókora utat tesz meg a tubusba befelé, így hátulról is védetlen marad a rendszer.
Elölnézetből tekintélyt parancsoló a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar: hatalmas üveglencse irányul alanyunk felé.
A Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar rekeszének írisze kilenc, lekerekített formájú lamellából áll, melyek garantálják a kellemes háttérelmosást (lásd később). A rekesznyílást F1.4 és F16 közötti tartományban lehet harmad FÉ-nként a kívánt értékre állítani. A kilenc csoportba rendezett, összesen tizenegy lencsetag között találunk aszférikust, különleges, részleges szórásút – a lencsetagok lebegő rendszerbe vannak befogva, így elkerülhető a fókuszsík eltolódás (focus shift). Az apokromatikus lencsék segítségével szinte teljes mértékben kizárható a színezés, a kontraszt pedig minden esetben kimagasló.
A legkisebb tárgytávolság 80 cm lehet, így a 43 mm-es képkörrel rendelkező optika legnagyobb nagyítása 1:7,7. A szűrőmenet átmérője 86 mm, az objektív hossza 124 mm, legnagyobb átmérője 101 mm, tömege 1200 gramm. Méretéből adódóan a kisebb vázakon – mint pl. az EOS 6D-n – problémás lehet a nagyobb cseretalpak használata, ugyanis azok beleérnek a tubus hátsó részébe. Lássuk, milyen a Zeiss képminősége!
Amint azt fentebb írtam, a szép, kellemes háttérelmosást a kilenc, lekerekített íriszlamella szinte garantálja, és valóban, a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar olyan szépen mos, hogy az ember legszívesebben állandóan F1.4-en hagyná a rekeszt.
Az objektívet úgy használtam, hogy fényképezőgépen belül kikapcsoltam az összes korrekciós eljárást, majd a RAW-JPEG átalakításkor sem töltöttem be profilt, nem használtam semmiféle képjavítást. Egyedül – ahol kellett – az expozíciós értékeken változtattam. A fenti ábra mutatja, a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar torzítását: minimális hordózás látható, ami azonban valós használat során sehol sem zavaró.
A Zeiss a termék honlapján színezésmentességet ígér, s valóban, a tesztelés során nem tudtam az Otus 85 mm F1.4 Apo Planart olyan helyzetbe hozni, ahol a képen megjelentek volna színes szellemélek.
A peremsötétedés már más tészta, itt még a nagy frontlencse ellenére is egészen F4-ig kell szűkíteni a rekeszt, ha teljes mértékben meg szeretnénk szabadulni a vignettálástól. A képélessége a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planarnak fenomenális! Ezúttal sem a tesztábrát fotóztam, hanem inkább a való világban győződtem meg az optika tudásáról. A képmintákat itt találjátok – mindenképp érdemes letölteni a fotókat az eredeti méretben, és kinagyítva is ajánlott a „pixel-kukkolás”!
Értékelés
A Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar nagyon masszív felépítésű (fém és üveg az egész termék – no, meg pár részegysége gumiból készült); ennél az objektívnél érződik, hogy „az idők végezetéig és még egy nappal tovább” élvezhetjük majd használatát, azaz igazi befektetést jelent a fotósnak, már ha fogyasztási cikknél egyáltalán lehet ilyesmiről szó. Mivel kizárólag kézi élességállítással fókuszálhatunk, ezért nem a sietős, türelmetlen fotósnak való a jószág, hanem inkább a ráérős, minden apró részletre ügyelő fényképésznek. Nem csak mérete és tömege, hanem az objektív képminősége is lehengerlő: már teljesen nyitott rekesszel is fenomenális rajzolat érhető el. A kontraszt rendben van, színezéssel nem találkoztam radikális esetekben sem, a képélesség – ha eltaláljuk a fókuszt – szintén kimagasló. Tulajdonképpen nem lehet belekötni ebbe a Zeiss-be, ami valahol el is várható, hiszen bruttó 1 249 900 forintos árával az abszolút elitbe tartozik. Csupán ára miatt maradt le nálam az aranyéremről, így „csak” ajánlom, és nem lett kedvenc.
Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar
A Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planart a Fotoplus Kft.-től kaptam bemutatóra. Az objektív webshopjukban vagy szaküzleteikben vásárolható meg a fentebb említett áron.
