Szerintem nem túlzok azzal, ha azt állítom, hogy sokakat derült égből villámcsapásként érte, amikor tavaly ősszel a Panasonic bejelentette a full frame méretű szenzorok köré épülő fényképezőgép párosát, a DC-S1 és a DC-S1R vázakat. Időközben megérkezett a videózásra kihegyezett DC-S1H is, és a gyártó 2020 végéig körülbelül tíz L-bajonettes lencserendszert fog még bejelenteni, bemutatni. Az új család tehát szépen bővül, s mint minden „nemes” famíliában, így az L-családban is lennie kell egy fényerős ötvenesnek. A Panáéknál ráadásul ez egy csúcskategóriás példány lett: a Lumix S PRO 50 mm F1.4 minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami egy professzionális objektívtől elvárható.
A Panasonic Lumix S PRO 50 mm F1.4 időjárásálló felépítésű, de nem csak por- és cseppálló, hanem -10°C-os hőmérsékletig fagyállónak is ígérik (ez azt jelenti, hogy az alkalmazott kenőanyagok, a tömítőgyűrűk és a lencsemozgató mechanika nem dermed le még ilyen hidegben sem). A tubus kiváló minőségű anyagokból van kialakítva, a kompozit műanyag mellett fémet is alkalmaztak, de pontos, hitelt érdemlő információt a gyártó honlapján nem találtam ezekről az anyagokról.
A tubuson a rekesz- és a fókuszgyűrűn kívül más kezelőszerv nem található. Az automatikus és a kézi élességállítás között kétféleképpen válthatunk: vagy a fényképezőgépen, vagy fókuszgyűrű hátrahúzásával/előretolásával kapcsolhatjuk a rendszert AF/MF módok között. Természetesen AF módban is bármikor belenyúlhatunk az élességállításba a gyűrű elforgatásával, azaz nem kell azonnal MF módra váltani, ha finomítani szeretnénk a fókuszon.
Egyébként az elektromechanikus fókuszgyűrű érzékenységét a fotómasina menürendszerében igényeink szerint alakíthatjuk: a végpontok közt 90-360°-nyi forgási utat állíthatunk be, de azt is eldönthetjük, hogy lineáris, vagy non-lineáris működést szeretnénk-e (lineáris = egyenletes fókuszsebesség a gyűrű elforgatásának sebességétől függetlenül). A hátrahúzott fókuszgyűrű fix végpontokat kínál, így szemhez emelt géppel is pontosan tudni fogjuk, hogy hol van az élességállítási tartomány két vége. Érdekesség: ha hátrahúzzuk az élességállító gyűrűt, akkor a fókusz a legutóbbi, MF módban használt tárgytávra áll be.
De még mielőtt tovább mennénk, nézzük meg az objektív legfontosabb műszaki paramétereit: a tubus belsejében tizenegy csoportba rendezve összesen 13 lencsetag lett elhelyezve, amelyek közt 3 db ED és 2 db aszférikus is található. A full frame méretű szenzorok kirajzolására tervezett optika legkisebb tárgytávja 44 cm, legnagyobb nagyítása pedig 0,15-szörös. A 90 x 130 mm-es terjedelemhez 955 grammos tömeg társul, a szűrőmenet átmérője pedig 77 mm. Az F1.4-ről induló, 11 db lekerekített alakú íriszlamellából álló blendét F16-ig lehet szűkíteni. A rekeszelés a fényképezőgépről vezérelhető, de a tubuson elhelyezett gyűrű segítségével is végezhetjük ezt a feladatot. A rekeszgyűrű 1/3 FÉ lépésekben teszi lehetővé az íriszmozgatást; a gyűrű beosztásai közt „kattanós” a mozgás, ezt nem lehet fokozatmentessé, azaz némává átkapcsolni.
A bajonett körül található szigetelő gumigyűrű munkáját a hátsó lencsetag is segíti, ami lezárja hátulról a tubust. Az élességállítás belsőleg történik, a frontlencse semmiféle mozgást nem végez eközben. Apropó AF: az automatikus élességállításról egy kettős motor gondoskodik, aminek része egy lineáris és egy léptetőmotor. Az AF 480 Hz-es frekvencián működik, tehát a váz és az objektív másodpercenként 480-szor kommunikál egymással a művelet során. A fókuszmotorok némán és nagyon gyorsan dolgoznak, a kioldó félig történő lenyomására szinte azonnali az élesre állás.
Egy DC-S1R fotógéppel vehettem használatba az ötvenest, és bevallom, egy félnapos rendezvényfotózás után azért kissé elfáradt a kezem: bár a rendkívül jó fogású Panasonic vázzal tökéletes egyensúlyban van a Lumix S PRO 50 mm F1.4, azért a páros majdnem két kilós össztömege kétkezes használatot kíván. A Lumix S PRO 50 mm F1.4 – a szó jó értelmében véve – olyan, mint egy tank, a minőségérzet birtoklási vágyat kelt!
De lássuk, hogyan muzsikál a Lumix S PRO 50 mm F1.4 a használat során! A képminőség vizsgálatához a fényképezőgép menüjében kikapcsoltam az összes lehetséges képjavító funkciót (peremsötétedés, diffrakció), és RAW-ban fényképeztem. A nyersfájlok hívásakor az Adobe Camera RAW 11.4.1.291-es verzióját használtam gyári értékekkel, csupán az expozícióra vonatkozó számokat variáltam igény szerint. Első lépésben a geometriai torzításokra voltam kíváncsi:
Amint az a fenti képen látható, a Lumix S PRO 50 mm F1.4 leheletnyi hordótorzítást mutat, aminek a mértéke azonban olyan csekély, hogy még a négyzethálós tesztképen is keresni kell.
A fókuszlégzés közepes mértékű, így a filmkészítőknek erre a jelenségre azért oda kell majd figyelniük fókuszhúzáskor.
A színhibákat nagyon jól korrigálja az öt különleges kialakítású lencsetag, így még teljesen nyitott blende mellett sem kell ezekkel számolnunk. A tesztelés során sem laterális („lapos”), sem axiális („mélységi”, „bokeh-színezés”) CA nem jelentkezett zavaró mértékben.
A peremsötétedés bár látható, de nem vészes mértékű, ráadásul F3.5-től gyakorlatilag teljesen kitisztul a kép. A nyersfájlok hívásakor pedig egy pillanat műve ennek a jelenségnek a korrigálása.
A becsillanásokat is szépen kordában tartja az objektív kialakítása, még egy nagyon erős fényforrás (a példámban a Nap) kompozícióba vétele sem okoz gondot. A kontraszt erős ellenfényben is csak minimálisan csökken.
A háttérelmosás, a „bokeh” egyéni ízlés kérdése; a Lumix S PRO 50 mm F1.4 „szépen mos”, de annak, aki portrézni szeretne vele, el kell fogadnia, hogy egy ötvenes sosem lesz olyan „krémes” hatású, mint egy 85, vagy 135 mm-es üveg. Aki akarja, az azonban egy ötvenessel is szépen kiemelheti a témát a környezetéből a teljesen nyitott rekesz használatával, és a tárgytáv ügyes megválasztásával.
Kattints!
Végül a képélességre voltam kíváncsi; s mivel a valóvilágban olyan szépen teljesített az objektív, így csak jókat vártam tőle a tesztábra fotózásakor is. És itt sem okozott csalódást a Panasonic luxus ötvenese! A Lumix S PRO 50 mm F1.4 már F1.4-en is kontrasztos, éles rajzú, s gyakorlatilag F2.0-tól fogva tökéletes a képe. A felvételek extrém sarkaiban picit szűkebb, F2.8-as értéktől válik makulátlanná a rajz, de ha a jelenetben, a témán nincsenek finom mintázatok, akkor az F2.0 is tökéletesen megfelel.
Kattints!
A képmintákat, ahol az élességi sort is megtaláljátok, ide töltöttem fel. Az EXIF táblák épek, lehet mazsolázni!
Értékelés
Bár még igencsak friss az L-bajonettes rendszer, azért a Panasonic már jól feladta a leckét a konkurenciának: a Lumix S PRO 50 mm F1.4-gyel egy igazi referenciaértékű optikát tettek le elénk az asztalra! Ez az üveg az egyik legjobb ötvenes, ami valaha nálam járt: borotvaéles a képe már teljesen nyitott rekeszértéken is, gyakorlatilag nincs geometriai torzítása, villámgyors az autofókusza, és a háttérelmosása is szép, lágy. Nem kell félni a hidegtől, az esőtől, hiszen a tubus megfelelő szigeteléssel lett ellátva, így a rendszer szépen dacol az időjárás viszontagságaival. Az építési minőség elsőrangú, a formavilág (igen, a formavilág is egy fontos szempont) birtoklási vágyat kelt. Nagyon praktikus a fókuszgyűrű kialakítása, ami villámgyors és intuitív váltást tesz lehetővé AF/MF közt.
Persze, nincs tökéletes objektív, így a Lumix S PRO 50 mm F1.4 sem az. Bár van rajta rekeszgyűrű, a működése nem némítható, nem tehető fokozatmentessé, így a filmkészítők nem fogják tudni kamatoztatni felvételkészítés közben. Az objektív egy átlagos ötveneshez képest hatalmas, és nem is könnyű. Végül pedig az objektív árát említeném, ami a maga 830 000 forintos összegével nem nevezhető túlságosan pénztárcabarátnak. Akinek csakis a képminőség számít, annak „Kedvence” lesz ez az objektív, aki viszont a teljes képet nézi, annak „Ajánlott” lehet. Mint kütyüimádó, én azért megadom neki a „Kedvenc” plecsnit!
Panasonic Lumix S PRO 50 mm F1.4
A Panasonic Lumix S PRO 50 mm F1.4 objektívet és a DC-S1R fényképezőgépet a Panasonic magyarországi képviseletétől kaptam bemutatóra. Az objektív műszaki paramétereit itt találod.
